A település vendéglátókapacitása a – regisztrált, vagy csak részben hivatalosított – magánszállásokkal együtt meghaladja a kétezret. Talán Szovátán nem érződött a recesszió – erre vonatkozó pontos adatot nem találtunk –, viszont a két Sófalva, Korond, de még Farkaslaka, Székelyudvarhely szállásadói is megsínylették, hiszen egészséges turisták általában szántak egy-két napot a parajdi fürdőzésre és a „sima” bányalátogatásra. Kiesett egy komoly és jól bejáratott desztináció.
A turisták számának csökkenése érzékenyen sújtotta a szuvenírkereskedelmet, valamint az átmenőforgalom étkeztetésében érdekelt éttermeket.
Már közvetlenül a vízbetörés és a bányabezárás után elkezdődött az együtt gondolkodás: Hargita Megye Tanácsa, Parajd Község Önkormányzata, a román és a magyar állam illetékesei – hiszen a romániai magyar pártszövetség jelenleg kormányon van –, a történelmi egyházak, a civilek és a vállalkozók képviselői forrásokat és ötleket gyűjtenek.
Előkerült Drakula alakja
Annak ellenére, hogy Havasalföld volt a hazájuk, Vlad családja hosszú éveken át Erdélyben élt, miután apját a lázadó bojárok elűzték szülőföldjéről. Vlad Dracul a bojárok ellenállását megtörve 1436-ban elfoglalta a havasalföldi trónt és ekkor Târgoviștébe tette át fejedelmi székhelyét. Vlad Dracul, aki az Oszmán Birodalom és a Magyar Királyság árnyékában lavírozva próbálta megszilárdítani hatalmát, a veszélyesebbnek ítélt török megszállást elkerülendő, Drinápolyban II. Murád szultán színe elé járult és megalázkodva, a szultán papucsát megcsókolva a padisah vazallusának ajánlkozott. Murád mivel kevésbé bízott a kétkulacsosnak tartott havasalföldi vajdában, az egyezség biztosítékául túszként magánál tartotta a vajda első és másodszülött fiát, Mirceát és az ifjabbik Vladot. 1456. augusztus 20-án sikerült megszereznie és hat éven át megtartania a havasalföldi trónt. 1460-ban szövetséget kötött Mátyás királlyal, akinek később az egyik másodunokahúgát, Szilágyi Justiniát vette feleségül a szövetség megpecsételéseként. Hiába a rokoni kapcsolat, Mátyás 1472-ben elfogatta és Visegrádon négy évre bebörtönözte. 1476-ban magyar és erdélyi segítséggel visszavehette Havasalföld trónját, ám még ugyanazon évben elesett a Bukarest melleti csatában, amelyet a törökkel szövetkezett, korábban elűzött Basarab vajda ellen vívott. A Drakulaként elhíresült történelmi személyiségnek nincsen túl sok köze a Székelyföldhöz, bizonyíték sincs arra vonatkozóan, hogy járt volna Udvarhelyszéken vagy a Sóvidéken. Kultuszát Bram Stoker ír író 1897-ben megjelent Drakula című regényének köszönhető, amely hamar elterjedt az angolszász olvasók körében, majd számos nyelvere lefordították. A modern irodalom és filmművészet egyik legismertebb figurája, a vérszívó vámpír karakterének megteremtője és archetípusa. A népszerűség növekedésével maga a karakter is módosult. Stoker regényében Drakula egy székely származású gróf, kastélya a Borgói-hágóban van, a mai tömegkultúra viszont Vlad Țepeș havasalföldi fejedelemmel azonosítja, otthonaként pedig a törcsvári kastélyt nevezi meg, amelynek ugyancsak nincsen köze a valós személyhez, de a kastély üzemeltetői ezt messzemenően kihasználják.
Volt egy pillanat, amikor egy, a „Drakula alakja” köré összpontosító élménypark létrejöttét szorgalmazta volna egy nagyvállalkozó, sőt a helyiek petícióban kérték, hogy fektessen be a községben, de azt gyorsan elvetették.
Ami biztos: a helyi erőforrásokra kell koncentrálni – új formákat létrehozni, figyelve a népi mesterségekre, a kiscsoportos slow turism jelenlétére és segítésére, fel kell tárni és rehabilitálni a hagyományos építészet értékeit, bővíteni a felszínen a gyógyvíz és -iszap hasznosításának formáit. Ha kitermelést és hasznot termelő bánya nem is lesz itt a továbbiakban, rendelkezésre áll egy olyan méretű sótömzs, amelynek ép részében kezelési központ alakítható ki, tehát mindenképp szerepe lesz itt a sónak a továbbiakban, csak nagyobb helyi hozzáadott érték mellett.
Felmutatni a múltat és számba venni a környék értékeit
Ahhoz, hogy új alapokra helyezzék az idegenforgalmat, szét kell nézni az emlékek között. Parajdi Kálmán Endre „vizuális értékmentést” kezdeményezett. Arra kérte a helyieket és az egykor idelátogatókat, hogy számoljanak be élményeikről küldjenek fotókat.
Ez a folyamat elkezdődött és jelenleg is tart – mondotta előadásában a szakember, aki maga is vendéglátós – négyszobás családi panziót üzemeltet – , emellett idegenforgalom szervezésével is foglalkozik, honlapot üzemeltet – www.szekelyszallas.hu – , amely egyúttal népszerűsítő publikációkat is tartalmaz. Mindemellett pedig kiváló fotós, dokumentálta a parajdi kármentést – a fősodrú médiumok gyakran használtk a felvételeit – , de kitartóan foglalkozik az értékek feltárásával, új programok létrehozásán fáradozik.
Azt szeretné, ha ötleteit felkarolnák, illetve megvalósítanák a helyiek. „Mivel a gyógyturizmus kiesett, jószerével abbamaradt, s a fürdőzés egyelőre csak kis töredéke a korábbi vonzerőnek, fel kell tárni a környék értékeit, dolgozni kell azon, hogy azok valamelyest pótolják a sóbányát és legyen turistamegtartó képességük.
Fel kell mutatni a természeti és építészeti értékeket, új programokat kell meghonosítani, amelyek nem csupán egy-két napon át érdekesek, hanem kis csoportokban bonyolítják a túrázást, a zarándoklatokat, a sporttevékenységeket, megismertetik a kulturális és a gasztronómiai értékeket.
MEGJELENT
Korlátozott példányszámban a két kötet még beszerezhető!
A BÁNJA-E A SZÉKELY?… I-II. kötete 250 lejért (+ belföldi utánvétes postaköltség) a rendelkezésre álló készlet erejéig megvásárolható. Egyelőre kereskedelmi forgalomba nem kerül.
Előjegyzéseket most nem tudunk fogadni, de igyekszünk felmérni az igényeket az esetleges utánnyomás céljából.
Kapcsolódó publikációk:
SIMÓ MÁRTON – A projekt bemutatása – felvezetés (0.)
P. BUZOGÁNY ÁRPÁD –A 21. századi falumunkáról (1.)
SIMÓ MÁRTON – Gondolatok a Bánja-e a székely?… II. kötete kapcsán (2.)
SORBÁN ENIKŐ – háza a Sósdombon (3.)
LAKATOS MIHÁLY – „Másnak térkép e táj” (4.)
MIHÁLY JÁNOS – a lövétei vízimalomról (5.)
SZABÓ ELŐD – Két ház revitalizációja Homoródalmáson I. (6.)
IFJ. SIMÓ MÁRTON – A kovácsmesterségnek helye van a 21. században (7.)
JÓZSA FRUZSINA – A Fecskefészek Otthonom székelyföldi megtelepedése (8.)
SZÁSZ ÖRS-BOTOND – Biztos, ami biztos (9.)
JOBB-SIMÓ CSENGE-MELÁNIA Városi kert- és téralakítás (10.)
SZATHMÁRY DORKA – A Skanzen tudástár is (11.)
SZABÓ ELŐD – Gondolatok egy újabb konferenciát követően (12.)
SZÁSZ ÖRS-BOTOND – Helyi anyagokból ma is lehet építkezni (13.)
MOLDOVÁN LÁSZLÓ – Tragédia után, az újjászületés útján Parajdon (14.)
PARAJDI KÁLMÁN-ENDRE – A sóvidéki turizmus lehetséges jövőjéről (15.)
A konferencia munkálatainak feldolgozása az összegzéssel folytatódik!
