Kárpát-medenceKultúraPublicisztikaSzépirodalom

Gárdonyi és Bródy

Anekdota

Bródy Sándor befogadta maga mellé Gárdonyit, az egri diák az egri diákot. Bródy Sándor és Gárdonyi Géza nagyon jó barátok voltak. „Én többé aligha vállalkozok ilyen alapon való regénycsinálásra. Gazdag embernek való mu­latság az ilyen! Aztánhát ki az ördög keres ma­napság a regényben igazságot!” – kesereg Gárdo­nyi a naplójában az Egri csillagok befejezésekor.

A rengeteg forrástanulmány, konstantinápolyi utazása vagyont őröl semmivé. A drága könyv­régiségeket erszénye szűkítésével rakja könyvtá­rába, mert a magyar nemzet múzeumából Gárdo­nyi Gézának nem lehet könyvet kölcsönbe szerez­nie. (1899. szeptember 30.) Bizony, mire az Egri csilla­gok végső soraihoz ér, pénztárcájának utolsó ko­ronái érik meg az egri dicsőséget. Szinte humorosan hat naplóbejegyzése: „1899. október 16. Nincs pénzem. Írnom kell tárcát. 1899. október 17. Írtam. Minek a pénz? – a Pesti Hírlap naptárába.”

Gárdonyi regénymunkája mellett minden hé­ten egy Göre-levelet termelt a Kakas Mártonnak, s minden héten egy Nagyapót vagy Mindenttudó Gergelyt az Én Újságomnak. (Mindenttudó bácsi éppen azért keresztelődött Gergelynek, mert az Egri csillagokkal egyszerre írta, s óvakodott tőle, hogy más névhez szoktassa a tollát, nehogy a re­gényében elvétse.) Göre Gábor és Nagyapó együtt tartotta el Gárdonyit. Talán ha e két örökké kiaknázhatatlan alakja nincs, sohasem jelennek meg az égbolton az Egri csillagok.

A kiállítás évében megjelent a Göre Gábor bíró úr könyve, utána a Durbints sógor (1898. július 27.), a Pesti úr (1899. augusztus 8.), átlag háromhavonkint váltakozva láttak új köntöst, s ez bő­ségesen elég volt Gárdonyinak háza szükségletének fedezésére.

Kérdezte is egyszer Bródy Sándor íróbarátja:
– Hogyan lehet az, hogy ön ennyi utánjá­rást és költséget áldozhat egy regényre?
– Nagyon egyszerűen – felelte Gárdonyi. Ebédre meghívatom magam Göre Gáborhoz, va­csorára meg Nagyapóékhoz vagy Mindenttudó Gergelyékhez.
– No és a reggeli?
– Van a kútban víz elég, és tea a hársfámon.
– És a cukor?
– Fölösleges! – legyintett Gárdonyi. – ­A teát a magamfajta ember úgy issza, hogy köz­ben mosolyog. Mindenki azt hiszi, több a cukor benne a kelleténél.

Fotó: Zoldkalauz.hu

Mikor Gárdonyi fogadalma ellenére A látha­tatlan ember írásához fogott, nem kellett a teájá­hoz mosolyognia. A bor és az újabb Görék, Nagy­apóval és Mindenttudó Gergellyel együtt gon­doskodtak Gárdonyi asztala terítéséről és tálalá­sáról.

Nyitókép: Egerben, az Érsekkertben láthatók Bródy Sándor és Gárdonyi Géza írópáros szobrai. Eger két hírességét szoros barátság kötötte össze, ezt jelképezi az is, hogy szobraikat egymás mellé állították föl. Barátságuk központja Eger volt, Bródynak köszönhető, hogy Gárdonyi itt telepedett le. Az alkotásokat Varga Imre szobrászművész készítette. Bródyt egy padon ülve, Gárdonyit pedig a pad mellet állva láthatjuk. Bródy Sándor szobrát 2004. szeptember 24-én avatták fel, majd barátjáét, Gárdonyiét egy évre rá 2005. október 19-én.

Forrás: Bazsarózsa – Oldal a magyar kultúráért

Élő Székelyföld Munkacsoport

Civil szervezet, amely székelyföldi értékőrzéssel és értékteremtéssel foglalkozik. A falu iránt elkötelezett értelmiségiek laza csoportosulása és fóruma.

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb