BAK ÁRON teológus, festő- és grafikus, kísérletező alkotó méltatlanul elfeledett képzőművészti munkásságának bemutatására hívják a látogatót 2025. április 24-én, csütörtökön 18 órára a Haáz Rezső Múzeum Kossuth Lajos utcai Képtárába.
A főként 1996 és 2010 között készült olajfestményekből, akvarellekből, pasztellekből és grafikákból álló tárlat anyagát Lőrincz Ildikó művészettörténész méltatja. A kiállításmegnyitón közreműködnek az alkotó kolozsvári unokái, Albert Zsombor és Albert Boldizsár (zongora), valamint Orbán Sarolt (brácsa). Házigazda: Dr. Miklós Zoltán-István múzeumigazgató.
Bak Áron 80 éve, 1945. május 1-jén született a Vas vármegyei Veleméren, ahova szülei a háború idején menekültek. Gyermekkorát Patakfalván és Kányádban töltötte, már ekkortól kibontakozott tehetsége, azonban az akkori viszonyok miatt egy lelkész gyermekét sem a marosvásárhelyi művészeti iskolába, sem később a kolozsvári képzőművészeti főiskolára nem vették fel. Előbb ipari osztályban tanult Székelyudvarhelyen, mellette 1962-től Maszelka János rajzkörére járt, aztán teológiai tanulmányokat folytatott Kolozsváron, Bukarestben, Nagyszebenben és Zürichben. 1972–1990 között Mezőkeszüben, Sajószentandráson, Sajóudvarhelyen,
Szentkeresztbányán volt református lelkipásztor, 1990–1993 között a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet főkönyvtárosa volt, majd 1993–1995 között Bágyban szolgált. Teológiai tanulmányait, fordításait és művészettörténeti írásait a Református Szemle, az Igehirdető, a Keresztény Magvető, az Erdélyi Művészet és a Székelyföld közölte. Élete derekán, 1995-ben hazaköltözött Kecsetbe, ahol végre szenvedélyének, a képzőművészetnek szentelhette idejét. Első kiállítása 1998-ban Székesfehérváron volt Zsigmond Aranka képzőművésszel közösen, ezt követően alkotásait bemutatta 2002-ben és 2003-ban Kolozsváron, 2005-ben Szászrégenben, illetve 2006-ban Székelyudvarhelyen a Haáz Rezső Múzeum Képtárában. 2012. szeptember 25-én hunyt el Kecsetben.
„A lelkészi szolgálat és a festőművész munkája szépen összehangolódik, nem kényszerből, hanem a maga szándékából lett lelkipásztor” – mondta Bak Áron életútjáról Dávid László udvarhelyi közéleti író, nyugalmazott lelkész. Már édesapjától, Bak Sándortól sem volt teljesen idegen ez a fajta alkotómunka: maga festette meg az újszékelyi templom kazettáit és a patakfalvi padelőket. Ezt a példát követte fia is. (Már a 17. században „divatos volt”, hogy pap-festők munkáival gazdagodtak templomaink, a dályai és a farcádi templom kazettás mennyezetét is ők festették.) Maszelka Jánoshoz hasonlóan Bak Áron is a természetet tartotta tanítómesterének, azért alkothatott ilyen szépet, mert lelkében élt a táj és annak népe. „Kedves, szép képek. Főképp azért kedvesek, mert a mi tájaink, a mi fényeink ragyognak rajtuk, egyszerű emberek néznek reánk – apáink, anyáink, gyermekeink” – értékelte munkásságát Dávid László…. Tovább
Jelen kiállítás anyagának válogatásában nagy segítséget nyújtott Bak Sára kolozsvári grafikus, illusztrátor, az alkotó lánya, akinek kurátori munkája révén több, eddig ki nem állított Bak Áron-grafika is előkerült a családi hagyatékban őrzött mappákból és bőröndökből. Változatos témájú képein különleges fényben jelennek meg a kecseti tájak dombszőnyegei, színes kert-, utca- és erdőrészletek, a fák, a házak, kapuk, a tanyák. Pasztell-tájképeinek egyéni színfelülete, jellegzetes krétarajzai, nagy méretű kéz- és lábfejábrázolásai, csángóportréi, csendéletei, illetve a templomokról, a népi építészetről, falurészletekről készülő grafikái igencsak figyelemreméltóak. Több technikával kísérletezett, vázlatai, kisebb pasztelljei, monotípiái, diópác-, szén- és tusrajzai számos darabja először kerül a nyilvánosság elé. A 80 éve született alkotó emlékkiállítás-anyagát személyes tárgyak egészítik ki.
A sajátosan emberi tartalomtól, lelkiségtől és a csendes falusi környezettől soha el nem távolodó alkotó életművét június 2-ig tekinthetik meg hétköznapokon 9–17 óra között a székelyudvarhelyi Kossuth utca 42. szám alatti Képtárban.
A Haáz Rezső Múzeum közlése nyomán
