Nem volt igazi szuperév a tavalyi, hiába mondták, hogy helyi, megyei és országos szinten is lezajlik a tisztújítás, az államelnök személyét illetően ez nálunk, nekünk nem jött össze. Ez mizéria jórészt érthető, hiszen külső beavatkozásról és a választópolgárok félrevezetéséről esett szó. Az Alkotmánybíróság döntése logikus, még akkor is, ha nem elegáns. Mi lett volna, ha… Ezt már nem érdemes firtatni. Új, soha nem látott helyzet keletkezett. De legalább most leköszönt az „illegitim” köztársasági elnök, akit már nagyon untunk, s aki mélyen a várakozások alatt teljesített.
Érdekes, hogy a felsőház elnöke, Ilie Bolojan sokkal szimpatikusabbnak tetszik, mint a korábbi időszakból előrángatott, vagy inkább „leporolt” Crin Antonescu, aki mögött komoly politikai erő – a PNL, a PSD és az RMDSZ – sorakozott fel. Antonescu nem a kisebbik rossz – mondják az elemzők erdélyi magyar oldalon is – , hanem a valóban megfelelő ember. Volt már alkalma bizonyítani, biztos, hogy képes nyitottságra, lehet vele tárgyalni. Elmondta, hogy az RMDSZ képviselőljelöltjére szavazott – ehhez hozzátette: azért, mert külföldön tartózkodott, s különben is… nem akart fölöslegesen szavazni, arra gondolt, hogy így a voksa jó helyre ment… Ez egy pozitív előjelű állampolgári cselekdet, tetszik nekünk, hogy elmondta, de ugyanakkor rossz pont a túloldalon, a többség ellenszenve fokozódhat iránta, hogy ily módon „elárulta a nemzetet”…
Bolojan elsősorban megyei vezetőként ismert és népszerű. Hosszú ideig – három cikluson át – volt Nagyvárad polgármestere, majd Bihar Megye Tanácsának elnöke is. Szűkebb hazájában igencsak közkedvelt, sikeres embernek tartják, akinek ott a kézjegye számos nagyvolumenü felújításon és infrastrukturális fejlesztésen. Közismert a puritánsága, nem igényli a személyének szóló megkülönböztetést, nem kíván különösebben meggazdagodni sem. Azt pedig nem lehet érzékelni, hogy nagyon „keresztbe tett volna” a magyaroknak. Mivel ideiglenes államfő, eősen valószínű, hogy növelheti a népszerűségét, az sem kizárt, hogy maradna e pozícióban a következő öt évben is. Nem egymaga dönti el, hátulról, az őt támogató formációktól kaphat biztatást, hogy megméretkezzék. Ezt nem tudni. Manapság minden lehetséges. Ám ugyanakkor bármilyen álom is szertefoszolhat. Tehát ahelyett, hogy normális pályára állt volna ez az ország, még most is kampányban ég, úgy él, hogy készül valami másra. Vágyik a jobb időkre.
Nem szívesen írom le, le sem írom a közösségi oldalakon reklámozott „dák ivadék” nevét, aki nagyon kanyargós pályáról, jórészt külföldön élve és prosperálva érkezett a nagypolitika partvonalára. A hallatlan népszerűsége megdöbbentő volt. Megdöbbentő most is, mert – bár megkopott kissé, alábhagyott a lendület – megmaradt a „nagy” lehetőség tehetetlensége. A világhálón való tobzódás viszi tovább, s ma már úgy viselkedik, ha itthon van az „ősi földön”, mint egy „államférfi”. Sajnos. Nagy az a mellény. Sajnos, vannak normálisnak látszó támogatói is, de azonnal felsorakozott a szélsőség és bajkeverők jelentős csoportja is mögéje. Még szerencse, hogy a csőcselékből jut a fertály két másik jobbos tényezője mellé is. Ezeket a neveket, ezeknek a politikai formációknak a nevét sem szeretem leírni. Mi lesz akkor, ha mégis összefognak?… Nehéz idők jönnek. Úgyhogy a széthúzás és a marakodás ott, a szélsőjobbon számunkra csakis előnyös lehet… Akkor a többség is jobban jár, ha szalonképesebb elnökünk lesz… Iohannis is az volt, valóban, csendben és tétlenül üldögélt a nem is remélt magasban, s ha onnan leszólt, az egy gyengébb hérosz böffenéseként hangzott…
Hogy miért „menő” a túlfűtött nacionalista magatartás? Jórészt a diaszpórában keresendő. Egyrészt az értelmiség, a Nyugaton élő román elit eléggé satnya, nem nyilvánul meg hathatósan. Ereje, figyelme sincs rá. A világhálót használó „nép” meg olyan… amilyen. Mélyen a remélt átlag alatti. Ma már általános az okostelefon használata. Ott lapul mindenkinek a zsebében, és minden használatkor szemünk elé ömlik belőle a szenny. Többmilliós tömegben használja így a világhálót megannyi funkcionális analfabéta. Nem többmillió magasan képzett román él külföldön, hanem olyan réteg, olyan „zöm”, amely tulajdonképpen a városokba csődített egykori proletárok gyermeke vagy unokája. Ha itthon tartózkodna, akkor is gyökértelen lenne, mert úgy szocializálódott… Ettől a tömegtől semmi jó, semmiféle pozitív irányváltás nem várható. Szórólapok helyett ott a kezében a sok netes videó, ami tartósan fertőz.
Csakis a kisebbik rosszat, az inkább megfelelőt lehet majd választani. Hogy valamiféle európai irány megmaradjon. Innen, bentről dönthető el. Talán.
Aztán ott vannak még a világpolitikai tényezők. A széljárás is erősen idehat. Nem azért néztem meg ezt az interjút, mert annyira Fidesz, vagy Orbán-párti lennék, hanem az összefüggések érdekelnek. Amióta Iohannis visszavonult, azóta a kinti világban is történt egy és más. És még történni fog, hiszen az orosz-ukrán konfliktust – a civilizált mai világ szégyenét – valahogy meg kell oldani… A politika mára felgyorsult.
Amikor 1945 májusában sikerült legyőzni a fasizmust, akkor mindjárt széttöredezett a haladó világ a demarkációs vonalak mentén, és Hiroshimát követően kezdetét vette a hidegháború… Ott az 1956-os forradalmi esztendő, amikor a lengyelek megmenekültek ugyan a szovjet intervenciótól, aztán pár hónapra rá Budapesten és Magyarországon történt, ami történt… Szívtak a magyarok. Horrisztikus valóságot képes produkálni a világ, a gonoszt akkor is hadrendbe állítja, ha az felgerjed ellene… Aztán az 1989-es változások… Másfajta rendszereket hoztak Kelet- és Közép-Európában, de kiderült, hogy nem létezik olyan „szoftver”, amely irányt adna és biztonságot a jövőre vonatkozóan. Az Európai Unió gyenge és törékeny. Odakint több pólus, több nagyhatalom látszik működni. A trendek nem kedveznek a judeo-keresztény kultúrájú államok közösségének.
Ebben a kakofóniában nem igazán fajsúlyos esemény egy elnökválasztás. És valóban a világpolitikai folyamatok is befolyásolhatják. De mi azért maradjunk a helyünkön. És cselekedjünk szívünk szerint: válasszuk ki a leginkább megfelelőt.
Kapcsolódó:
Máris Soros- és magyarbérencként szidják az ügyvivő államfőt
Az amerikai alelnök vádjaira reagálva, Bolojan leszögezte a külpolitikai prioritásait
Nem a legjobb a Tucker-féle Orbán-interjú magyar fordítása – pillanatnyilag ezt találtuk:
