Meg kell szoknunk, hogy közöttünk járkál. Magunkra engedtük a mesterséges intelligenciát, nevezzük bárminek „titktoknak”, „fész- vagy facsebuknak” őkelmét meg a kiegészítőit – attól függ, hogy mennyire őrizzük az anyanyelvünket, s mennyire vagyunk „korcsiturák” a huzatossá tett Európában, meg ehelyt, idebent Romanisztánban – , itt van a legtitkosabb berkeinkben ez az izé, és lassan azt is megmondja nekünk, hogy vegyünk-e levegőt, vagy sem… S ha azt mondja, hogy egy szusszanást se, akkor nincs mit csodálkozunk, ha megfulladunk. Valóban oda jutottunk, hogy nélküle képtelenek vagyunk élni.
Vagy nem szól semmit, hanem egyszerűen megnyuvaszt…
Mintha kórházi ágyon feküdnénk, ahol mindenféle tyúkbelek lógnak ki belőlünk. Készülékek monitorizálják szorgos szerveinket, „… kik újjászülnek/ napról-napra, már fölkészülnek,/ hogy elnémuljanak…”, főleg akkor, ha a nővérkék összakancsintanak az ellennel meg az élmúlással, s nem cserélik újra az infúziós palackot… Mert olyanok, tényleg olyanok egyesek jótét léleknek álcázva, hogy bármire képesek, akár életbentartásunkra, akár csendes kifinnyantásunkra kérik meg őket… Hozzáállás kérdése, s a turpisság kiderül ugyan, de az AI/ MI álcázza, kitakarja a szükséges rosszat, mint a kegyes halál eszközét… Gyakorlatilag így halt ki innét a német kisebbség, s maradt a majdnem egyetlen magtalan írmag, Iohannis, aki alkalmazkodott a mioritikus vidékhez, és lám, nagy meaculpákat rebegve épp távozóban…
Ezidőtájt alszanak még a szekértők, a médiamunkások, a jelöltek és a választópolgárok. Vasárnap alaposan kidolgozták magukat, élvén állampolgári jogaikkal demokráciát gyakorolván tettek a jövő érdekében egyet és mást. Vagy tettek rá!… Hozzáállás kérdése, de immár bizonyos, hogy 52-53%-os arányban járultunk az urnákhoz, ennyi már elég a boldogtalansághoz (meg annak ellentétéhez!) és a továbblépéshez.
Boldogtalanok vagyunk, mert véget ért az az önfeledt és több cikluson át tartó időszak, amikor egyezkedni lehetett nekünk a szociáldemokratákkal (PSD), és amennyiben létrejött a konszenzus – az RMDSZ-szel és csapatával – mehetett minden tovább. Ha nem is négy esztendőt, de legalább egy darab ideig eltartott.
Bárhogy nézzük, mégiscsak a PSD volt az a politikai formáció, amellyel az RMDSZ az elmúlt 35 esztendőben leginkább képes volt együttműködni, még akkor is a balközépre pozicionálja magát, míg az RMDSZ – és véle szüvetséges „polgári erők” – állítólag a mérsékelt jobboldalra tendálnának. Volt az érdekszövetségünk balabbra is sokáig, de a Fidesz érában kénytelen volt iránytváltani és bekebelezni a kiskamaszként lázadó még magyarabb pártocskákat, s megsegíteni annyira, hogy ne bomlasszanak belülről, hanem jussanak némi törvényhozási feladathoz, álljanak be a nagyobb ernyőszervezet biztonságos holdudvarába, hogy onnan szólalhassanak.
Másképp mi marad?…
A keserű szájíz és az örök készülődés az ellenzéki szerepből, meg a körön kívülről. Oda kell állni, pontosan ide a képviselt tömeg mellé, s nem kívülről acsarkodni. Így van rendjén.
„Viribus Unitis!” – hirdették a Habsburgok. Az összetartásban – meg a rengeteg rokonházasságban – rejlő erő segítette őket abban, hogy Európa több országában oly hosszú ideig uralmon maradjanak, s hogy egyben tartsák az Osztrák-Magyar Monarchiát, amely színes és soknemzetiségű mivoltában egyedülálló volt, s mint nagyobbascska hatalom, tulajdonképpen a mai napig hiányzik Kelet-Közép-Európából…
Ó, ha akkor hallgatnak a politikusok a belső hangra!…
Milyen jó lett volna svájci mintára egybeszőtt testvéri országokként maradni közös kormányzat alatt, s ha nem veri szét importált nacionalizmussal és szenegáli hadsereggel az antant a fertályt, akkor ma egészen másképp néznénk ki… Nem kicsi Európa, kicsi Amerika lenne itt. Egy regionális középhatalom.
Csak a potenciál maradékával maradtunk, a lehetőséggel, amelynek álomképét Visegrádban vesszük elő olykor, de csak rövid ideig, mert horrorra ébredünk, s az olyan, mintha nem lenne soha pozitív végkifejlet a disztópikus jelenben. Ami már-már az elsikkadt jövőnk.
Az SMS Viribus Unitis az Császári és Királyi Haditengerészet Tegetthoff-osztályú csatahajója, a Tegetthoff-osztály első tagja. A világon elsőként ennél a hajónál építettek három löveget egy páncéltoronyba. Nagy tűzerejű, korszerű csatahajó volt.
1915. május 23-24-én részt vett Ancona ágyúzásában. 1918. június 8-án Horthy Miklós zászlóshajójaként egy kötelék élén indult az Otrantói-szorosban lévő tengerzár feltörésére. Miután 10-én hajnalban testvérhajóját, az SMS Szent Istvánt olasz torpedóvető motorcsónakok elsüllyesztették, a tervezett akciót a parancsnokság lefújta.
A háború vége a Viribus Unitist Pólában érte. A hajót átadták a Délszláv Nemzeti Tanácsnak. Csak a délszláv származásúak maradtak a fedélzeten, azonban 1918. október 31-ről november 1-jére virradó éjszaka olasz harci búvárok (Raffaele Rossetti őrnagy és Raffaele Paolucci hadnagy) – akik nem tudták, hogy a hajó már nem a Monarchiáé – egy aknát helyeztek el a hajó fenekén, amely felrobbant. A csatahajó oldalra dőlt, majd 14 perc alatt elsüllyedt. Mintegy 400-an vesztették életüket a robbanásban. (A Wikipédia nyomán)
További információk: www.viribusunitis.ca
Maradhatott volna használatban a Viribus Unitis, a szépe és elrettentő zászlóshajó is, ha lelkes olasz patrióták az éjszaka leple alatt fel nem robbantják, ha tudják, amit nem.
Eltelt vagy 106 esztendő. Még ma is tapogatózunk a roncsok, a törmelék, illetve a lehetőségek között.
Mivel emberek hívták életre az AI/ MI-t – épp olyan gyarló, mint a gazdái
Milyen lenne?!… Hogyha a pusztítás, a fegyverkezés, bizonyos ideológiák, illetve a nacionalizmus szolgálatába állítható, akkor épp olyan korlátolt, mint mi magunk… Mindenre alkalmas, csak a jóra nem. Nem dőlhetünk hátra, nem dörzsölhetjük elégedetten a kezünket, hogy lám: ezt is megértük, mert túloldalról az aprócska kamikaze-drónok bármikor berepülhetnek az ablakon. AI/ MI segítséggel. Nekünk annyi. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy olyan az AI, mint az atomfegyver. Kétélű. Károsít, visszaüt mindkét oldalon, nem olyan valami, hogy offenzívakor megtisztítsa a terepet, hogy aztán a pácélosok gyalogok segédletével elfoglalják a kiszemelt területet. A győztes fél is belepusztul a dicsőségbe. Bánjunk vele csínjával.
Több mint valószínű, hogy az új jobboldal csoportosulásai igénybe vették az algoritmusokat, amelyek az egyébként érzketlen, azaz érzelemmentes AI meghajtói. Az AI pedig erkölcsi aggályok nélkül „dolgozik”.
Aki december 1-jén piszkálta a netet és fellépett a leginkább népszerű közösségi oldalra – és még „tiktokolt” is közben – azt tapasztalhatta, hogy egy idő múltán valaki/ valahonnan, talán a Nagy Testvér rászolt, hogy ezt ne, hogy azt ne. Az én személyes – ingyenes – oldalam már a hajnali órákban megbénult, küldeni nem tudtam, sem osztani, vagy ajánlani másoknak, még ártalmatlan dolgokat sem, viszont a fizetős aprócska „médiabirodalmam” kiválóan, nyomatta világgá a dolgokat, de úgy, hogy nyolcezer aktivitást is kiváltott a néhány lejből születő dominóhatás jóvoltából. Ha még veszek hozzá valamiket, akkor célzottan bombázhatom akár fals infókkal is a kiszélesített réteget – valahogy úgy volt, hogy a 13 és 25 közötti korosztály, meg a 26 és 45 közti különösebben nem érdeklődött a publikációim iránt, a zöm a 46 és 65, illetve a 66+ korosztályokból került ki. Lehetett volna piszkálni a fiatalabbakat is, de nem tettem meg.
Olyan a világháló, mint a peep showk voltak a ’90-es évek elején-közepén: a férfiember csak nézegette. Mintha befőttesüvegben, üvegfal mögött lettek volna a kiállított bájok, de az örömipari cég ügyvezetője elárulta – nagy bizalmasan és sunyin – , hogy megegyezés kérdése, mert a művésznők bizonyos esetekben kijönnek a ketrecükből, és: szimpátia esetén bármi elképzelhető, még az is… Szóval… Állítólag voltak férfiemberek, akik újabb és újabb negyedórákra fizettek be, keresték a lehetőségét a testi kapcsolatfelvételnek, de átverés volt az egész: a hölgyek nem igazi prostituáltak voltak, csak a látnivalót adták el magukból, a meztelen külsőt, s legfeljebb beszélgettek a klienssel/ áldozattal, azonban nem feküdtek le senkivel. Vagy ki tudja?!… Az már egy másik vonatkozás… Abban az időben bizonyos telefonszámokat lehetett felhívni, s az ügynök megjelent egy katalógussal, amelyből választani lehetett méret/ életkor/ hajszín/ meg egyéb esztétikai jegyek alapján, aztán az öröm lánya házhoz ment, vagy a felajzott férfiú látogatott el valamely kéjbarlangba… Szóval a szürke-, meg a feketegazdaság, a bűn szépen kivirágzott így a nagyobb városokban és az agglomerációkban. Analóg módon…
Közben eltelt vagy három évtized. Ez a barakk is – mint minden – áttevődött a virtulitásba. Ma már úgy grasszál minden funkcionális analfabéta a nagyvilágban, mint megannyi kicsi Diogenész, hogy a legújabb generációs mobiltelefont lámpásként tartja maga előtt, percenkánt nézegeti fétis-eszközét, hogy mit üzen számára a világ. És milyen jó, mennyire demokratikus ez az izé, ez az aranyos kütyü, hogy bárki beleszólhat. Lájkolhat, örvendezhet, bekapcsolódhat, ajánlhat ezt-azt ezen a hatalmas szemétdombon. Bekapcsolódhat az alja is a népnek. A technikai eszközött birtoklása ma már nem az elitek kiváltsága…
Szóval… Szóval nagy a baj!…
A népet csak úgy lehetne leszoktatni a mértéktelen mobiltelefon-használatról, ha elveszik tőle a netet. A net-hiány azonban mindjárt általános hiányérzetet, elesettséget, elvonási tüneteket és végső soron társadalmi feszültségeket okoz. Azért találták ki, hogy mindenkit hülyíteni lehessen vele. Az eliteknek meg az a dolga, hogy használni és hasznosítani tudja a maga javára. A net üzemeltetői pedig, mint a fegyvergyárosok, mindenkiből és mindenből hasznot húznak. Vége a dalnak: a szellem kiaszabadult a palackból… Az államoknak – legyenek demokráciák vagy diktatúrák – rá kell ébredniük arra, hogy a közösségi médium mozgat minket, s az okos vagy a buta manipuláció vezeti és rángatja a tömegeket olyannyira „ógyes”, hogy képes önmaga ellen is cselekedni.
Ha a vezérkos elindul felfelé a vágóhídi kamion platójára vezető hágcsón, akkor a birkák is mind mennek utána, s számukra hamarosan eljön a vég… Mit tehet a büszke kakas, a hentes elkapja, aztán csak egy nyisszantás az elektromos célszerszámmal, jöhet a kopasztás, majd kampókon lógva veszíti el lassan-lassan haladva minden testrészét, s darabolva kerül zacskókba úgy, hogy vonzó legyen és hasznosuljon a hiper- és szupermarketek vásárlói népe számára.
Hogy aztán a farok képes csóválni a kutyát?!
Hát igen: lasan már azt sem tudjuk, hogy melyik erősebb, melyik fontosabb/ markánsabb: a kutya, vagy annak a farka…
Mindenestre jót tett a sok anomália a román állampolgárságú szuperválasztóknak, akik – vagyis mi mindnyájan – négyszer járulhatunk az urnákhoz. Az is lehetséges, hogy az államelnök-választás első fordulójának az eredménye nem lesz érvényes. Az Alkotmánybíróság térfelén a döntés. És akkor: szavazunk december 8-án, 15-én és 29-én…
A parlamenti választások vasárnap lezajlottak
Sikerült becsületesen megmozgatni az embereket, a székely megyék választópolgárai voltak a legaktívabbak, mert érezték a veszélyt, de a román többség is – mindkét oldalon – komolyan mozgósította a híveit. Egymás ellen. Nyilván.
Elsöprő győzelmet aratott az RMDSZ Hargita és Kovászna megyében is. 99 százalékot meghaladó feldolgozottságnál Hargita megyében a voksok 88,01 százalékát szerezte meg, míg Kovásznában 77,32 százalékot. Mindkét megyében a PSD végzett a második helyen 3,02, illetve 5,52 százalékkal – közölte az RMDSZ központi irodája. Ugyanakkor Szatmár megyében is kiemelkedően szerepelt a Szövetség, a szavazatok 42,01 százalékát gyűjtötte be, miközben a második PSD csupán 14,42 százalékot kapott. 39,14 százalékkal Maros megyében is toronymagasan az RMDSZ végzett az élen.
Az már kevésbé örvendetes, hogy a második az AUR lett 14,12 százalékkal. Nem remélt győzelmet aratott az RMDSZ Szilágy megyében, ahol a szavazók 24,46 százaléka támogatta. Ott is a PSD futott be a második helyre 24,46 százalékkal. Biharban a második, Kolozsban pedig az ötödik helyre futott be a Szövetség 22,73, illetve 13,8 százalékkal. (RMDSZ.ro)
Ez a hét nyilvános és rejtett alkudozásokkal fog eltenni. Aztán jön az elnökválasztás második – vagy első?! – fordulója, S a többi. De egyszer még várjuk az Alkotmánybíróság közleményét.
Hajra RMDSZ! Hajrá rommagyarok!
Simó Márton
FRISSÍTVE (1.)
Az AUR és az USR tarolt külföldön
A külföldi szavazókörzetekben a hétfő reggeli adatok szerint a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) képviselőjelölti és szenátori listájának a legnagyobb a támogatottsága. Hétfő hajnali 3 óráig 744 350 román állampolgár szavazott külföldön, további 4343-an levélben adták le a voksukat.
A külföldi szavazókörzetek jegyzőkönyveinek 82,21 százalékos feldolgozottságánál a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) képviselőjelölti listájának a legnagyobb a támogatottsága, George Simion pártja 142 424 szavazatot (26,25 százalék) szerzett – derül ki az Állandó Választási Hatóság (AEP) valós idejű adataiból. A második helyen a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) áll 128 244 szavazattal (23,64 százalék), a harmadik az SOS Románia Párt 86 600 szavazattal (15,96 százalék) – számol be az Agerpres.
Az AEP adatai szerint a további sorrend:
Fiatal Emberek Pártja (POT) – 74 411 szavazat (13,72%)
Szociáldemokrata Párt (PSD) – 22 946 szavazat (4,23%)
SENS – 21 167 szavazat (3,90%)
Jobboldal Ereje – 12 457 szavazat (2,30%)
DREPT – 11 423 szavazat (2,11%)
REPER – 10 770 szavazat (1,99%)
RMDSZ – 9 122 szavazat (1,68%).
A szenátorjelölti listák közül szintén a Románok Egyesüléséért Szövetségé (AUR) a legtámogatottabb a külföldön szavazók körében is: 25,81 százalék a külföldi szavazókörzetek jegyzőkönyveinek 83,37 százalékos feldolgozottságánál.George Simion pártja 143 632 szavazatot szerzett az Állandó Választási Hatóság (AEP) hétfő reggeli valós idejű adatai szerint.
A második helyen a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) áll 118 255 szavazattal (21,25 százalék), a harmadik az SOS Románia Párt 90 938 szavazattal (16,34 százalék).
Az AEP adatai szerint a további sorrend:
Fiatal Emberek Pártja (POT) – 76 723 szavazat (13,79%)
Nemzeti Liberális Párt (PNL) – 40 988 szavazat (7,37%)
SENS – 21 153 szavazat (3,80%)
Szociáldemokrata Párt (PSD) – 17 751 szavazat (3,19%)
DREPT – 12 939 szavazat (2,33%)
REPER – 10 773 szavazat (1,94%)
RMDSZ – 8 933 szavazat (1,61%).
Romániai idő szerint hétfő reggel 7 órakor a parlamenti választásokra kialakított utolsó külföldi szavazóhelyiségek is bezártak. A helyi idő szerint 21 órakor a szavazóhelyiségben tartózkodó vagy előtte sorban álló választópolgárok legkésőbb 23 óra 59 percig még leadhatják a voksukat.
A külföldi szavazókörzetek közül elsőként az új-zélandi Auckland városában kialakítottat nyitották meg, romániai idő szerint pénteken 20 órakor. Utolsóként az egyesült államokbeli (San Francisco, Los Angeles, Anaheim, Las Vegas, Portland, Sacramento, San Diego) és a kanadai szavazókörzetek zártak be. Külföldön 951 szavazókörzetet alakítottak ki a parlamenti választásokra, a legtöbbet Olaszországban (158) és Spanyolországban (147).
FRISSÍTVE (2.)
Az Alkotmányvíróság hétfő este érvényesítette a köztársasági elnökválasztás első fordulójának eredményeit. Ily módon marad az ismert fellállás: a független Calin Georgescu és Elena Lasconi (USR) mérkőzhet mrg az elnöki székért vasárnap, 2024. december 8-án.
