Az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület a Magyar Kultúra Napja alkalmából Udvarhelyszék kultúrájáért díjjal ismeri el a vidék közművelődésében meghatározó szerepet betöltő személyek és közösségek munkáját. A díjakat az eddigi hagyományoknak megfelelően életmű-, értékteremtés, -őrzés és -közvetítés kategóriában adományozzák.
2004 óta a Magyar Kultúra Napján adják át az Udvarhelyszék Kultúrájáért díjakat. Erre az idén – három kategóriában (!) – január 22-én, szerdán, 18:00 órától kezdődően kerül sor a székely anyavárosban a Művelődési Ház nagytermében, amelyre sok szeretettel várnak minden kedves érdeklődőt.
A díjazottakról
Az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület Udvarhelyszék Kultúrájáért – Életmű-díjban részesíti Murányi János nyugdíjas tanárt, közművelődés-szervezőt, írót.
Murányi János tanár, szerkesztő Fugyivásárhelyen született 1946-ban. Fiatal tanárként került Székelyudvarhelyre, ahol az akkori Dr. Petru Groza nevét viselő egykori katolikus főgimnáziumban (ma Tamási Áron Gimnázium) volt magyar–francia szakos tanár 1973–1981 között. A város múzeumának (ma: Haáz Rezső Múzeum) 1981–1993 között volt munkatársa. Közben könyveket szerkesztett, képzőművészeti kiállításokat nyitott meg, az Udvarhelyi Híradó napilap korrektora volt. Tárlatok Székelyudvarhelyen című könyve 2023-ban jelent meg és a közművelődéssel, illetve képzőművészettel, néprajzzal, népzenével kapcsolatos írásait tartalmazza.
A szerző hosszú időn át szerepet vállalt Székelyudvarhely közművelődési életében, képzőművészeti kiállítások megnyitóiról ismerhette a közönség. Saját elmondása szerint Maszelka János festő kérte fel erre a szerepre, amit évtizedeken át szívesen vállalt.
Az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület Udvarhelyszék Kultúrájáért – Értékmentés-díjban részesíti Pop Anna pedagógust.
Pop Anna pedagógus Tordátfalván hozott létre tájházat, teljesen saját erőből, a családjával vállalva fel az anyagiterheket is. Megvásárolt egy régi típusú lakóházat, amit tájházként rendezett be. A gyűjtemény alapja szülőfalujából származik, ám a kezdeményező már fiatal korától vonzódott a régiségek iránt, ezért életének korábbi szakaszában, Nagysolymosban lakva is gyűjtötte a földművelő, gazdálkozó székelyek tárgyi hagyatékát. A tájház berendezése után önkéntes felajánlásokból is gazdagodott a tárgyi gyűjtemény, még a szomszédos településekről is. A tordátfalvi tájház nem egy múzeumi jellegű létesítmény, azonban Pop Anna gazdag tevékenységet szervezett köréje az elmúlt évtizedben, és ezt jóval nehezebb megvalósítani napjainkban, mint egy emberöltővel korábban. Évente gyermeknapot, mesterségbemutatókat, műsoros fellépéseket és előadásokat is szervez. Segítői elsősorban baráti körének tagjai és pedagógustársai, meg a szülők, falubeliek, az önkormányzat. A felnövő nemzedék számára Pop Anna nem csupán a napi munkájával közvetíti az ismereteket és értékeket, hanem az élményszerű foglalkozásokkal is, amiket a tájház udvarán bonyolítanak le. Pop Anna gyűjtő és szervező, aki a megfogyott népességű Tordátfalva fiataljait, az onnan elszármazókat és a környékbeli érdeklődőket is egybefogja. Óvodás kortól kezdődően a nagyobbakig a különböző életkorú gyermekeknek és fiataloknak olyan ismereteket közvetít a tájház gyűjteménye és a rendezvények által, ami bevezeti őket a népi, paraszti tudás nagy birodalmába. Ezt a tudást ma már megváltozott formában lehet hasznosítani, ám a földműveléssel, a falusi életformával kapcsolatos ismeretek sosem válnak egy letűnt korszak emlékévé, hanem ma is érvényesek a mindennapokban. A tudáshoz érzelmek társulnak: a kétkezi munka megbecsülése és az alkotó emberek értékelése. A település közművelődési életét pedagógusként is szolgálja, események, műsorok szervezésével, színdarabtanítással. Pop Anna az ő nemzedékének kiemelkedő példája, a másoknak világító lámpás, a nemzet napszámosa, udvarhelyszéki hagyományaink ismerője és közvetítője.
Az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület Udvarhelyszék Kultúrájáért – Értékteremtő-díjban részesíti Mihály Tibor tanárt, helytörténészt, családfakutatót.
Mihály Tibor mérnök, tanár, helytörténész 1966-ban született Oroszhegyen. Szülőfalujában, majd a székelyudvarhelyi egykori katolikus, ma Tamási Áron nevét viselő gimnáziumban tanult. 1990-ben a brassói egyetemen mezőgazdasági gépész szakot végzett, tervezőmérnök volt, két évig, az udvarhelyi Gábor Áron Rt.-nél. Helyettes tanítóként dolgozott 1992–94-ben Üknyéden, majd helyettesítő tanár Oroszhegyen 2000-ig, közben a gödöllői Szent István Egyetemen tanári oklevelet szerzett, majd az udvarhelyi Eötvös József Mezőgazdasági Szakközépiskolában tanított. Később beiratkozott az ELTE művelődéstörténeti karán doktori képzésre, amit félbeszakított. Oroszhegy község összevont iskoláinak igazgatója.
Munkái: Őrhegy alatt. Oroszhegy monográfiája (Székelyudvarhely, 1996), Mihály Tibor–Vofkori László: Oroszhegy. Adalékok a község monográfiájához (Szu., 1997), Emléktábla avatás Oroszhegyen (Szu., 2000), Havasalja iskolái. Oroszhegy és Varság iskolatörténete (Szu., 2000), Évfordulónkra 1630–2000. Diafalvi I–IV. osztályos iskola (Szu., 2000), Oroszhegyi Mihály Deák élete és munkássága (Szu., 2000), Diafalvi I–IV. osztályos iskola. Dr. Bálint Józsefre emlékezünk 1901–2001 (Szu., 2001), Ilyenek vagyunk. Vallomások (Szu., 2002, második, bővített kiadás 2009), Az oroszhegyi Ambrus nemzetség. Székelyföldi családtörténet 1627–2009. (Csíkszereda, 2009), Oroszhegy jelesei. Dr. Ft. Tamási György olvasókanonok és Jánosy József honvédőrnagy. (Oroszhegy, 2010), Oroszhegy jelesei II. Az egyházközség szolgálatában – papok, licenciátusok, megyebírók, kántortanítók és harangozó-sekrestyések (Oroszhegy, 2011). 2011-ben második díjat nyert a Helyneveink érdekességei, tanulságai, népi magyarázatai elnevezésű, a magyar Nemzeti Erőforrás Minisztériuma meghirdette pályázaton. Oroszhegyben, majd Székelyudvarhelyen (Eötvös József Mezőgazdasági Szakközépiskola) tanított. Az oroszhegyi Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója.
Helyismereti kutatásai és azok eredményeinek közzététele miatt díjazzák, mivel jelentősen hozzájárult szülőfaluja, az egész Kárpát-medencében ismert Oroszhegy szellemi, közművelődési értékeinek népszerűsítéséhez. A korábbi nemzedékek szellemi kiválóságainak munkásságát tárta fel és tette közzé, elsősorban az egyházi életben szerepet játszó személyekét. Különösen jelentősek iskolatörténeti munkái, az, hogy Oroszhegy, illetve az itteni kirajzásból később létrejött Varság iskoláinak múltját összefoglalta. Családtörténeti kutatásait levéltári anyagokra, dokumentumokra alapozza.
Mihály Tibor példaadóan kötődik közösségéhez, amelyből származik és gyarapítja annak szellemi értékeit kutatásaival, a múltra vonatkozó ismeretekkel. Korunk elkötelezett értelmiségi példaképe, annál is inkább, mivel műszaki értelmiségi pályát választva mérte fel, hogy a közösségnek mivel lehet szolgálatára. Figyelemre méltó az a kitartás, az az aprólékos és fárasztó munka, ami minden tudományos eredménynek feltétele. Ugyanakkor a közelmúlt eseményeit és hangulatát is rögzíti, szórakoztató olvasmányt kínál mindenkinek az oroszhegyi és környékbeli vonatkozású anekdoták, tréfás történetek lejegyzésével.
A Udvarhelyszék Kulturális Egyesület közlése nyomán
Írásunk a továbbiakban frissül!
