Tizedik alkalommal adták át a Háromszék kultúrájáért díjat

Kovászna Megye Tanácsa és a Kovászna Megyei Művelődési Központ, valamint a sepsiszentgyörgyi Vártemplomi Református Egyházközség közös szervezésében ünnepelték szombaton délután a magyar kultúra napját a megyeszékhelyi vártemplomban. Ez alkalommal került sor a Háromszék kultúrájáért díj átadására.

Az egyházközség nevében Dénes Előd lelkész köszöntötte az egybegyűlteket: „Istennek adunk hálát, hogy ezen a mai napon, a magyar kultúra napján itt lehetünk és egy szívvel és egy lélekkel énekelhettük el a 199 esztendős himnuszunkat.”

Az ünnepség felemelő hangulatáról, az együtt éneklés öröméről a félévszázados Vox Humana kamarakórus gondoskodott. Az 1972-ben, fiatal sepsiszentgyörgyi zenetanárok által alapított kórust 2013-ig Szilágyi Zsolt tenor vezette, több mint két tucat európai nagyvárosban léptek fel Isztambultól Brüsszelig, Nápolytól Vilniusig, számos szakmai megmérettetés első helyezettjeiként értéket őriznek és közvetítenek.

A tehetség a kultúra, a művészetek hajtóereje

„A tehetségnek elvitathatatlan szerepe van a művészetben, az alkotási folyamatban. Mondhatjuk úgy is, hogy a tehetség a kultúra, a művészetek hajtóereje. De azt is tudjuk, mennyire fontos a tehetséget táplálni, fontos, hogy lehetőséget kapjon, hogy gondozva, bátorítva, egyengetve legyen, hogy kapjon megmutatkozási lehetőséget” – fogalmazott Tamás Sándor ünnepi beszédében.

A Kovászna Megyei Művelődési Központ javaslatára, a Kovászna Megye Tanácsa által alapított Háromszék kultúrájáért díjat idén tizedik alkalommal adták át. Az elismeréssel olyan háromszéki személyiségeket tüntetnek ki, akik több évtizeden keresztül meghatározták a térség kulturális életét, akiknek tevékenysége túlmutat a szakmájukon, hivatástudatukkal, kitartó munkájukkal egész közösségüket szolgálták.

Az életműdíjat elsőként Szilágyi Zsolt nemzetközi hírű tenor kapta meg, majd Gazda József művészettörténész, író következett. 2015-ben a képzőművész Kosztándi házaspárnak ítélték oda a kitüntetést, majd Egyed Ákos történészprofesszor vehette át. Țânțar Niculina szociológus, majd Haszmann Pál helytörténész után Nemes Levente színművész több évtizedes tevékenységét ismerték el, 2020-ban Albert Ernő néprajzkutató, a Székely Mikó kollégium volt igazgatója, tavaly pedig Gazda Klára egyetemi tanár, szintén néprajzkutató kapta az elismerést.

„Idén rendhagyó módon két díjat adunk át. Egyik díjazottunk nem lehet már közöttünk, de szellemi hagyatéka, intézményvezetői tanítása itt marad velünk, mutatja az utat. Deák Gyula Levente, a Háromszék táncegyüttes nemrég elhunyt vezetőjének életpályája a tanúságtétel arra, hogy a kitartó építkezés, a művészi meg nem alkuvás, a hagyomány és megújulás szinergiája, a tehetségek felkarolása és a keretek megteremtése együttesen hozhatta létre azt a csodát, amit ma Háromszék Táncegyüttesnek nevezünk” – fogalmazott a tanácselnök.

Deák Gyula a Kolozsvári Műszaki Egyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát, majd az 1980-as évek közepén Kézdivásárhelyre került. „A mérnöki munka mellett rövid időn belül a művelődés mindenese lett, a Népszínház aktív tagja, a kézdivásárhelyi táncház szervezője és oktatója, majd 1986-tól 1990-ig a csavargyári műkedvelő néptáncegyüttes vezetője, oktatója, koreográfusa, táncosa és előadásszervezője. A regnáló hatalom tiltása ellenére nemcsak táncházakat szervezett, hanem népviselet kiállítást, népzenei- és néptáncgyűjtéseket is” – fogalmazza meg róla a laudáló, Könczei Árpád, zeneszerző-koreográfus. 1989 végén közös álmuk valósult meg Deák Gyulával, a Háromszék Táncegyüttes által. A szó igazi értelmében igazgató volt., emelte ki a méltató. „Neki köszönhetően a Háromszék Táncegyüttes első 30 éve kivételesen alakult, az összes nehézség, akadály ellenére a repertoár, a koreográfiák, előadások sokszínűsége és színvonala bizonyítja, nem hiába dolgozott! (…) Deák Gyula személyében nemcsak a Háromszék Táncegyüttes vezetőjét veszítettük el, hanem az erdélyi táncházmozgalom, népzenei és néptáncélet fáradhatatlan és mindenre figyelő szervezőjét is. A kolozsvári Táncháztól kezdve az utolsó pillanatig a kultúra, a népzene, néptánc, a művészet területén tevékenykedett, szervezett, létrehozott és így alkotott” – Könczei Árpád zeneszerző-koreográfus gondolatait Imreh István tolmácsolta a jelenlevőknek. A posztumusz díjat Deák Gyula özvegye, Péterffy Csilla vette át.

Alkotóink táplálják Székelyföld kulturális életerejét

A Háromszék kultúrájáért díjat minden évben a Kovászna megyei kulturális intézmények által benyújtott javaslatok alapján ítélik oda: a 2022-es díjazott a kézdivásárhelyi Vetró András szobrászművész, tanár, aki kulturális identitásunk megerősítéséért és vizuális műveltségünk megalapozásáért végzett több évtizedes munkájáért vehette át a kitüntetést.

Varga Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója méltatta egykori tanárát: „Vetró András Temesváron született 1948. október 14-én Vetró Artúr szobrászművész és Somló Mária orvos egyetlen fiaként. A Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola szobrászati szakán szerzett diplomát 1973-ban. Azóta Kézdivásárhelyen él és alkot. Nyugdíjazásáig rajzot és mintázást tanított a Nagy Mózes Líceum képzőművészeti osztályaiban. Pályája kezdetétől érdeklődéssel fordult a történelmi és kultúrtörténeti témák felé. Körplasztikái és domborművei fában, kőben, patinázott gipszben és fémben készülnek. 1973-tól romániai és külföldi kiállítások résztvevője. Erdélyszerte számos emlékplakettet és köztéren fölállított mellszobrot és domborművet készített”. Azt, hogy az ízig-vérig kolozsvári szobrász és felesége miért éppen egy székelyföldi kisvárost választott letelepedésük helyszínéül, nem tudni, de a tanítványok nagyon jól jártak, hangsúlyozta a méltató. „A szakmai felkészültségen és a tanári kvalitásuk mellett fiatalos mentalitást és új attitűdöt hoztak magukkal a nagyvárosból, ami nekünk diákoknak nagyon tetszett. Megjött egy fiatal tanárházaspár, aki a szó igaz értelmében vagány volt, nagyvonalú, közvetlen. Lestük minden szavukat, gesztusukat, mert nemcsak munkásságukkal, hanem életvitelükkel is jó példát adtak” – fogalmazta meg Vargha Mihály képzőművész, intézményvezető.

Tamás Sándor tanácselnök szemében a szobrászművész „nem a szó hagyományos értelmében intézményvezető, mégis önmagában egy intézmény is, fontos szerepet tölt be a kézdivásárhelyi művészeti oktatásban, a város és a művészeti életében. Olyan tanítómesterünk – én magam is a diákja voltam – aki nagy hatással volt ránk, szárnyainkat bontogató kamaszokra. Derűs nyugodtságával, már a puszta jelenlétével is életleckéket adott, egyengette látásmódunkat”.

„Nemzedékek nőttek fel Vetró-tanítványként, nemzedékek nőttek fel a Háromszék táncegyüttes nézőiként, és bár nem azonos a tevékenységi terület, mégis meghatározó az egyszerre jelenlevő értékközpontúság és megújulni tudás, amely Székelyföld kulturális erejét adja. A magyar kultúra napja kiváló alkalom megköszönni művészeink, alkotóink munkáját, jelenlétét, hiszen ők tehetségükkel táplálják, alakítják közösségünk életerejét” – hangsúlyozta végszóként Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke.

Vetró András művésztanár számára az emberi kapcsolatok, a tanácsok, a visszajelzések azok, amik igazán mérvadóak. Többet között Czegő Zoltán, Bogdán László és Boér Géza meg is verselték. „1970-ben találkoztam először Kézdivásárhely nevével. Akkor még nem tudtam, hogy ide fogok kerülni. Nem bántam meg, hogy ide kerültem. Már kaptam egy pár kitüntetést, de ennél szebbet, ennél értékesebbet nem. Nagyon szépen köszönöm mindazoknak, akik úgy gondolták, hogy erre érdemes voltam” – köszönte meg Vetró András a díjat, aki azt is bevallotta, hogy jóleső érzés volt szívének, lelkének egyarát, amikor Kovásznán székelynek titulálták.

Az ünnepi műsor a Vox Humana kamarakórus koncertjének második részével zárult.

Kovászna Megye Tanácsának sajtóirodája