Négy éve az arab labdarúgó-világbajnokságról, nyolc éve „az első afrikai aranyról”, a fekete kontinensen gyarmatosított egykori francia kolóniákon élők leszármazottai által Franciaország színeiben megnyert focivébéről írtam. Kifejtettem, hogy a nagyok nyertek ugyan, a hatalmasok, a tapasztaltabbak, az alkatilag és fizikálisan erősebbek, a megfizetettek, de nem ők játszottak jobban. Elvégre az egykor gólközpontú focit már régóta felváltotta az a taktikázó, mezhuzogató labdarúgás (a labda eldugása), aminek lényege a gól elkerülése. Ezért egy képzeletbeli pontozás alapján egyáltalán nem biztos, hogy a világbajnokok kerülnének az első helyre…
Nos, kik nyerték meg a focivébét? És kik nyerik meg az idén? Folyik a találgatás, a tippelés, miközben a fogadóirodák lázban égnek. Ezúttal rendhagyó módon én azt kérdezem, hogy kik nem nyerik meg a focivébét? A kérdés első látásra egészen oktondinak tűnik. Aki nem jutott ki a játékokra, vagy aki már csomagolt, és felszállóban van a haza tartó repülőgépe, az bizonyosan nem nyeri meg. Sok, nagyon sok ország szerepel a listán. Ráadásul arra fogadni sem lehet, hogy ki nem nyer, hiszen nyilvánvalóan mindenki előre borítékolható módon nyertes lenne.
FRISSÍTVE!
Franciaország és Mexikó is magabiztosan jutott tovább
Szóval, a nagy hiányzó, Olaszország idén egészen biztosan nem szerzi meg ötödik aranyérmét, sőt a harmadik ezüstöt sem. Sajnos sem a magyar, sem a román válogatott nem jutott ki a vébére. Az esélyesek közül a németek és a hollandok máris átrepülték az óceánt, és úton vannak hazafelé szurkolóik nagy bánatára. De „nem rúghat már labdába” a legutóbbi házigazda Katar, a mélyszegénységben élen járó Haiti, vagy a minden idők legkisebb résztvevő országának, Curacaonak a futballcsapata sem. Igaz, ők – többedmagukkal együtt – még így is nagy nyertesei a focivilágnak. A vébére másodszor kvalifikáló, és a csoportkörből továbbjutó Kongó Demokratikus Köztársaság is a jelképes győztesek közé tartozik, a pokolba kerülő korábbi elnökük örömére, de bármi történik a címvédő elleni meccsen, a Zöld-foki Köztársaság vébészereplése is felér egy végső győzelemmel. A küzdőszellemből jelesre vizsgázó japán focistáknak különdíjat adnák, miután kesergés helyett kitörő örömmel nyugtázták, hogy a hatszoros bajnok Brazíliával mérhetik össze tudásukat, és a világ legsikeresebb futballnemzete ellen – a brazil futballtörténetben először – a hosszabbítás utolsó percében kapott góllal maradtak alul. De a japán szurkolókat is megjutalmaznám egy különdíjjal, miután lelkes és civilizált szurkolásukat követően még az ellenfél szemetét is összegyújtötték a lelátóról. Ők már nem nyerhetik meg a vébét.
A kérdésem persze túlmutat a helyezéseken, inkább filozófikus, gondolatébresztő. Erdélyi magyarként, európai polgárként az az érzésem, és szomorúan kell megállapítanom, hiszen identitásom részben a szurkolásom tárgyát is meghatározza, hogy Európa bizonyára nem nyeri meg a focivébét. Még akkor sem, ha európai csapat lesz a végső győztes. A futball játékának bölcsőt és otthont adó, azt a világ minden földrészére kiterjesztő vén kontinens ugyanis egyre inkább teret veszít, még a foci világában is. Európában egyre inkább pénzszagú focit játszanak, miközben az elfogyasztott eurómilliókkal jobb hatékonyságot is elérhetnének az európai nemzeti csapatok. Fehéren-feketén, avagy feketén-fehéren, esetleg szívárványszínekben. Ezzel szemben a múlttal még kevésbé rendelkező szerény futballnemzetek fiait elsődlegesen nem a pénz, hanem a játékszenvedély hajtja. No meg a haza szeretete. Meg persze az is számít, hogy sokan európai klubcsapatokban játszanak.
Továbbá, egyes európai szurkolók civilizált viselkedése terén is lemaradtunk, azaz a civilizálatlan drukkeri hozzállás erkölcsi szempontból mégsem lehet nyerő. Mert a pénz nem lehetne minden, és amiért az odahaza magas életszínvonalat élvező focirajongó minden probléma nélkül kifizeti a borsos jegyárakat, a szállást és a sok korsó sört (az elfogyasztott hamburgerek és sörmennyiség alapján feltétlenül éremesélyesek a vezető európai országok), a pénz még nem hatalmazza fel az illetlen viselkedésre. Például szolgálhatnak a bespiccelt holland szurkolók, akik két évvel korábban, a legutóbbi EB-n éppen Budapest utcáit húgyozták össze (bocsánat, helytállóbb magyar kifejezés nincs!) kedvenceik sikerét ünnepelve, amint az akkoriban interneten terjedő leleplező felvétel tanúskodott róla. De bizonyára a bő hónappal ezelőtt drága fővárosunk utcáit még épen hagyó, ám a párizsi sugárutakon gyújtogató fanatikus futballrajongók sem lesznek a nyertesek között.
Szóval, javában zajlik a foci világbajnokság. A nemzet sportadója, a Magyar Televízió négyes csatornája számunkra, az erdélyi magyarok számára már hetek óta teljesen elsötétedett. Más adókon csak hosszú percekig, legfeljebb „mindössze” tíz percig nézhetjük a nagy semmit, miután a bemondó a szokásos módon bejelenti: „Önök a nemzeti sporthíradót látják!” Csakhogy a szerzői jogok védelmében vakító csendben telnek el hosszú percek. Mi, idősebbek, immár a lakosság soraiban markáns kisebbséget alkotók, már hozzászoktunk a sötétséghez és az elcsendesülő tévéadáshoz a nyolcvanas évek „aranykorszakából”. Akkor az élelmesebbek háziantennát készítettek, sporttévéikkel felmásztak a környező dombokra, benépesítették a Feleket vagy a Somostetőt. Vagy elmentek a határszélre magyar adást vételezni. Úgy tűnik, ennek a túlfejlett és túlságosan pénzszagú technikának, a nemzeti kisebbségek érdekeit ezúttal (is) nélkülöző szerzői jogoknak sem jött el a győzelme. Legfeljebb kiskapukkal, mert ugyebár a fairplay sokféleképpen értelmezhető.
Kik nem nyerik meg a focivébét? Miközben ki-ki kedvenc csapatának szurkol, vagy alaposan megemelkedett pulzusszámmal retteg az esetlegesen bekapott góltól, elgondolkodhat azon is, hogy kik nem nyerik meg a világbajnokságot. Hátha négy év múlva jobban fognak szerepelni.
Kapcsolódó:
Talán a FIFA YouTube-csatornáján érdemes kotorászni, némi friss képi információ onnan kihámozható, amennyiben sikerül”kibekkelnünk” a reklámokat:
