A Sóvidék Népviseletben VII. találkozóra érkezők, visszatérve az ökumenikus istentiszteletről, a művelődési ház nézőterén foglaltak helyet. A program koordinálását, a műsorvezető feladatát Korondi Erzsébet óvónő vállalta és végezte igen kitűnően. Ismertette a találkozó rendjét. Köszöntők hangzottak el, majd elkezdődött az éredemi rész, a viseletbemutatók sora.
Ismét találkozhattunk Zakariás Botond-Csaba polgármesterrel, azzal a kibédi népviseletben levő fiatalemberrel, aki tavaly odajött volt hozzánk a korondi találkozó végén, s azt mondta, hogy befogadják a következő „kiadást”, s nagy szeretettel várják a sóvidékieket 2025 őszén. Külön érdekessége annak a beszélgetésnek, ami számomra emlékezetes marad, hiszen egy különleges megfogalmazást használt: „Én vagyok a község megválasztott polgármestere” – hivatalát két nap múlva vehette át. Emiatt is kellemes az emlék: nem választási ígéret volt, hanem egy előre vállalt feladat.
A polgármester köszöntője után Puskás Attila, az NSKI munkatársa felolvasta Szász Jenő kormánybiztos, az NSKI elnökének üzenetét, aki egy Énlakán szervezett konferencia miatt a déli órákban nem tudott jelen lenni. Ezt követően az Élő Székelyföld Egyesület elnöke beszélt az Őseink viseletben című kiállítás létrejöttéről, a gyűjtési folyamatról, amely az elmúlt hetekben-hónapokban zajlott. Már a júniusi megbeszélés alkalmával látszott, hogy Kibéden gazdag és sokrétű archív fotóanyagot találunk a családi albumokban.
Több alkalommal készültek helyi értékeket bemutató kiadványok, van tájháza is Kibédnek. Kéznél volt a fotók egy része, viszont pont ez a magabiztosság okozott nehézséget, hiszen a helyiek – főként azok, akik foglalkoztak korábban is ilyen jellegű kutatásokkal – azt feltételezték, hogy a különböző módszerekkel és változó minőségben beolvasott anyagok megfelelnek a céljainknak.
Hamar bebizonyosodott, hogy minden esetben fel kell kutatni az eredeti fotográfiákat, s azokat ugyanazzal a felszereléssel, ugyanolyan felbontásban kell beolvasni. A gyűjtés ily módon kiterjedt távoli településekre is: Csíkszeredából, Székelyudvarhelyről, Temesvárról, Budapestről érkeztek .tiff formátumú képek. Többszöri nekifutással 260 hasznosítható fotót „szereztünk”, amelyből 220 akár be is kerülhetett volna ebbe az 57 darabból álló kiállítás anyagába. Nehéz szívvel „ejtettünk” ki egy-egy fotót. Pár esetben pedig 2-3 felvételből álló kollázsokat készítettünk.
A fotókiállítás ott marad a művelődési ház előterében, s amennyiben szükség lesz, akkor a feldogozott kópiákat rendelkezésükre bocsátjuk, hogy azokat akár kinagyítva, akár újabb tanulmánykötetek illusztrálására hasznosítsák. Ugyancsak a kibédiek feladata lesz, hogy beazonosítsák a fotókon szereplő embereket és – amikor az nem ismert – próbálják meghatározni keletkezésük idejét is.
Simó Márton
