Elegáns nyomdai kivitelezésű tanulmánykötetet adott ki a magyar fővárosban működő Nap Kiadó. A Magyar szemhatár sorozat előző kötetei a felvidéki és a kárpátaljai magyarság 21. századi helyzetével foglalkoznak, harmadikként, még múlt évben, jelent meg a Székelyföld a 21. században című kötet, sorozatszerkesztő Pusztay János, e kötetet azonban „vendégként”, a régió kiváló ismerője, Cseke Péter szerkesztette.
A kétszáz oldalt meghaladó terjedelmű könyvnek, amely színes illusztrációkat, képeket tartalmaz, olvasószerkesztője Siklósi Katalin, grafikai szerkesztő Medve Gellért, melléklete egy Székelyföld térkép.
Alcíme szerint esszéket, tanulmányokat tartalmaz, húsz szerzőtől. Legtöbbjének neve ismert mind a tudományok területén jártas szakemberek számára, mind pedig a sajtóból, a közművelődésből. A szerzők munkásságának rövid ismertetését, portréjukkal együtt, a könyv végén külön fejezetben találjuk meg.
Ha azzal az igénnyel veszi kezébe ezt a könyvet az olvasó, hogy szinte mindent megtudhat az erdélyi magyarok e századi történetéről, helyzetéről és életéről, akkor nyilván csalódni fog, hiszen ilyen könyv (még) nem létezik. Nem is tudom, hogy lesz-e, vagy lehet-e a következő évtizedekben. Ám a minket még most sem ismerőnek is hasznos, meg azoknak is, akik székelyeknek nevezzük magunkat, és éppen itt, a többségi nemzet bizonyos része által nem is létezőnek tartott Székelyföldön élünk.
Ha valaki valamire is kíváncsi rólunk, a világhálón bizonyára pillanatok alatt talál használható információkat. Miért kellett mégis ez a könyv? Mert ez nem egy információhalmaz, hanem egy-egy témához értő személy tanulmánya, összefüggő gondolatai. Bodó Barna a közelmúlt történelmi eseményeit értelmezi és a történeti visszatekintést nyújt, összefoglalóan, az önkormányzatiságról, székely jogról (Jövőkép, autonómia – székely közigazgatás címmel). Biró A. Zoltán Demográfiai viszonyokról – fejlesztés-stratégiai megközelítésben című összefoglalása – adatok nélkül ugyan – a „klasszikus” kérdéseken kívül (hányan vagyunk, hányan leszünk, milyen az összetétel?) a régiófejlesztést elemzi. Péntek János professzor a székely nyelvjárások kialakulását, nyelvi értékeit foglalja össze (A székely nyelvjárás értékvilága). A kisvárosok és főleg Kolozsvár szerepét vizsgálja Bakk Miklós (Székelyföld, modernizáció és kisvárosi kultúrmorfológia). Hagyomány és újítás szerepét, illetve a nemi szerepeket is tárgyalja a női vállalkozásokat elemző írás (Bakó Rozália–Gergely Orsolya: Székelyföldi vállalkozások indítása és működése). Kolumbán Gábor (Közösségi szempontok a székely gazdálkodás vizsgálatában) a gazdálkodás szerepét, lehetőségeit, Garda Dezső az erdőgazdálkodás szempontjából olyan fontos közbirtokosságok helyzetét (A székely közbirtokosságok újraalakítása) körvonalazza, rámutatva, a román állam milyen hatalmas vagyonokat vett el a székely faluközösségektől. A térség egyik jól ismert intézményét, a Csíki Székely Múzeumot mutatja be két munkatársa, Gyarmati Zsolt és Málnási Levente. A térség múltját kutatókat és megjelent munkáikat veszi számba Pál-Antal Sándor (A székelyek 21. századi önképe). A jó ideje divatba hozott értéktárazás egy részének bemutatása kapcsán három felterjesztett témát: a kürtőskalács, a székely kapuk és a székelyföldi templomokban fellelhető Szent László falképek leírását közli Szőts P. Zsuzsa, Felsőoktatás és tudományos kutatás Székelyföldön címmel írt összefoglalót a Balog Albert és Tonk Márton szerzőpáros, amelyből nyilván az is kiderül, melyik településen milyen képzések folynak.
Üdítő olvasmány Zsigmond Andrea Székelyföldi színház – ahogy szeretem című esszéje. Magyarok és románok párhuzamos valóságait közelítő színházi produkcióktól a Székelyföldön létezett és működő színházak, társulatok jellemzéséig sok mindent készen kapunk írásában, értelmezésekkel, egészen a színházi fesztiválokig. A szerkesztő Cseke Péter a szülötte földje egyik neves tollforgatójának pályaképét, társadalomábrázolásának alakulását közli (Szabó Gyula kopjafái). Az 1968-as megyésítés óta a folyton változó jelenig követi a térség médiumainak (át)alakulását Sarány István, akinek összefoglalása még a térségben élőknek is szolgál új információkkal. A régi rendszerből örökölt irodalmi lapoknál fiatalabb, csíkszeredai Székelyföldet mutatja be Cseke Gábor („Székelyföld” folyóirat – a tágra nyitott ablak), sikertörténetként. Esettanulmányként olvashatjuk Simó Mártonnak Atyháról szóló írását Templomépítés, harangöntés, jövőkép címmel. Az elmúlt években a leégett templom helyreállítása kapcsán ismerte meg az egész Kárpát-medence a települést, melyet a szerző, fogyó lakosságával, folyton megpróbál feléleszteni szendergéséből. A könyv Bodó Márta A Székely Szentföld című írásával zárul, csupán a római katolikus vallás szempontjait érvényesítve, ebben a ferences tevékenységek három helyszínét mutatja be: a háromszéki perkőit, a marosszéki szovátait és a csíkszéki somlyóit, utóbbit az 2019-es „félresikerített” eseményre való célzással A pápa Csíksomlyón alcímmel.
A tetszetős formátumú és kivitelezésű könyvben egyetlen külcsíni hiba tűnhet fel, egyik tanulmány élőfeje átcsúszott a következőre is. Tartalmát lehet kifogásolni, jöhetünk utólagos javaslatokkal, meg észrevételeinkkel, az nyilván a megjelent kiadványon nem változtathat. Az érdeklődő olvasó örül(het), hogy megírták és kiadták ezt a könyvet. Ennél frissebb rátekintést a térségre sok folyóirat sok lapszámának átolvasásával kaphatunk, azt is akkor, ha valamennyire tájékozottak vagyunk az egyes témákban.
Ennek ellenére nem sok szó esik, csupán érintőlegesen, a közművelődésről, kimaradt teljesen a hagyományos mesterségek 21. századi helyzetének bemutatása. Kiemelt téma két csíkszeredai intézmény, a Székelyföld folyóirat és a Csíki Székely Múzeum, de árva szó sem esik a sepsiszentgyörgyi, kézdivásárhelyi, gyergyószentmiklósi, székelykeresztúri vagy székelyudvarhelyiről. A színházról kellemes olvasmányt találunk, ám a táncról, néptáncról semmit, még bár a hivatásosokról sem. A tudomány (kivéve a történelmet), képzőművészet és irodalom mintha nem is létezne ezen a földön, legalábbis nem esik szó erről. Ugyanilyen jogon várhatnánk el, hogy hasonló munka ne szorítsa háttérbe a fő jövedelemforrást: a gazdálkodást, erdőlést, utóbbi furcsa helyzete tanulságul szolgálhat másoknak: így nem szabadott volna cselekedni. Az országnak ez a vidéke különösen kitűnik a civil kezdeményezésekkel, talán ezt is jó lenne kiemelni egy hasonló kiadványban, ha még lesz rá példa.
