Hosszú és bonyolult esztendő volt a tavalyi. Számomra. De a kinti világ számára is. Átléptem a hatodik X-en, elveszítettem egészségem, munkaképességem és barátaim egy részét. Nem mondták, de közben rájöttem magamtól, hogy kezdetét vette a Harmadik Világháború, amelynek nem látni a végét.
Elveszítettem továbbá hitemet az erkölcsben, a humánumban, s mindabban, amit a kultúra az elmúlt tízezer évben az ember javára kitermelt. Mindezektől függetlenül azonban dolgozni kell, végigátszani ama szerepet, amelytől azt reméljük, hogy mégiscsak jobb lehet egyszer ez a világ, vagy a szép és új holnap, amelyben ivadékaink élnek majd, akik hálásak lehetnek nekünk mindezért, vagy pusztán az átadott feladatért. Talán. S mi van, ha mégsem?…
Akkor legyen bár a még későbbi lemenők kezében némi kapaszkodó, akik ugyanúgy hitet veszítve maradnak, és szolgálhatnak újabb jövendőt, jobb és szebb világot építendő! Ki tudja?! Talán egyszer majd szép lesz minden és élhető… És mi van akkor, ha a lét lényegét, legfőbb értelmét épp a folytonos küzdelem szolgáltatja ez árnyékvilágban?!… Csak. „Ember küzsdj, és ne hagyd magad” – mondhatnám/ mondhatnák a bölcsebbek lebutított mondatával, népiesen.
A kinti világról
Azt látni, hogy az eltakart törésvonalak előbukkantak a vékony mészréteg alól. Az orosz-ukrán konfliktus nem csitult. Írhatjuk azt is, hogy eszkalálódott, s ma már jobbára nem a két testvérnép/ -állam feszül egymásnak, hanem a (volt) zsidó-keresztény Nyugat és a Kelet. Olyan ez az egész, mint egy szimulációs videójáték. Zenei aláfestéssel, effektusokkal jár. De vérre megy.
A Nyugatot tengeren túli gyermeke hergeli, biztatja, látja el fegyverrel, pénzeli, hajtja bele nyakig a bajba, s közben azon röhög, hogy a vén Európa – mintha emlékezetkiesésben szenvedne – megy, törtet bolondul a politikai távirányítás jóvoltából leazon a tehetetlenség lejtőjén. Egyre bizonytalanabb léptekkel, egyre öregesebben. A hasznot pedig ügyes kufárok zsebelik be túlnan a biztonságos riviérákon.
Hogy aztán a vörös óriás, az intelligenciában és gazdagságában egyre erősebb Kínai Népköztársaság, s a hatalmas India mit gondol végül, mire jut? Vajon szövetkeznek-e egymással, s ha igen, akkor kinek/ minek az érdekében?… Mi lesz, ha India roma-jogon magáénak kér egy-egy megyét minden európai országból?… Mennyi kellene Európából a muszlimoknak?… Mi lesz a zsidó-palesztin konfliktusból? Élhet-e közös hazában két őshonos nép, amely oly elszántan gyűlöli és öldökli ma egymást?…
Az arab világot aztán még gondolatban sem merem bolygatni tovább, mert nem értem, s félek tőle.
És mi van, mi lesz akkor, ha Afrika csendes részei is „megszólalnak”?
Mi lesz, ha a fekete kontines elitje a kiválóan élhető részeken megapoliszt* épít és elvárja/ követeli/ rendszabályozza, hogy a belső/ sivár/ kevésbé termékeny vidékekről való, amúgy szapora és rövid élettartamú rabszolgák lássák el és takarítsák a folyton pihenve és tobzódva üdülő fekete/ fehér/ kevert elitek mocskát?!… Vajon lesz-e majd akkora személyzet, hogy ezt a feladatot maradéktakanul ellássa? Vagy majd a vén kontinensről szorítják le délre a gyaur és akaratgyenge sápadtabb arcú maradékot szolgálni?… Európa viszonylag tágas hely, a 8 milliárd földlakó csupán öt százaléka lakik itt. Van benne hely másoknak is. Nekünk kevésbé?… Afrikában ma bolygónk lakosságának 17%-a él, ötven év múlva azonban ez a mutató négymilliárdra, azaz nagyjából bruttó 40%-ra növekedhet…
Úgyhogy nem is jó töprengeni ezeken a globális izéken, mert gondolkodásra késztet. Azt meg minek?… Lehetne írni többszáz oldalnyi tanulmányt/ esszét/ egész könyve(ke)t ezekről, lehet morfondírozni… De mire jó az egyéni gondolat sulykolása, amikor az interneten lógó legfiatalabb nemzedék figyelme úgy hét másodpercig összpontosul egy-egy olyan témára, amely nem a puszta szórakozását képviseli?… Felesleges, mert itt a mesterséges intelligencia idéntől hivatalosan is ráült a nyakunkra (AI)*, megteszi helyettünk, töri majd a nemlétező fejét.
Vajon értünk való ez az izé? Ez az AI? A mi érdekünket szolgálja?… Nem hinném. Valakik, valahol megrendelik azoknak a bizonyos algoritmusoknak az összeállítását. Mi csupán emberszabású kísérleti patkányok vagyunk benne. A csúcstechnikát és a nagy újdonságokat egyszer a globális hadiipar és a pénzügy háttérhatalma hasznosítja. A fenntartó balekok, az adófizetők csak akkor részesülnek a technika áldásaiban, ha egyszer egy rend embert sikeresen lekaszaboltak a zsenik nyomában közeledő tábornokok és a minden rosszba betársuló politikum vezéralakjai.
Úgyhogy odakint nagy a baj. Tájékozódni igencsak nehéz.
A média ma már nem a táv- és hírközlés, hanem a manipulálás*, a félrevezetés ördögi eszköze.
A benti világról
Ez a magunk házának fertálya. A kisebb, meg a nagyobb haza, és azoké, akikkel együtt élünk ebben az országban. Én nem tudom, hogy mások mit éreznek, de ebben az évben ismét megtanultam félni.* Alig-alig érzem, gyakorlatilag nem is észlelem az annyira vágyott szabadságos idők áldását.
Országunkban olyan politikai erők bukkantak a felszínre, amelyek kiírtják belőlem a bizakodást az iránt, hogy jobbra fodulhat a sorsunk. Volt két Európa-ébresztő népszavazásunk az elmúlt években, de egyiket – Európai mozgalom a nemzeti régiók védelmében – már leseperték az illetékesek. A másik – Minority SafePack – még valahol ott a papírhalomban…
Most nemrég, a 2023-as az esztendő vége felé ismét a román parlament elé került két csomagban három autonómia-statútum. Reménytelen volt. Nyílván. A honatyák többsége azonnal elutasította, még csak vita tárgyát sem képezheti, hiszen sérti azt az Alkotmányt, amelyet anno, a 18 tagú alkotmányizó bizottság Király Károly (1930-2021) szenátor kivételével mindenki aláírt, az Alkotmányozó Gyűlés pedig 1991. november 21-én 414 igen és 95 elutasító szavazattal elfogadott, ezt követően pedig Királyt még ugyanazon év december 12-én megfosztották szenátusi mandátumától. Azt a Király Károlyt, aki felelős beosztású kommunista vezetőként már 1972-től kezdődően szembeszállt Ceausescu-diktatúrájával, s aki ezt követően visszavonult a nagypolitikától – illetve az RMDSZ koriferusai gyakorlatilag ki is szorították – , és életének két utolsó évtizedét Mezőkovácsházán, illetve Budapesten élte le. Értelmezésem szerint ő az egyetlen olyan romániai magyar politikus, aki nyitott volt a változásokra, rugalmas és fejlődőképes, aki rendelkezett egy igazi államférfi tulajdonságaival, s aki a köz javát folyton és kitartással az egyéni vagy a kaszt-érdek fölé tudta helyezni.
A román törvényhozás mindkét háza gyakorlatilag kicserélődött az elmúlt három évtizedben, jelentősen megfiatalodott.* Ma már sem a szocialisták (PSD), sem a nemzeti-liberálisok (PNL) frakciójáról nem mondható el, hogy a totatlitárius rendszerből érkező választott parlamenti tisztségviselőkből állna. Ugyanilyen a mérsékelt jobbközép és a szélsőjobb (AUR) felhozatala is. Az viszont tény, hogy a román parlament minden frakciójában – leszámítva az RMDSZ-ből és a másik két magyar politikai alakulatból (EMNP, MPP) álló pártszövetséget (EMSZ), esetleg néhány valóban európai nyitottsággal rendelkező többségi honatyát – a politikai marketing fontos eszköze a magyar- és autonómia-ellenesség, amelyet minden megválasztott csoport igyekszik kihasználni. A parlament belső élete is annyira eldurvult, hogy már-már tettlegességig fajuló viták helyszínévé vált.
Nemcsak magyar ügyekben, csak úgy simán is rángatják olykor egymást:
Amikor terítékre kerülne egy-egy magyar téma, akkor a teljes román politikai pártpaletta felzárkózik a kisebbségiek ellen. Ezt a cirkuszt végülis közpénzekből finanszírozzuk:
Sok ilyen „fellángolásnak” leszünk majd tanúi 2024-ben, amikor négy választást* szenvedünk végig.
Hogyha olyan lett volna a közoktatás minden szinten, hogy a kisebbségek és a régiók kultúráját is el kellene sajátítaniuk az egymás után felnövekbő nemzedékeknek, akkor az ország ma nem itt tartana.
A nacionalizmust, a buta nemzetépítést, a dákó-román kontinuitás* elméletét nem lehet kiírtani az agyakból. Főleg akkor, ha a hülyeséget és a hazugságot folyton sulykolják, olyanok is, az én generációmból valók, esetleg fiatalabbak, de akik Sergiu Nicolaescu filmjein nőttek fel és az általa készített – a nacionál-kommunista rezsim által megrendelt(!) – szuperprodukciókat a történelmi valóság egyetlen és hiteles tükrözéseként értelmezik.
Nagyon hasznos a felvilágosító munka, de abban a többség felelősséget érző képviselőinek is szerepet kell vállalniuk, annak a civil és tudományos elitnek, amely Erdély kultúrájának hármasságában hisz, aki átéli, népszerűsíti és szüntelenül gyakorolja. Sajnos, ez a toleráns és lelke mélyéig transzilvanista* román réteg igen csekély. Szava azonban messzire elhallatszik.
Ez az 1998 óta érvényes regionális fejlesztési felosztás létezik most. Az 1968-as közigazgatási átszervezés óta a 41 megye és a főváros ebbe a nyolc fejlesztési régióba tagozódik be. A kisebb gazdasági kapacitással rendelkező Maros, Hargita és Kovászna megyék a népesebb és fejlettebb Szeben és Brassó megékkel kerültek egy kupacba. Ez azt jelentette, hogy a nagyobb és fejlettebb városok, azok agglomerációs környezetei hatékonyan megcsapolhatták az EU-s forrásokat. Az új – helyi és külföldi kezdeményezésű – termelői kapacitások, a logisztikai központok, a fejlettebb infrastruktúra Brassó és Nagyszeben köré koncentrálódott, ezzel tovább mélyítette a szakadékot. A két magyar többségű székelyföldi megye az országos gazdasági rangsor tabellájának alján található. Bukarest termeli meg az országos GDP 24,74%-át (2022); Hargita megye az 1,12%-ot, Kovászna megye a 0,77%-ot, Maros megye a 2,15%-ot. Brassó megye ugyanekkor 3,5, Szeben megye 2,17%-ot teljesít. A leginkább fejlett „vidéki” megyék: Temes (4,65%), Kolozs (5,19%). A tabella alján Calarasi megye található 0,75%-kal. Fontos megjegyezni, hogy létezik egy olyan törvényi előírás – amit jó lenne felülvizsgálni (!) – , amely alapján a nagyvállalatokat arra kényszerítik, hogy Bukarestbe helyezzék a székhelyüket, amely alapján, hiába végzik másutt a tevékenységük jelentős részét, a fővárosban kényszerülnek adózni. Egyébként a becslések szerint mindhárom székelyföldi megye fejlődött valamelyest az utóbbi egy-két évben, s ezen mutatók jóvoltából, ha nem is látványosan, de kimozdultak, és a ranglista felsőbb helyeire sorolhatók. Mihelyt lesz megbízható statisztikai adat a birtokunkban, mellékeljük a megfelelő számokat!* (A Szerk.)
Egy lehetséges új régiófelosztás, amely Brassó, Hargita és Kovászna megyét egyazon közigazgatási tömbben képzeli el Dél-Kelet Erdélyben. Maros megyét, annak székelyföldi részével Észak-Nyugat-Erdélyben, a Partium és Máramaros egyrészét, Szatmár romániai területével együtt pedig egy Körös-Máramaros nevű tartományba helyeznék. Hiába erős a regionális öntudat, amely alapján simán fel lehetne osztani az országot, egyelőre nem látszik semmiféle politikai akarat, amely ezt végig kívánná vinni. Simán el lehet képzelni 15 vagy akár 18 új fejlesztési régiót/ nagyobb közigazgatási egységet, olyan formában, hogy a történelmi/ földrajzi/ etnikai/ néprajzi tájegyséhek fennmaradjanak és a maguk törvényszerűségei szerint lépjenek újfajta, organikus fejlődési pályára. A közeljövőben átnézzük majd a magyar szemszögből leginkább megfelelő regionális tagolódás formáit!*
Ami az erdélyi magyarságot illeti – és ebben annak mindhárom pártja egyetért – , nem az európai források minél hatékonyabb lehívása élvez prioritást, hanem az, hogy a három székelyföldi megye egyazon közigazgatási egységbe kerüljön és az Erdély többi részében – jórészt szórványban élő – magyarság sorsa gazdasági, közigazgatási helyzete, életminősége a többségébe úgy ágyazódjék be, hogy az megnyugtató legyen, és biztos hivatkozási alap gyanánt szolgáljon a következő időkben.
Az átszervezést 2025-től kezdenék hivatalosan, azonban néhány dekoncentrált intézményt különösebb hírverés, az érintett lakosság megkérdezése nélkül máris összevontak 2022-2023 folyamán (munkaügy, egészségügy, közpénzügy, hadsereg, titkosszolgálat), ezzel is erősítve a meglévő régióközpontok szerepét.
Ezen a szakterületen komoly konzultációra, a polgárok bevonására lesz szükség, s amennyiben 2025-től az idén megválasztandó tisztviselők ehhez a komoly munkához hozzálátnak, akkor alkotmánymódosításra is szükség lesz, amely akár kedvező cikkelyek bevonásával korszerűbbé és értelmezhetőbbé válhat, s kiszorul, vagy valamelyest háttérbe kerülhet az első szakasz első bekezdése abból az érvényes 1991-esből, amely szuverén, független, egységes, oszthatatlan nemzeti államként határozza meg Romániát.
Mit és kit értünk el portálunk üzemeltetésével?
A munkatársaim száma megfogyatkozott. Önként, kevés dicsőségért, s még kevesebb juttatásért dolgozó kollégáim egyrésze elpártolt. Olyan is van köztük, aki sikeresen felhasználta itteni tapasztalatait és kapcsolatrendszerét, s ma már másutt szolgál, anélkül, hogy vetne egy-egy pillantást arra, amit, s akiket maga mögött hagyott. Különösebben nem fáj. Az emberi aljasság örökletes és bárkinél, bármikor dominánssá válhat, ha olyan az illető, hogy receptív a mocsokra.
Látszólag kisebb az eredmény, mint volt 2022-ben. Akkor 183271 alkalommal 89675 látogató olvasott alkalmanként 2,04 írást. Tavaly 154204 darab látogatást regisztráltunk, 114904 honlapunkra eljutó személyről tudunk, de már csak 1,34 publikációt fogyasztottak koponyánként.
Kevesebb alkalom, több látogató, de szerényebb olvasási kedv. Több mint bizonyos, hogy fogunk lépni annak érdekében, hogy a mutatók növekedjenek és a hatás is jelentékenyebb legyen.
Nem vagyunk nagy hívei a legnagyobb közösségi hálónak, de – módjával – használjuk, mert azért segít. Fizetett kampányokkal, gyakrabban összeállított kisfilmekkel és fotóriportokkal operálunk majd. Mert úgy gondoljuk, hogy érdemes.
A visszajelzések többnyire pozitívek. Olykor pedig hivatkozási alapnak is jó az www.eloszekelyfold.ro, mert „elszámolásokhoz” fel tudják olykor mutatni a civilek, igazolják, hogy mi láttuk őket a megpályázott programok bonyolítása közben. Még Hargita Megye Tanácsánál is megjár, pedig az nem nagy „haver”.
Köszönjük a munkatársak a felmérhetetlen értékű önzetlen hozzájárulását és a kitartó munkáját!
Köszönjük a támogatást az ARKUM CÉGCSOPORTnak, a KÜKÜLLŐ SZÁLLODA menedzsmentjének, a ZÉTAVÁR PANZIÓ üzemeltetőjének, személyesen László János és Szőke Domokos uraknak, akik évek óta kitartó, önzetlen segítőink és népszerűsítőink.
* A honlap publikációiban általában a kövérített és bordó színű betűkkel leírt szavak linket jelentenek, ahol bizonyos kapcsolódó írásokat olvashatunk. Jelenleg csak a bordó színnel jelölteknél vezet másik írásra a világháló. Hamarosan kiegészítjük, folytatjuk, javítjuk, összehozzuk, hogy láthatóvá váljanak a részletek. (A Szerk.)
