A ’68-as nemzedéket általában a lázadással szokták jellemezni, akiknek elegük volt a háborús sérelmekből, az állam központosító hatalmából, a diktatúrákból, de akár a demokráciából is.
Ők virággal, és nem tankkal akartak békét, szakállt és hosszú hajat növesztettek, közülük kerültek ki a hippik, a beat korszak fenegyerekei, akik polgárpukkasztásukkal hergelték az aktuális hatalmat, és azt a rendszert akarták ledönteni, amely érzésük szerint megfojtotta szabadságvágyukat. A keleti tömbben a kommunizmust, nyugaton a frissen alakult Európai Gazdasági Közösséget és az amerikai mintára egyre terebélyesedő kapitalizmust… Tovább
Hirdetés
