Az Élő Székelyföld Egyesület és Munkacsoport ezzel az évi rendszerességgel jelentkező programsorozattal arra törekszik, hogy fellelje és felmutassa a magyar kultúra egy fontos szegmensét, történetesen a Székelyföld irodalmát, annak is egy szeletét, azokat a szerzőket, akik itt élnek és alkotnak, illetve azokat, akik a magyar glóbusz más szegleteibe vetődtek, de munkásságukkal mégis elválaszthatatlanul kötődnek a szülöföldjükhöz. Nem celebek gyűjtőhelye ez a három napon át zajló könyvbemutató-sorozat, hanem egyfajta kísérlet az értékekkel való megismerkedésre.
November 4-én, szerdán: Lövétei Lázár László érkezik az Erdélyi Szép Szó 2025-ös antológiájával – vendégei Balázs K. Attila, Zsidó Ferenc és Simó Márton – akik szerepelnek ebben a válogatásban – , ez a program 17:00 órától kezdődik;
Új év, új Erdélyi Szép Szó, ezúttal a 2026-os, amelyben a szerkesztő, Lövétei Lázár László a 2025-ös évben megjelent írások legjobbjaiból válogatott. A válogatás nyilván szubjektív, de így vagy úgy, ez a kötet idén is egy újabb fejezet az erdélyi szépirodalomból. Ismerős nevek mellett minden évben új szerzők is megjelennek a könyv lapjain. Akárcsak az elmúlt években, a kötet szerkesztője nemcsak prózát és verset, hanem esszéket is válogatott a kötetbe. Az erdélyi magyar irodalom egy változatos, izgalmas szelete ez, bátran ajánljuk az Olvasók figyelmébe.
„Az antológia köztudottan valamilyen közös szempont szerint összeválogatott művek gyűjteménye. Ezúttal az általános követelményt erdélyi szerzők 2025-ben megjelent írásai jelentik. A 2026-os Erdélyi Szép Szó – huszonöt darabot számláló elődeihez hasonlóan – igazi demokratikus kiadvány, amelyben jól megfér egymás mellett vers, próza, nekrológ, esszé és recenzió is. Nincs semmiféle rangsorolás. A szerzők ábécérendben sorakoznak a könyvben. A szerkesztő munkáját talán valamennyire megkönnyítette az a tény, hogy a maga során különböző, bizonyos ranggal bíró nyomtatott vagy virtuális irodalmi lapokban megjelent írásokat hozott egy fedél alá. Természetesen így is bőven akadt olvasni- és rostálnivaló. Érdemes a szent tudatlanság irigyelhető állapotából szemlélni ezt a kiadványt, amelyben ily módon erdélyi szerzőink szép harmóniában férnek meg egymás mellett. A névsort alaposabban megvizsgálva látható, hogy különböző korosztályok képviselői jutottak szóhoz. És ha már szó került az ábécérendről, beszélhetünk a számok logikája szerinti sorakozóról is. Huszonhárom éves kortól nyolcvanhárom évig terjedő skálán mozognak a szerzők. Közülük néhányukról elmondható, hogy úgymond csak „másodlagosan” tollforgatók, hiszen mindennapi kenyerüket nem az irodalommal keresik meg. Az alkotók közt vannak olyanok, akik ha többet egy sort sem vetnének papírra, az irodalmi nagykönyvbe már akkor is beírták volna magukat. Mások jócskán a sűrűjében járnak, vagy éppen pályájuk első szakaszát építik, de teljesen kezdővel nem találkozni ezeken az oldalakon. Vagyis mindannyian bizonyítottak már…” – írja Böjthe Pál a kolozsvári Helikon idei 12. (2026. június 25-én megjelent) számában. Az Irodalmi gazdagság c. recenzió teljes terjedelmében ITT olvasható!
18:30-tól: Magyarosi Sándor és Zsidó Ferenc bemutatja a Székelyföld folyóirat novemberi, Mohács 500. tematikus számát. – Sikerült egyeztetnünk a lelkészi hivatallal, minden kapcsolódó könyvbemutató a parókia alagsorában, a Vallásszabaság Imatermében fog zajlni.
Mint megannyi tudományos munkaközösségben és szerkesztőségban Kárpát-medence szerte, idén tematikus publikációk és könysorozatok sokaságával emlékeztek/ emlékeznek meg a mohácsi vész 500. évfordulójáról. Ez alkalom lehetőséget biztosított arra, hogy át- és újraértelmezzük a sorsfordító történelmi pillanatot. A Mohács 500 programsorozathoz való kapcsolódás nemcsak kegyeleti és kulturális emlékezést kínál, hanem egyúttal térségi, gazdasági és külpolitikai jelentőségű projekteknek, akár fejlesztéseknek is lehetőséget ad. Egyszerre: történelmi és kulturális program, nemzeti önazonosságot erősítő kezdeményezés, térségfejlesztési lehetőség, valamint Közép-Európa és a Balkán felé nyitó külpolitikai platform. Mohács így nem csupán nemzeti örökségi helyszínként, hanem a térség kiemelt kulturális és turisztikai célpontjaként is pozícionálja magát. A Székelyföld novemberi száma Újragondolt Mohács címmel hozza a tematikus összeállítást; az „Adjatok kölcsön egy egy antroplológust” című tanulmány kísérletet tesz a mohácsi csata kapcsán zajló régészeti kutatások eredményei kiértékelésére, illetve az Erdélyiek a félhold árnyékában címmel tulajdonképpen Erdély aranykorát kívánják bemutatni – újszerű megvilágításban – , hiszen nagyjából Mohácstól kezdődik ez az időszak, amely valamikor a 18. század legelején, a Thököly-, illetve Rákóczi-féle szabadságharcok után zárul. „Két sasnak karma közt” zajlott ugyan ez a bő másfél évszázad, tele volt vallásháborúkkal, de mégis Erdély független államiságát is felidézi (…) Egyértelmű, hogy ezúttal sem maradnak ki a szépirodalmi és az egyéb tudományos rovatok sem.
