Tizenéves voltam, amikor Babucz Endre bácsi, akivel egy udvaron laktunk a Rákóczi úton, egy alkalommal szóba hozta a Fecskei utcai hétkéményes házat. ‘Babuc bá’, mert így hívtuk az öreget, egész nap egy rozoga faesztergapadon a reszelőnyeleket gyártotta. Miközben nagy zajt csapott az esztergapad, az öreg egyfolytában dudorászott és áriákat énekelt egymagában.
Vidám fickó volt. Ha meglátott, mindjárt beintett és mesélni kezdte, hogy melyik fia járt nála, mert sok fogadott fia volt, akik nála találtak menedéket, vagy pontosabban búvóhelyet, ha félre akartak egy kicsit lépni. Babucz bá volt akkoriban a kerítőjük… Tovább
Balázs Árpád
