Elvből nem nézek televíziót vagy öt esztendeje. Még olyan készülékünk sincs egy ideje, amire azt mondhatnánk, hogy ez az. Mostanában, mióta kitört az orosz–ukrán háború, még jobban megutáltam ezt a korszerűnek mondható, ám annál ártalmasabb eszközt. Főleg a kereskedelmi adók álltak rá a háborúra, és úgy közvetítenek, annyira szemérmetlenül, mintha közönséges sportesemény vagy fesztivál lenne.
Ugyanazok a trükkök, ugyanazok a fogások, amelyekkel egyszerű fogyasztóvá igyekeztek zülleszteni az embert. Ilyen filmeket egyébként gyártottak már jó előre, megelőlegezve a nem túl távoli jövőt. Katasztrófa- és disztópikus játékfilmek, amelyekben nem túl pozitív szereplő az ember. Meg aztán ott van a valóságshow nevű műfaj, amiben minden olyan, mintha az lenne, igazi, de nem az. „Csinált dolog.”… Tovább
