Emlékeim között rábukkantam egy igazi szent emberre is. Arcképe az asztalüvegem alatt van legalább harminc éve. Rajta könyvek, elfekvő papírok. Rendrakáskor nemrég újra felfedeztem. Ferences szerzetes volt Nagymágocson, Békés megyében. Felicián volt a becsületes szerzetesneve. A 80-as évek elején szegediek vittek el hozzá. Kis háza udvarában mellig ért a gaz, de akárhová léptem, csupa gyógynövény volt mindenfelé – meséli Berecz András, előadóművész, népzenész. Életemben ritkán láttam akkora szarkafészket, mint az övé volt, pedig effélében magam is mester vagyok.
A házban könyvtornyok közt csak libasorban lehetett közlekedni, szűk kis folyosókon. Az ágyon esőköpeny a takaró. Az 50-es években eltiltották a prédikálástól, az óvósok a helybéli suhancokkal megverették jó párszor. Nahát, ha nem hirdethette az igét a szószékről, kitalált nmást! Bábokat varrt magának szépen! Farkast, bárányt, rókát, medvét! És elmesélte-bábozta az evangéliumot – a piacon! Krisztus Urunk kikergette a kereskedőket a templomból, mondván, „Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” De arról tud-e a világ, hogy valaki a kereskedés házát, a piacot Atyánk házává tette!? Na így lett Felicián atya az én példaképem…
• Putyin vetekedik Chuck Norissal: megcsinálta az összes fekvőtámaszt, vezet Biden előtt a botlásmentes létra- és lépcsőmászásban, megríkatta a happy meal-menűt, felrepült a TU-160-assal, s szóra bírta a Csendes-óceánt, majd elénekelte a Kalinka majat… – sőt a gépe is földet ért…
• Két öreg partizán beszélget: – Hej, barátom, emlékszel milyen kevesen voltunk?! – S milyen sokan maradtunk! -mondja a másik…
• ’Könnyű pénz, gyors kocsi, jó csajok, hintaszék a hétvégi házhoz’ – ez nem elég az örök üdvösséghez és a nemzet felemelkedéséhez. Ehhez hozzá is kéne tenni valamit…
• Az újabb ukrán ellentámadás célja: Kijev elfoglalása…
• A probléma nem Isten állatkertjével van, hanem az azt körülvevő alacsony kerítéssel…
• Csapatban vezetni nehezebb, mint egyedül, de izgalmasabb. Hogy ki „viszi el a balhét” ha rád ég, az más kérdés…
• Olasz mintára kimentem az erkélyre énekelni, kiderült hány szomszédnak van fegyvere…
• Divatos lett újra: „Egy a jelszó-kettősmérce! Állj közénk, és harcolj érte!”
• Mit mond a pénzspekuláns a kávéautomatára, ami kétszer is elnyelte az apróját: ügyees, nagyon ügyes!
• A pszichológia a maga „problémáival” olyan, mint, akinek állandóan kalapács van a kezében: mindenütt szeget lát…
• Isten jóságát akkor lehet igazán felismerni, ha szembesülsz a rosszal…
• Az apróhirdetésekben mindig van új ötlet: összecsukható babakocsit szétnyithatóra cserélnék…
• Macron egyenesen pajzsra emeli az idiotizmust. Lapot húz 19-re: biztatja a többi európait, hogy küldjenek katonákat. Mintha mi is gyarmatai lennénk. Ha összeállna Schulzzal, a bevándorlóikkal megrohamoznák az orosz a Szurovikin-vonalat, kétszeres sikert aratnának. Ha győznének, elmondhatnák: megmentettük Ukrajnát! Ha veszítenének: megmentettük Európát!…
• Mindennap ilyet nem lát a monitoron, függönylikon át leselkedő színpadi ember. Ahogy a völgyből, a város felől, meredek lejtőn kapaszkodik fel a közönség, idősek is, hogy Jézust a Koponyák hegyére felkísérjék, lelküket emeljék. Nincs ruhatár, fotel, függöny, gong, de van pázsit, felhők, csillagos mennyezet, és körben villámlik mindenfelől. Színpad a világ felett! A finn templomépítészet álmodott hasonlót – a a pap mögött üvegfalon át nyíresek, az oltár mögötti sziklából forrás fakad és hasonlók. De ez itt, minden képzeletet felülmúl. (Berecz András a csíksomlyói Passió előadásáról. In. Mértékadó, 2019 január 7.)
• Tipikus posztmodern „szakemberi” minősítés egy közéleti emberről manapság: ha valaki „csak” rátermett, becsületes, nem befolyásolható, nem bunga-bunga arc, nem aberrált, –akkor az már szürke. Bezzeg, ha egyszer elindult volna a Miss Universe versenyen…
• Fejlődés, fejlédés hátán, íme az eredmény: okosautó, okosóra, okostelefon, okostévé, okostojás – hülyegyerek…
• Hamarabb fog havazni Hawaion, minthogy itt béke lenne…
• Floriane, egy nem vallásos zsidó származású francia lány már évek óta gyerekeknek, nyugdíjasoknak, elítélteknek tartott tárlatvezetést a Renoir Múzeumban. Minden hónapban elment a Louvre-ba a barátjával, hogy megnézzenek egy-egy termet.
Amikor egy taxis-munkáspap (Jean-Luc szerzetes – a Szerk.) megkérdezte tőle az autóban, melyik kép hatott rá a legjobban, ezt mondta: Veronese Kánai Menyegzője a Gioconda-teremben. Majd így folytatta: – De nem a szépsége hat meg. 133 ember van azon a festményen, mindenki játszik, szórakozik. A kép középpontjában pedig ott ül egy férfi. Azt hiszem Jézus az: megrendít, hogy ott van a szeretet maga, mégsem érdekel senkit. Amikor megláttam, elfogott a sírás, és nem tudtam abbahagyni”. Aztán kiderült, hogy a lány házasodni szeretett volna, de a barátja nem akart. Egyedül érezte magát, mint ott Jézus, a képen. Szinte vérségi kötődést érzett Jézus iránt, aki addig is régóta vonzotta őt, s aztán az élet sok-sok fordulata után végre rátalált…(Az Új Ember nyomán)
• Demokráciaimport amerikai módra. Pl. ki kell kérni az amerikaiak véleményét egy tojásrántotta elkészítéséhez is: végy egy fél tucat tojást, amiből hatot én fogok megenni, s amíg elkészül, addig kiszámolom, hogy mennyit kell fizetned…
• Aki csak vonszolja az életet és összeroskad a súlya alatt, senkin sem segíthet… (Albert Camus)
• Mi a kriptonázia? Amikor a beteg tudta nélkül hajtanak végre rajta eutanáziát. vagyis megölik. Egy lengyel orvos, Zbigniew Zylicz évekig dolgozott egy hollandiai kórházban. Egy alkalommal, amikor visszatért a szabadságáról, meglepve tapasztalta, hogy egy betege, aki nem volt rossz állapotban, meghalt. Érdeklődésére a kollégák közölték vele, eutanáziát hajtottak végre rajta, mert szükség volt az ágyára a következő beteg számára. Zylicz doktort annyira megrázta mindez, hogy felmondott s létrehozta az első hospice-t Hollandiában. Egy lengyel filmrendező, riporter, publicista megkérdezte az orvostól, hogy a kriptonázia az eutanázia téves változata-e. A válasz a következő volt: ellenkezőleg. A kriptonázia az eutanázia logikus következménye, mert, ha azt gondoltuk, hogy az eutanázia az ember érdekében vett jócselekedet, akkor nem fosztjuk meg ettől őt abban az esetben sem, ha ő ezt nem akarja…
• Én magam is tel vagyok zajjal, artikulált és artikulálatlan zörejjel, zajszennyel – és ha a külső és belső zavaros áradat a számnál összeér, az fulladásos halált jelent… (Kipke Tamás)
• Kicsi Szűz Máriának sziklakő vót a párnája. Ahogy alutt, a haja belégyükeredtzett abba a kőbe. Reggelre abból leve az árvaleánhaj. Azóta es a sziklaköveken érzi jól magát. / Könnyet es hullatott, hogy ő métt kell éjen életet éljen, mé van így elhazátlanodva. Könnycseppjeiből szép kicsi kék virágok lettek. Mikor megebredt, Szűz Mária is megcsudálta s megszerette. Azt mondta neki: ne felejcs, jó-e?! Ma es így híjják. Az ő szép szemit, az ő nézésit őrzi. Ez az egy virág úgy tud az nezni az égre fel, mint a leánka az édesapjára, mint asszony a szerelmes urára, s mint édesanya a gyermekire. / Mikor Krisztus Urunkot a katonák megfogták, ficfavesszővel verték. Me az vót a legtüskésebb s a legegyenesebb. De osztán, amikor meglátta Urunkot a kereszten, a ficfa elszégyellte magát, a tüskéit mind elhullattaq, s bújába, hogy Isten ellen vétett, a fődre hajolt. Azóta es szomorú és tüskétlen, s az ágait a nehez bánat a fődre hajcsa… (részlet Berecz Andrásnak a székely legendáriumból táplálkozó történeteiből.)
• A ne ölj parancs nemcsak a vallásos emberek monopóliuma. Ilyen alapon sok ateista gondolkodó is helyteleníti az abortuszt…
• Tóth János, csernakeresztúri plébános észrevette, hogy a hívei „csak úgy” kezdtek összeállni egymással, nem esküsznek meg, hanyagolják közös gyermekük keresztelését. Három évvel ezelőtt (2017. szerk. megj.) kiállt az oltár elé: „Hiába várom el, hogy szentek legyetek-mondta, ha én nem vagyok az. Ezért úgy döntöttem, hogy megtérek. Elindulok, az egy-két-három hét szabadságom alatt, és megyek a Mária-úton. Zarándokolok, felajánlom ezt értetek, hogy megtérjünk.”. Két fiatal pár nekiesett: „Ne menjen, atya, sehova, inkább megesküszünk.” De Jani atya elindult. A három év alatt ezernyolcszáz kilométert gyalogolt. Azt mondja, körülbelül hetven-nyolcvan kilométerre esik egy esküvő vagy egy keresztelő…( Böjte Csaba közlése nyomán)
• Végre egy jó dolog – már egymilliárd kövér ember van a világon… Jó egy évtizede volt egy érdekes hír az USA-ból, ahol egy cégnek a termékeit betiltották, miután a vizsgált termékek a rendszeres fogyasztásuk után kóros elhízást eredményeztek. Aztán ahogy elkezdték fölgöngyölíteni a cég tevékenységét, ráakadtak egy leányvállalatára, amelyik meg fogyasztószereket, testsúlycsökkentő készítményeket forgalmazott. Vicces ez a kapitalizmus, olyan, mint a bolsevizmus: leginkább azokat a katasztrófákat, problémákat kénytelen kezelni, amiket ő maga okozott. S még jól meg is él belőlük…
• Az USA-ban, Németországban, Franciaországban az abortusztörvények elismerik az anyaméhben fejlődő gyermek védelmét, de csak egy bizonyos pontig. A Vita tárgya, nem is az, hogy élettel van-e dolgunk a magzat esetében, hanem arról szól, hogy megilleti-e a magzatot a jogi védelem?!…
• Még az idén nemhogy vissza lesznek vonva, de az ukrán csapatok meg is szűnnek létezni, és mindenki, aki túlélte, hazamegy. Az orosz katonáknak még lesz is hova…
• Öngyilkossági ügyekben attól kérj tanácsot, akinek már sikerült….
• „A presszóban a bácsi azt kérdezte tőlem: tudod mi a barátság? Válaszolni akartam, de félbeszakított: – Látod azt az embert, annál az asztalnál? Ő a legjobb barátom. 39-ben születtünk, együtt nőttünk fel. Mindennap idejártunk. Ittunk egy feketét, és elolvastuk az újságot. Azaz ő olvasta fel nekem, mert én nem tudok olvasni. Mindig együtt voltunk. Aztán ’78-ban összevesztünk. Azóta nem beszélünk, nem is köszönünk egymásnak. De mindennap idejövünk a szokott időpontban. Külön asztalhoz ülünk. Mindketten megisszuk a feketét. Ő mindennap fogja az újságot, és hangosan felolvassa.. Az emberek azt hiszik bolond, de ő értem teszi. 1978 óta. És a könyökünk is összeér a templomban… Az ő arcát is ugyanaz az Isten világítja át. Ilyenkor egyek leszünk. Még akkor is, ha odakinn ő boltos, én meg hadvezér vagyok, vagy kertész, ő meg tengerész a távoli vizeken. És hallgathatok mellette, nem kell féltenem belső kertjeimet, hegyeimet, vízmosásaimat és sivatagjaimat, mert nem fog beléjük taposni…” (Antoine de Saint-Exupery nyomán) Csak az a kérdés, hogy akkor miért nem békülnek ki?…
• A hálás kőfaragó tanonc, miután kitanulta a mesterséget, eme szavakkal vette át mesterlevelét: – Drága Mester úr! Nagyon köszönöm, hogy kitanulhattam önnél a kőfaragó szakmát. Ígérem, olyan szép síremléket készítek magának, hogy amíg él, nem felejti el!…
