Valóban élménydús esemény volt. Lehet tanulni és szórakozni is… Az ember elgondolkodik, s alig hiszi el, hogy ez a kezdeményezés 2024-ben már a huszonhatodik „kiadásánál” jár. Haáz Sándor zenetanár és csapata, a Fili – gyakorlatilag az egész város – beleadott apait-anyait, hogy egy emlékezetes hagyományőrző és -teremtő eseménysorozatot hozzon létre. Most is! Bizony, és Szentegyházára járó érdeklődőkként ezen a téren is túlléptünk immár a negyedszázad küszöbén. Sokszor jártunk itt, jó helyen, jó emberek között.
Ebben az évben nem sikerült ugyan végighallgatnunk a teljes felhozatalt, csupán a rendezvény második felébe tudtunk bekapcsolódni, amikor aztán átalakult az egész egy kisebbfajta lakodalommá. Percek alatt átrendezték a nagytermet, asztalokat terítettek, és a fellépők helyet foglalhattak a közebédhez. Közben a hagyományőrző huszárok felmentek a színpadra, s míg tartott az étkezés kitartóan végigénekelték majdnem az egész repertoárjukat. A program eme szegmenséről külön kisfilmet készített Farkas Antal kollégánk, amelyet hamarosan közzéteszünk. Ami a csoportok által hozott és előadott népdalokat illeti, arról azt mondta Haáz tanár úr, hogy értékes, ritkán hallott, már-már elfelejtett dalokat vettek elő a kisrégióban működő kórusok. Erről és a hivatalos eredményekről – hiszen tétje is van a szentegyházi találkozóknak – a későbbiekben fogunk összefoglalóval jelentkezni.
Itt és most néhány pillanatképpel tudunk szolgálni:
Annyi biztos, hogy, aki rászánta a szombati napot, s akár közönségként, akár fellépőként jött el Szentegyházára, mindenkép nyertes: szép és színes volt a népviseleti kavalkád – hiteles, hiszen a fellépők figyelnek egymásra és arra is, hogy ki-ki az életkorának megfelelő ruhadarabokat vegye fel – , népdalismeretben is gazdagodni lehetett, illetve kinek-kinek része lehetett a szeretetteljes vendéglátásban.
És akkor nézzék meg a huszárokról készült felvételt. Végigénekelték a fellépők és a közönség ebédjét, ők maguk csak utána ültek asztalhoz. Menetközben – 28:01-nél – derült ki, hogy bizonyos lakosságrétegekre még milyen jótékony hatásuk van a katonadaloknak:
A szervezők – gyakorlatilag a Fili aktív tagsága és a gyermekek szülei – gyorsan váltottak: pillanatok alatt, gödrülékenyen és hibátlanul végezték a felszolgálást. Az ebéd két fogásból állott és bőséges volt… Komoly katering-szolgálatot üzemeltek be itt erre az alkalomra is.
A külön meg nem jelölt felvételeket a szerző készítette.
Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport
FRISSÍTVE!
A XXVI. Homoródmenti Népdalvetélkedőn összesen kilenc csoport vett részt: Lövéte, Homoródalmás, Abásfalva/ Recsenyéd/ Gyepes (közösen alkotva egy csoportot), Homoródszentmárton, Szentegyházasfalu, Szentkeresztbánya, Kápolnásfalu a két Homoród-mentéről, valamint a Tulipán Népdalkör Békéscsabáról, illetve Nagysármás képviselői Maros megyéből. – Összesen 320 fellépőnk volt, nem volt ritka, hogy egy-egy települést 30-40 fő képviselt – tudtuk meg Haáz Sándor karnagytól.
A Szentegyházi Gyermekfilharmónia a koronavírus-járvány idején jelentette meg a 9. Törpe Daloskönyvet – ennek Haáz Sándor által írt bevezetője ITT olvasható – , amelyet Vikár Béla (1859-1945) népzenekutató 1902-es szentegyházasfalusi, kápolnási és lövétei gyűjtéséből válogattak, az 127 akkor felgyűjtött helyi népdal közül. Haáz tanár úr elmondta, hogy elsősorban azokat az énekeket helyezte el akkor a kis kötetben, amelyekről tudta, hogy legalább foszlányokban élnek még a környék településein, itt-ott énekelték, éneklik az emberek.
Mivel a korábbi találkozók résztvevői évekkel ezelőtt megkapták ezt a Daloskönyvet (2021), lehetőségük volt arra, hogy megtanuljanak ebből bizonyos énekeket, és az évközi próbákon, a különböző találkozási alkalmakon elő is adják.”
A színpadon fellépő „családok” legifjabb tagja, a legkisebb „versenyzőnk” egy 9 hónapos csecsemő volt, a Fili egykori bemondójának Osváth Barbarának a kisánya, Ilona – ők Kápolnásról jöttek. A legidősebb a lövétei Gábos István bácsi, aki életének 86. évében jár és huszonöt éve vesz részt a népdalvetélkedőinken. Példaértékű volt Bardócz-Tódor András gyepesi unitárius lelkész hozzáállása, aki nemcsak szolgálati helyén, hanem két szomszédos faluból is összegyűjtötte a jóhangú énekeseket, s maga is aktívan részt vett az éneklésben. Az egyéni előadók közül kiemelkedő teljesítményt nyújtott Sándor Sarolta (22 éves) és Elekes András (14), akiknek javasoltuk, hogy jelenjenek meg más népdaléneklési megmérettetéseken.”
A Szentegyházi Gyermekfilharmónia nem nyújtott be pályázatot a rendezvény megtartására. „A bogárfalvi Gordon Kft. és a helyi Csendi Kft. biztosított 500-500 lej értékű anyagi támogatást, a Székelyudvarhelyen működő Ménesi Borkereskedés pedig kedvezményes áron adott bort, a városi önkormányzat rendelkezésükre bocsátja a művelődési ház nagytermét, nem kér bérleti díjat, és ez többet ér minden más segítségnél.”
A program egyébként kinőtte a kultúrházat, amely arra alkalmas, hogy 320 embert asztalhoz ültessenek a közebédhez, de a szervezőknek és a huszároknak már a színpadon kellett teríteni. Kinőtték ezt a termet, miközben arról értesültek, hogy jövőre a máréfalviak is csatlakoznának, pedig ők tulajdonképpen egy másik kisrégióhoz tartoznak. „Szívesen látjuk őket – tette hozzá a karnagy – , és készülünk, az énekesek is készülnek a következő találkozóra; a helyigénnyel is majd lesz valami, előfordulhat, hogy az előtérben is terítünk.” Nyilvánvaló, hogy jelentős a hozzáadott érték, a munka, Haáz Sándor pedagóguskollégái, illetve a Fili mostani és régi tagjai részéről is. Másképp nem lehet. Fő a lelkesedés!
S. M.
