CivilszféraKultúraSzékelyföld

Szentegyháza – Mindenki jól érezhette magát – FRISSÍTVE!

Lezajlott a XXVI. Homoródmenti Népdalvetélkedő

Valóban élménydús esemény volt. Lehet tanulni és szórakozni is… Az ember elgondolkodik, s alig hiszi el, hogy ez a kezdeményezés 2024-ben már a huszonhatodik „kiadásánál” jár. Haáz Sándor zenetanár és csapata, a Fili – gyakorlatilag az egész város – beleadott apait-anyait, hogy egy emlékezetes hagyományőrző és -teremtő eseménysorozatot hozzon létre. Most is! Bizony, és Szentegyházára járó érdeklődőkként ezen a téren is túlléptünk immár a negyedszázad küszöbén. Sokszor jártunk itt, jó helyen, jó emberek között.

Ebben az évben nem sikerült ugyan végighallgatnunk a teljes felhozatalt, csupán a rendezvény második felébe tudtunk bekapcsolódni, amikor aztán átalakult az egész egy kisebbfajta lakodalommá. Percek alatt átrendezték a nagytermet, asztalokat terítettek, és a fellépők helyet foglalhattak a közebédhez. Közben a hagyományőrző huszárok felmentek a színpadra, s míg tartott az étkezés kitartóan végigénekelték majdnem az egész repertoárjukat. A program eme szegmenséről külön kisfilmet készített Farkas Antal kollégánk, amelyet hamarosan közzéteszünk. Ami a csoportok által hozott és előadott népdalokat illeti, arról azt mondta Haáz tanár úr, hogy értékes, ritkán hallott, már-már elfelejtett dalokat vettek elő a kisrégióban működő kórusok. Erről és a hivatalos eredményekről – hiszen tétje is van a szentegyházi találkozóknak – a későbbiekben fogunk összefoglalóval jelentkezni.

Haáz Sándor karnagy (archív) – Fotó: Népújság

Itt és most néhány pillanatképpel tudunk szolgálni:

A helyszín megközelítése

Munkában a zsűri – Sipos Zoltán, Szalay Zoltán, Györfi Erzsébet
Teltház – helyiek és vendégek

Emlékek a találkozók történetéből

Haáz Sándor közli, hogy ezennel a fellépések sora végetért – majdnem percre pontosan sikerült betartani a kitűzött határidőket! – , kezdődhet az ebéd, amelyet eredményhirdetés és mulatság követ

Megjöttek a huszárok
Három almási grácia a sok közül

Így öltözködtek az elődök Nagyoláhfaluban a múlt század közepén – érződik némi városi-polgári hatás – ez abból következik, hogy sokan a helyi iparban, a bányászatban dolgozhattak, bár félig-meddig paraszti életformát is folytattak, a betelepedett iparosok, más nemzetiségű munkavállalók (cipszerek) öltözködési stílusát követték. Nyilvánvaló ez nem volt általános jelenség, olykor erősödőtt, máskor elhalványodott. A régi fotográfiák a korábbi népviseti találkozók alkalmával kerültek el és az Őseink viseletben nevű kiállítások nyersanyagait képezik – feljavított és kinagyított állapotban helyezték el őket. Szentegyházán nagy becsben tartják ennek az állandó kiállításnak az anyagát, amely a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) kezdeményezésének köszönhető és ma már Udvarhelyszék minden kisrégiójában megfogant.

Akik az állóképekhez is énekelnek

Annyi biztos, hogy, aki rászánta a szombati napot, s akár közönségként, akár fellépőként jött el Szentegyházára, mindenkép nyertes: szép és színes volt a népviseleti kavalkád – hiteles, hiszen a fellépők figyelnek egymásra és arra is, hogy ki-ki az életkorának megfelelő ruhadarabokat vegye fel – , népdalismeretben is gazdagodni lehetett, illetve kinek-kinek része lehetett a szeretetteljes vendéglátásban.

És akkor nézzék meg a huszárokról készült felvételt. Végigénekelték a fellépők és a közönség ebédjét, ők maguk csak utána ültek asztalhoz. Menetközben – 28:01-nél – derült ki, hogy bizonyos lakosságrétegekre még milyen jótékony hatásuk van a katonadaloknak:

A szervezők – gyakorlatilag a Fili aktív tagsága és a gyermekek szülei – gyorsan váltottak: pillanatok alatt, gödrülékenyen és hibátlanul végezték a felszolgálást. Az ebéd két fogásból állott és bőséges volt… Komoly katering-szolgálatot üzemeltek be itt erre az alkalomra is.

A külön meg nem jelölt felvételeket a szerző készítette.

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport

Színpadon a homoródalmásiak – Fotó: Fili.ro

FRISSÍTVE!

A XXVI. Homoródmenti Népdalvetélkedőn összesen kilenc csoport vett részt: Lövéte, Homoródalmás, Abásfalva/ Recsenyéd/ Gyepes (közösen alkotva egy csoportot), Homoródszentmárton, Szentegyházasfalu, Szentkeresztbánya, Kápolnásfalu a két Homoród-mentéről, valamint a Tulipán Népdalkör Békéscsabáról, illetve Nagysármás képviselői Maros megyéből. – Összesen 320 fellépőnk volt, nem volt ritka, hogy egy-egy települést 30-40 fő képviselt – tudtuk meg Haáz Sándor karnagytól.

A Szentegyházi Gyermekfilharmónia a koronavírus-járvány idején jelentette meg a 9. Törpe Daloskönyvet – ennek Haáz Sándor által írt bevezetője ITT olvasható – , amelyet Vikár Béla (1859-1945) népzenekutató 1902-es szentegyházasfalusi, kápolnási és lövétei gyűjtéséből válogattak, az 127 akkor felgyűjtött helyi népdal közül. Haáz tanár úr elmondta, hogy elsősorban azokat az énekeket helyezte el akkor a kis kötetben, amelyekről tudta, hogy legalább foszlányokban élnek még a környék településein, itt-ott énekelték, éneklik az emberek.

Mivel a korábbi találkozók résztvevői évekkel ezelőtt megkapták ezt a Daloskönyvet (2021), lehetőségük volt arra, hogy megtanuljanak ebből bizonyos énekeket, és az évközi próbákon, a különböző találkozási alkalmakon elő is adják.”

A színpadon fellépő „családok” legifjabb tagja, a legkisebb „versenyzőnk” egy 9 hónapos csecsemő volt, a Fili egykori bemondójának Osváth Barbarának a kisánya, Ilona – ők Kápolnásról jöttek. A legidősebb a lövétei Gábos István bácsi, aki életének 86. évében jár és huszonöt éve vesz részt a népdalvetélkedőinken. Példaértékű volt Bardócz-Tódor András gyepesi unitárius lelkész hozzáállása, aki nemcsak szolgálati helyén, hanem két szomszédos faluból is összegyűjtötte a jóhangú énekeseket, s maga is aktívan részt vett az éneklésben. Az egyéni előadók közül kiemelkedő teljesítményt nyújtott Sándor Sarolta (22 éves) és Elekes András (14), akiknek javasoltuk, hogy jelenjenek meg más népdaléneklési megmérettetéseken.”

Bardócz-Tódor András, Gyepes unitárius lelkésze

A Szentegyházi Gyermekfilharmónia nem nyújtott be pályázatot a rendezvény megtartására. „A bogárfalvi Gordon Kft. és a helyi Csendi Kft. biztosított 500-500 lej értékű anyagi támogatást, a Székelyudvarhelyen működő Ménesi Borkereskedés pedig kedvezményes áron adott bort, a városi önkormányzat rendelkezésükre bocsátja a művelődési ház nagytermét, nem kér bérleti díjat, és ez többet ér minden más segítségnél.”

A program egyébként kinőtte a kultúrházat, amely arra alkalmas, hogy 320 embert asztalhoz ültessenek a közebédhez, de a szervezőknek és a huszároknak már a színpadon kellett teríteni. Kinőtték ezt a termet, miközben arról értesültek, hogy jövőre a máréfalviak is csatlakoznának, pedig ők tulajdonképpen egy másik kisrégióhoz tartoznak. „Szívesen látjuk őket – tette hozzá a karnagy – , és készülünk, az énekesek is készülnek a következő találkozóra; a helyigénnyel is majd lesz valami, előfordulhat, hogy az előtérben is terítünk.” Nyilvánvaló, hogy jelentős a hozzáadott érték, a munka, Haáz Sándor pedagóguskollégái, illetve a Fili mostani és régi tagjai részéről is. Másképp nem lehet. Fő a lelkesedés!

S. M.

 

 

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb