A Magyar Nemzeti Múzeum 2023-as kiállítása, több külföldi „vendégszereplést” követően, a székelyföldi kiállítássorozat harmadik állomásához érkezett. Pénteken nyitották meg a Haáz Rezső múzem négy földszinti termében a helyhez alkalmazott Magyar Menyasszony című kiállítást, amelyet kiegészítettek helyi és környékbeli tárgyakkal, olyan dokumentumokkal és fotográfiákkal, amelyek az itteni gyűjteményben találhatók.
Itteni vonatkozásként három – homoródalmási, lövétei és felsőrákosi – hagyományos, népi menyasszonyi ruha került elő – kölcsönzés által – , amelyet szépen kiegészített a múzeum sulyokgyűjteménye, illetve pár olyan jegykendő, amely anno azt jelezte a leány részéről, hogy az udvarlást elfogadta – családi áldás mellett – és nem veti el a legény által ajándékozott sulykot, nem teszi ki a szűrét, minden a legnagyobb rendben van, hogy a fiatalok egybekeljenek, s éljenek boldogan…
Dacára annak, hogy kánikulai forróság volt, az érdeklődés megvolt az esemény iránt, hiszen két termet töltött meg a közönség, jeléül annak, hogy az emberi élet olyan eseményét idézi fel ez a kiállítás, amely minden ember életében fontossággal bír, nem lehet véletlen az érdeklődés. Nyilvánvaló, hogy az egybekeléshez és a menyasszonysághoz férfira, vőlegényre is szükség van, úgyhogy ők is megjelennek a történetsorban, a fotókon és a vonatkozó dokumentumokon.
A megnyitó kimagaslóan, tartósan jó hangulatban zajlott. Annak ellenére, hogy több megszólaló is segített megközelíteni a témát, egyáltalán nem lankadt a hallgatóság figyelme, ám amikor a kiállítás kurátora, dr. Simonovics Ildikó művészettörténész került sorra, bevallotta, hogy az előtte megszólalók nagyjából „kilőtték” a poénjait. De azért maradt a tartsolyában mondanivaló, sikerült hozzárendelnie a maga meglátásait, s azt is elmondhatta, hogy mennyire hálás a múzeum munkaközösségének, amely teljes odaadással segítette a kiállítás létrehozását és megépítését.
Nem lehetett ekkora tömegnek tárlatvezetést szervezni, hiszen kisebb csopotokba szerveződve, a mintegy egyórás, interaktív elemekkel is tarkított tárlatmegtekintés és -értelmezés annyira kitolódott volna, hogy ott virrad ki a társaság, akár egy jó lakodalomban… Így csak a vetítéssel kísért, a négy teremben – mintegy 160 négyzetméteren – kiállított tárgyakról beszélt, illetve arról a koncepcióról, amely szerint összeállították. A következő hónapokban az érdeklődők egyénileg és kisebb társaságokba szerveződve tekinthetik meg. Akár bővíthetik is az anyagot, hiszen a teljes magyar glóbuszra kiterjedően pillanatnyilag is zajlik a gyűjtés, ki-ki hozzárendelheti a maga vagy rokonai, felmenői történeteit és fotográfiáit a magyarmenyasszony.hu honlapon.
Szakács-Paál István elmondta, hogy maga is házasodott. Menyasszonya, későbbi felesége annak idején hónapokon át gyűjtötte az anyagiakat ahhoz, hogy megvásárolhassa a kiszemelt ruhakölteményt. „Fontos esemény az ember életében a házasságkötés, nem kerül túl sokszor rá sor az ember életében, és emlékezetes. Ebben az évben is sor kerítünk városunkban az ezüst-. arany- és vaslakodalmasok köszöntésére a Városházán, és ebből az alkalomból – úgy egyeztünk a Haáz Rezső Múzeum vezetőségével – , hogy minden ünneplő párnak tisztelegyjegyet adunk át, hogy megtekinthesse ezt a kiállítást. Biztos vagyok benne, hogy újabb történetek kerülnek elő, önként jelentkeznek a házaspárok a maguk fotóival és belépnek az online elérhető adatbázisba.”
A szerző felvételei
