Egy viseletkutató dilemmái

Ha már van hétfalusi meg krizbai adat Orbán Balázsnál, mit is gondol a naiv kutató, aki éppen a Sóvidékről kíván képet alkotni? Hogy minden bizonnyal talál a vidék falvaihoz is kiindulópontot, ha fellapozza a köteteket. Milyen kézenfekvő is lenne! Hiszen a 19. század dereka, a forradalom utáni időszak számtalan változás tanúja. Ám a nagy székely néprajzkutató és a fotográfia úttörője a történelemre figyelt, a települések múltjára, iparára, ritkábban a szokásokra és a viseletekre, mint tette ezt igencsak részletesen a VI. kötetben, azaz a Barcaság leírásánál.

Felvetődik a kérdés ily módon, hogy az egyes településekre vonatkozó történeti szakirodalom, de akár egyszer falutörténetek, képesalbumok, óriási fotóhagyatékok hiányában mennyire rajzolható meg a Sóvidék viseleti térképe, ráadásul történelmi mérföldkövekkel kirakott korszakokra bontva? E rövid írásomban is inkább esettanulmányok sorát fűzhetem egybe, kérdésekkel teletűzdelve, mintegy figyelemfelhívásként.

Biztos vagyok benne, hogy ha a Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattára éppen nem költözne, és nem lenne a milliónyi dokumentum épp különböző dobozokban, könnyebb lenne e kérdést megvilágítani, hiszen minden korban akadtak önkéntes gyűjtők, akik felfigyeltek jelenségekre, vagy fontosnak tartották saját településük leírását. A dokumentumok fizikai megtekintése helyett marad az, hogy megnézzük a Néprajzi Múzeum digitális adatbázisát, miután egyébként a hazai Kriza János Néprajzi Társaság digitális gyűjteményében semmilyen releváns adat nem bukkant elő. A Néprajzi Múzeum portálja is hosszú órákra adott feladatot, hiszen nem volt egyszerű megtalálni azt a néhány (egyébként minden bizonnyal több van) nyomatot, azaz képeslapot, rajzot vagy fényképet. Most ebből az adatbázisból emelek ki néhányat.

A készítés ideje 1923 és 1940 közé tehető, a készítés helye pedig Siklód. A vízhordó lány bokáig érő ruhájának színe inkább tüdőszínnek mondható, a valóságban ezt nehéz elképzelni. A mellény azonban elől zsinórozással díszített. A szoknyán egyszerű fehér kötény. Az ing hosszúujjú és csuklón gombolódó, az ing gallérja pedig magasnak és fodrosnak tűnik. Szintén siklódi lányt látunk Haáz Ferenc Rezső, a székelyudvarhelyi református kollégiumi rajztanárának füzetéből. A két nyomaton talán csak a mellény zsinórozása közös. Haáz 1932-ben készült rajzán a szoknya már rövidebb, piros színű és körben két fekete csík fut rajta. A mellény fekete alapon, piros-zöld virágozású, elől zöld a zsinórozása. A lány lábán piros csizma, köténye pedig két sarkában virággal hímzett. A lány haja feltűzve, nem kivehető, hogy befont-e.

Szintén Haáz Ferenc Rezső rajzai között van még „fiatal lány ünnepi viseletben, szemből és háttal ábrázolva.” Készült 1932-ben Parajdon. A lányon sötétpiros-zöld csíkos rakott szoknya, amelyen két végül fekete csík fut körbe, virágosan hímzett fehér kötény, piros mellény. Az egy ágba fonva hajában zöld szalag. A szolokmai lány szoknyája piros, zöld, fekete csíkozású, két körbe futó fekete csíkkal. A mellény színe piros, fekete szegélyezéssel. Az egy ágba font hajában a szoknya színével megegyező szalagok vannak. A kötény virágosan hímzett, a lány lábán pedig félcipő. A rajzot szintén Haáz készítette 1932-ben.

A Lézerpont Látványtár online adatbázisában képet nem látunk, de a siklódi leányviselet viselet leírása a következőképpen jelenik meg: „Haja egy ágban hátravezetve. Egyszerű gyolcs székely inget, felette barna mellényt visel fekete bársony rátéttel. A szoknya a mellény anyagával egyező, derékban húzott. Köténye hímzett. Lábán ezerráncú csizma.” Az adattár ezt a viseletet az 1930-as évekre teszi, tehát összhatásában hasonlít az 1923-ban megjelent nyomatra. Ugyanitt Kibédet tévesen a Mezőséghez sorolva, még egy adat található az 1940-es évekre vonatkozóan: a lány „haja kettéválasztva és kétágú copfba fonva, áganként színes selyemszalaggal díszítve. Fehér gyolcsból készült hosszú ujjú, hímzett székely inget, piros és fekete színnel tagolt szövött gyapjúszoknyát és mellényt visel. A szoknya és a mellény fekete bársonnyal díszített. Köténye egyirányba rakott fehér gyolcs, két sor csipkebetéttel. Lábán fekete csizma.”

Az adatbázisok áttekintésű után, második körben arra voltam kíváncsi, hogy akár a Néprajzi Értesítőben, akár az Etnográphiában milyen mértékben jelentek meg írások a Sóvidékről, esetleg ezen belül a viseletekről. Az eredmény – úgyszólván – meglepő: igen csekély címszó található a településekről, azok szokásairól vagy kézművességeiről.  A folyóiratok lapozása közben eszembe jutott az Ifjú Erdély, amelyben Haáz F. Rezsőnek több viseletleírása is megjelent. (A közelmúltban a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont elegáns kivitelben újra megjelentette a jeles néprajzi gyűjtő és múzeumalapító rajzait!)

Az 1932-ben írt cikkből érdemes idézni, már csak azért is, hogy összevethessük Haáz akkori ajánlatát a viseletek készítését illetően a mai törekvésekkel és gyakorlatokkal. 1932 áprilisában indult a Leányaink nemzeti viselete című sorozat, amelyben Haáz Ferenc Rezső arról ír, hogy mily örvendetes, hogy „divatja indult a nemzeti viseletnek. Különösen a Székelyföldön terjed ez a gyönyörűséges igyekezet, és ma már olyan arányban, hogy főkép Csík városaiban megoldottnak tekinthető, mert ott alig találkozik leány, akinek ne volna ünneplő nemzeti ruhája.” Mint kiderült, a Református Nőszövetség, valamint a Bibliakörösök munkájának eredményeként Maros- és Háromszéken is szaporodni kezdtek a viseletek. Ennek érdekében kínál Haáz F. Rezső is „ruhatervet”, hogy ha „megbízható, igazán stílusos minták hiányában nem tudják milyen is legyen ruhájuk szabása-díszítése”, akkor ihletet merítsenek. Hozzáteszi azonban, hogy „ahol még megvan az eredeti népviselet, ott természetesen a begyökerezett helyi stílust kell megtartani; de ahol teljesen kiveszett, ott választani kell a megmaradottakból. A közlendő minták elég változatosak ahhoz, hogy mindenki kiválaszthassa közülük az egyéniségének és ízlésének legmegfelelőbbet. Minden minta egy-egy vidék vagy falu viseletét adja, kihangsúlyozva annak sajátos jellegét, de egyúttal megjelöli leírásában azokat a változtatásokat is, melyek a városi leány kedvéért indokoltak s nem veszélyeztetik a ruha karakterét.” Haáz Rezső ezen mondatai igen fontosak olyan szempontból, hogy rávilágítanak a két világháború közötti mozgalom jellegére és működésére, és részben magyarázza a kialakult viseletek színeire rakodott jelentéseket. A továbbiakban néhány típust település viseletét írja le, rajzot mellékelve hozzá. Egyébként a Néprajzi Múzeum adattárában lévő rajzok körvonalait tökéletesen kiegészítik a folyóiratban megjelentek, így a siklódi viseletét.

Végül nézzük meg, hogy mire következtethetünk egy település fényképalbumából. Cseresnyés Attila Annakidején – Parajd múlt százada képekben című kötete 2009-ben jelent meg. Bár külön viseletekről szóló fejezet is, a ruházatot az egyes eseményekhez kapcsolódóan is megfigyelhetjük. A fényképek készítési idejét néhol pontosan tudjuk, máshol csak elnagyolt az információ, így az 1900-es évek elejétől szinte napjainkig terjed a válogatás.

A század eleji képeken sok helyen nem szerepel dátum, de a szoknya hossza eligazít abban, hogy I. világháború előtti fotókról van szó, amelyeken a kép igen vegyes. Bár a népviseletnek nevezett ruházat elsősorban az ünnepi viseletet jelenti, ebben az időszakban már nagyon kevert a kép. Az ún. polgári viselet része a rékli vagy szorítós firiskó (egy-egy vidék más-más szóhasználattal élhet), a szoknya és a kötény. Nyilván ennek is megvannak az ünnepibb változatai is, azonban ezek a fényképekről alig állapíthatóak meg. Hogy ebben az időben hogyan nézhetett ki Parajdon a népviselet, az nem állapítható meg a fényképekről. Azonban azt igen fontos megjegyezni, hogy miközben a lányokon és asszonyokon már a polgáribb öltözeti darabok figyelhetőek meg, addig a férfiak még mindig a teljesen hagyományos, harisnyás, lobogó ujjú inges és mellényes viseletben jelennek meg a képeken, legyen az hétköznapi vagy ünnepi viselet.

A következő időszak már a két világháború közötti. Az 1934-es képen a női ing kihajtott gallérú, szélén madeira cakkozással, a kötény kerekített, fodros. Mivel a fényképek nem színesek, így nem állapítható meg semmiféle szín, így van olyan sötétnek tűnő szoknya, amelyen egy világosabb szövött csík látható, de egyszínű világosabb szoknya is Ebben az időszakban már keverednek a viseleti darabok, így nem véletlen, hogy a „székely ruha” szoknyájához réklit vett fel a viselője.

A 2021. október 3-án lezajlott Sóvidék Népviseletben IV. találkozó alkalmával, az alsósófalvi kultúrházban elhangzott előadás szerkesztett változata.

A Sóvidék Népviseletben IV. találkozó főtámogatója a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI), a rendezvényí főédnöke Szász Jenő elnök, együttműködő partner Parajd Község Önkormányzata.