Dvorak Új Világ (IX.) szimfóniájának második tételében a döbbenetesen mély, lírai, lassú, szívszorító tétel, a Largo, a zeneszerző lelkében született válaszként arra a nyomorra és szegénységre, amit Amerikában tartózkodásakor egy indián rezervátumban látott… Az új világ őt is megdöbbentette. Pedig ez nem most volt…
Apáink csak nevet, gőgöt, / De hazát nem hagytak örökül. / Papjaink csak jó tanácsot: / Tanulj tótul, törökül… (Stumpf-Benedek András – Itthontalanul)
A magyar népi kultúra annyira közös, hogy nincs akkora különbség az egyik dialektusterület és a másik között, mint a románoknál. Például a mezőségi zenei dialektus annyira különbözik az oltyántól, a biharitól vagy a máramarositól, mintha teljesen más nép zenéje volna. A magyar egységes: a magyar népi kultúrában nincsenek se földrajzi, se történelmi határok. Ami megvan Magyarországon, megvan itt is, megvan Felvidéken is, és megvan Délvidéken is… (Kallós Zoltán)
Göndöcs Benedek (1824–1894) apát, parlamenti képviselő nagylelkűségének és sokévi lelkipásztori szolgálatának a gyulaiak sokat köszönhetnek. Gyula város ma is nagy becsben tartja és tiszteli emlékét. Bátor, önzetlen ember volt, aki személyi jövedelméből sokat juttatott nemcsak a rászorulóknak, hanem a város kulturális fejlődése is szívügye volt. Nevéhez fűződik a Népkert (ma Göndöcs-kert), ill. a Vigadó létrehozása, és a mai Kohár Képtár felépítése is. Az apátúr fizikailag is kemény, megtermett ember volt, akit Isten jó étvággyal áldott meg. Egyik alkalommal, vasárnap ebéd után megkérdezte tőle a szakácsnő:
– Apátúr, mi legyen a vacsora?
– Semmi különös Gizike, válaszolta a plébános, csak egy tyúk a paprikáshoz, és három tojás a nokedlihez!…
Mégis jó elnök ez a Trockij… – gondolja Biden Trumpról, miközben pelenkázzák.
Trampli bácsinak nemcsak a menése az, hanem az agymenése is, amikor megtiltaná az orosz olaj vásárlását. Ahogy itt nálunk, falun mondani szokás: azt hitte saját gondolatmenetéről, hogy omnipotens, közben csak impotens.
J. D. Salinger a Franny és Zooey c. regényében a történet egy orosz szerzeteshez kapcsolódik, illetve az ő tanításához. A főhős, Franny abba betegszik bele, hogy nem tudja értelmezni az orosz szerzetes tanítását, miszerint szüntelenül imádkozni kell. Vagyis úgy kell imádkozni, mint ahogy lélegzünk, mondja a szerzetes. Olyan gyakorisággal, és főleg annyira ösztönösen, mintegy nem is tudva róla, hogy éppen imádkozunk. Hiszen a légzésről sem tudunk, miközben levegőt veszünk. Franny a regényben nem tud ezzel a tanítással mit kezdeni, depressziós lesz emiatt, értelmetlennek látja a saját életét, mert úgy érzi, nem tud a tanításnak megfelelni. A megoldás a regényben egyfajta felismerés lesz. Annak felismerése, hogy Isten végül is belül van… (Petőcz András)
Azt hinnénk, hogy kacagni könnyű. Sokan azt hiszik, tudnak nevetni. Nem éppen. A nevetés ugyanis komoly dolog. Sajnos, mire kinőttünk a gyermekkorból, elfelejtettünk nevetni. Egy kisgyermek 320-szor nevet naponta. Egy felnőtt csupán hatszor, egy hét alatt. Vajon mi az oka ennek? Nem kellene olyanoknak lennünk, mint a gyermekek? Jézus is azt tanácsolja… Ahogy felnőtté váltunk, elkezdtek problémáink lenni, s azok gúzsba kötnek. Túlságosan komolyak lettünk. Elfelejtettünk fesztelenek, könnyedek, örömteliek lenni. És a gyermek ilyen. Ezért nevet ártatlanul, tisztán. Azt mondjuk, hogy az élet komoly, komolyan kell venni. És közben az élet röhög rajtunk… Kinevet minket. (Doru O. Dumitru, humorista nyomán)
Medjugorje-i zarándoklatból tartott hazafelé egy busznyi hívő. A püspök is velük ment. Ő intézte az „idegenvezetést”. Néhány helyen megálltak, hogy a sofőrök is pihenjenek, illetve az utasok is megkönnyebbüljenek. Az országhatár előtt, az egyik benzinkútnál hosszabb szünet volt, kissé szét is széledtek. Amikor letelt az idő, a püspök kezdte beterelgetni a kisded nyájat a buszba. Már úgy tűnt, mind felszálltak, amikor az idegenvezető rákérdezett:
– Mindenki itt van, hiányzik valaki?
Egy erőteljes hang hallatszott a busz hátsó részéből:
– Neem!
– Béla, pont a maga felesége nincs itt! – szólt vissza a püspök.
Mire emberünk így reagált:
– Nekem nem hiányzik!…
A medve, a sárkány meg az elefánt legyőzi a sast, csak idő kérdése.
– Komám, hogy vannak a fiaid?
– Hát, a nagyobbik megnősült. A kicsike még jól van…
Észtország kitett egy táblát a Balti-tenger fölé: ez a mi légterünk! De a széle átért a szomszédba…Khm.
†Boldog Apor Vilmost (1892-1945) a gyulaiak a szívükbe zárták, hiszen két évtizedes plébánosi szolgálata alatt nagyon megszerették. Nem véletlen, hogy ott szentelték püspökké is. Emléke a második világháború óta felnőtt nemzedékekben sem fakul. Még vannak élő szemtanúk, akik végigélték, ahogyan a győri püspököt a részeg katonák halálosan megsebesítették. Épp a kovid idején, a bezárások előtti napon, a gyulai Almássy Múzeumban, az idegenvezető egy csoporttal odaért a kápolnába, ahol a későbbi püspök misézni szokott. Elmagyarázta a helyszín érdekességét, és a padok között egyszer csak egy idős néni sírásra fakadt. A tárlat-vezető megkérdezte:
– Mi történt?
Mire a néni csak annyit mondott:
– Én akkor ott voltam…
Az angoloknak van egy találó kifejezésük a hour of the wolf/ a farkasok órája, amikor minden ember úgy elaljasul, hogy bármit megtenne, bárkit elárulna, de nem tudja még, hogyan lesz vége. A farkasok órája azt az órát jelöli, amikor a legtöbb ember hal meg, amikor a legtöbb gyermek születik, amikor a legtöbb gyilkosságot elkövetik, amikor a tudatalatti a legközelebb kerül az ösztönök valóra váltásához. Ezt a magyarban hajnalnak, szürkületnek, pirkadatnak nevezik, ami korántsem fejezi ki olyan markánsan, mi minden történik ekkor. Amikor az álom valósággá válik. Ez egy különleges tudatállapot. Ingmar Bergman (1918-2007) rendező 1968-as filmjének is ezt a címet adta. A tudomány, akárcsak az álmot, a véletleneket, a megérzéseket kiutasítja a saját köreiből, a művészet viszont a saját látóhatárán széttárja és a kreativitás szférájába emeli… (Kontra Ferenc nyomán)
A spirálfüzetek örvénye | Ingmar Bergman: Munkanapló I.
Miközben Franciaország lassan elveszti „gyarmatait”, a bevándorlók elözönlik, és gazdasága térdre rogy, az elmúlt hét évben az ország 40 legnagyobb vállalata 466 milliárd eurót fizetett ki a részvényeseknek. Ugyanakkor 10 millió ember él a szegénységi küszöb alatt… A gazdag elit ellen tüntetők kezében meg nem látni francia zászlót. A baloldali prolik, antifák és hazátlan kommunisták vetése beérett. Ráadásul az is kiderült, hogy a francia bankokban befagyasztott 71 milliárd orosz vagyonból 42 milliárd eltűnt… Macron aggódik, mert egy orosz győzelem esetén erről számot kell adni…
Vargyas Lajos (1914-2007) írja, hogy a Molnár Anna erdélyi székely népballadának Európában húsz változata ismert, ám egyikben sem olvasható a megbocsátás gesztusa. A magyar változatból világosan kiderül, hogy amikor hazamegy az asszony katonaruhában, és megkérdezi a férjétől, hogy befogadná-e, ha hazajönne a felesége, igen a válasz… Európának ebben is egyedit tudtunk adni. A megbocsátás magyar sajátosság. (Szakolczay Lajos nyomán)
Saját lábán szökött meg, de majd lábbal előre, vízszintesen fekve hozzák haza.
Az újabb amerikai merénylet után már látszik: lassan több a hülye, mint a bolond…
Az idős harangozó bácsi egyik mise előtt szóvá tette a plébánosnak:
– Plébános úr, vigyen kicsi ostyát, mert kevés van. Megszámoltam hét darab van!!!
– Maga hogy mert hozza nyúlni? – förmedt rá a plébános.
– Csak a bicska hegyivel néztem meg – jött a döbbenetes válasz…
Ellopták Donald Tusk feleségének a Lexus márkájú autóját a ház elől. A rossznyelvek szerint a helyszínelők megtalálták Putyin 42. útlevelét, holott Putyin már rég meghalt. Meghalt, de már elmúlt… A tettes ellen körözést adtak ki. Vaszilij Armando Nintendó és sleppje valószínű sétahajóvá alakítják a járgányt, amelyen majd a turisták a tengerfenéki flórát és faunát tanulmányozzák.
Ferdinandy György (1935-2024) író szokta mondani: „Miért csak a sajátjáról tud írni az ember? Annyi mindent ki lehetne találni! Mégis csak a megszenvedett valóság a hiteles…”
Menaságon történt nem olyan rég, hogy a bérmáláskor ebédre a kultúrházba invitálták a segédpüspököt, kíséretével együtt. A gondnok a fogadás izgalmának hevében egy üveges sörrel akart kedveskedni a főpásztornak, bicskáját is elővette, majd így szólt:
– Püspök úr, felcsináljam-e magának?…
Vagy tíz éve annak, hogy a felcsíki bérmálási körúton a főpásztor fogadta az egyházközség gondnokának köszöntő szavait:
– Nagyszabású Érsek Úr! Úgy, örülünk…, úgy örülünk…- megint elakadt -, úgy örülünk…
Erre a plébános elmosolyodva odalépett és folytatta:
– Érsek atya, úgy örülünk, hogy ki sem tudjuk mondani…!!!
Majd átadta a virágcsokrot.
És tessék mondani, a nemzetközi jog melyik passzusában van leírva, hogy Amerika megszabhatja Európának, hogy legyen minimum gazdaságilag öngyilkos? És a népfelség elvén uralkodó választott képviselőknek milyen szabályok írják elő, hogy bármit megtehetnek, ha hatalomba kerülnek, akár a választóik kárára is? Mert jelenleg ez folyik, sok bugyuta tapsoló segítségével. Európa lakossága már tényleg nem képes az önvédelemre, csak az oroszoktól retteg?
– Édesapja, kezdődik az iskola, kéne nekem egy új cipő!
– Nincs pénzünk, fiam!
– De hát anyu most vett magának egy új cipőt!
– Azért nincs, fiam.
Ha valaki gonosz, akkor a magas intelligenciaszintje csak súlyosbító körülmény, az illetőt pedig még veszélyesebbé teszi. A bolsevikokról azt már tudjuk, hogy gonoszok. Ha az is kiderül róluk, hogy netalán okosok is – bár erre eddig nincsenek jelek -, akkor kell ellenük igazán felvenni a harcot, mert a gonosz+okos a világ igazi és legnagyobb gazembereit produkálja. A gonosz+buta azért támadja a rendet, mert a saját sikertelenségéért mindenki mást, – csak saját magát nem -, hibáztat(ja). A gonosz+okos egészen más motivációkkal rendelkezik, ö uralkodni akar mások felett, ezért támadja a rendet. Tehát a gonosz mindkét változata a rendet támadja, ez adja a szövetségük alapját. De a gonosz+okos csak addig szövetkezik a gonosz+butával, amíg segítségével meg nem szerzi a hatalmat. Ha ez megtörtént, a gonosz+okos a gonosz+butát is maga alá gyűri, sőt még jobban aláveti őket, mint a „semlegeseket”, hiszen az előbbieket sokkal könnyebb becsapni. Ez a tömör tanulság a bolsevizmusból, de ezt látjuk ma is a globál-szabadelvű próbálkozások kapcsán is.
Hibáztatás az ellenkezője a motiválásnak: Vegyél nekik jegyet. Véletlenül a bluetooth boxon van a zene: „Ossza meg fejhallgatóját!” Tudod – ez a motiváció….
Számomra érthetetlen! Az oroszok nem akarnak békülni, pedig az ukránok mindent megtesznek a béke érdekében. Nemcsak védekeznek, egyenesen lövik az oroszokat. Még ez se elég nekik?
Egy jól megválasztott történet sokszor többet ad, jobban megragad, élénkebben közöl valami fontosat, mint egy szekérderékra való adat… (Lackfi János)
A békebeli kommunista világban történt. Egyik falu plébánosa megrökönyödve látja, hogy János bácsi jön ki a pártgyűlésből. Számon is kéri a bácsit:
– János bácsi, maga miért volt pártgyűlésen?
A bácsi dadogós volt:
– Tu-tudja plébános úr, e-elmentem a pé-ppénzért. Mert ott a pá-párttitkár elvtárs aa-azt mondta, ho-hogy nincs Isten. O-osztán elmentem a te-templomba es, o-ott a pap meg azt mondta, ho-hogy van Isten. S o-ott es fizetni kellett… Mi meg i-ingyen hallgassunk!
Trump egy igazi napraforgó! Ha Putyinnal beszél, akkor Putyinnak van igaza. Ha egy korccsal beszél, akkor a korcsnak van igaza. Már nagyon unalmas, hogy minden nap mást mondd! Leesne a szalmakazal a fejéről, ha mondjuk, a kubaiakat Putyin felfegyverezné, ugyanúgy, ahogy Trump teszi Ukrajnával…
Az egykori Etelköz, a mai Moldva olyan, mint egy hatalmas szív, ami szívja és löki az erekben a vért. Néha évszádonként dobban egyet, néha gyakrabban. Szívja és löki a magyarságot. A honfoglaláskor kilökte magából, áthajtotta a Kárpátokon. A középkorban magába szívta, aztán a XVI. századtól ismét kihajtotta őket. Madéfalva táján, s még egy jó ideig befogadta a menekülteket […], aztán az utóbbi évtizedekben ismét kilöki, valósággal kihajítja a csángómagyarokat… (hozzátehetjük: a székelyeket is… – A Szerk.) (Halász Péter)
19 millió ember zenél Németországban. Több mint 130 hivatásos zenekarral (köztük körülbelül 80 színházi zenekarral, 30 koncertzenekarral és 13 rádiózenekarral) a világ legnagyobb zenekar-koncentrációjával rendelkezik. A Frankfurti Rádió-Szimfónikusok az egyike ezeknek, és a németországi közszolgálati műsorszolgáltatás mintegy 8 milliárd eurós teljes éves költségvetéséből finanszírozzák (háztartásonként körülbelül havi 18 eurós törvényes hozzájárulás). 2014-ben a német színházi és zenekari táj az emberiség szellemi kulturális örökségeként felkerült az UNESCO listájára.
A jelen pedig, ha mindig jelen maradna, s nem zuhanna a múltba, nem idő volna, hanem örökkévalóság… (Szent Ágoston)
Az Amazonas a torkolatvidékén édesvízzé változtatja a sós hullámhegyekkel nyomasztó óceánt… (Kovács István)
Megboldogult Lukács atya, †Daczó Árpád Lukács OFM (1921-2018), a Csíksomlyói Babba Mária nagy tisztelője és „kutatója” még Kosteleken szolgált, amikor egy súlyos beteghez hívták, hogy adná fel neki a betegek kenetét és a szent Útravalót. Nosza meg is ígérte, hogy hamarosan elmegy a családhoz, hiszen IMZ motorja csak neki volt, és avval hamar megközelíthette a hegyi falu lakóit. Igen ám, de közbejött valami, s a barát elruccant Budapestre. Úgy két hét múlva, amikor előkerült, hívatta a somlyói házfőnök: – Lukács atya, hogy van a beteged, akit el kellett látnod?
– Már jobban van – felelte hirtelen a plébános.
– Jobban a csudát, a múlt héten eltemettük…! – horkant fel a gvárgyián…
Egyszer közvélemény-kutatást végeztem, mi a szeretet mértékegysége, és remek megoldások futottak be: – a szó nélkül víztelenített kerti csap ősszel…
– Macskaszőr a levesben…
– Már a mesében is benne van: a só…
– Az önként át nem szakított célszalagok száma…
– A szeretetet „nyuhiban” mérjük. Azaz nyugodtan hibázhatsz…
– A lenyelt káromkodások száma, amikor rálépek egy legóra… (Lackfi János)
