Székelypetek – Újabb SICVLICVM-plakettet helyezünk ki
Kerekes Editék portája szép példaként szolgál
A bennvaló a múlt év folyamán jelentős felújításon esett át. A tulajdonosok mindent elkövettek, hogy megőrizhessék a régi formát. Hagyományos anyagokat használtak, helyi szakembereket foglalkoztattak, és maguk is kivették a részüket a munkálatokból.
Petek – vagy ahogyan a vármegyék létrehozását követően (1878) nevezik: Székelypetek – Udvarhelyszék és a mai Hargita megye peremfaluja. Székelyudvarhelytől 21 kilométerre, a 137/A megyei útvonalon, községközpontjától, Kányádtól 7 km-re fekszik., Székelymuzsna, Székelyderzs, Kányád, Ége, Székelydálya, Városfalva, illetve a Brassó megyéhez tartozó Homoródbene szomszédságában.
A falunak van kijárata az egykori Királyföld és a Brassó-Segesvár között haladó vasútvonal felé is. Mindezek ellenére azonban, vagy éppen emiatt, az egykori népes falu mára szinte teljesen kiürült. A fiatalok elköltöztek az öregek nagy része meghalt, jelenleg mintegy 158-an lakják, akik többnyire idősek. Hagyományok jelentős része feledésbe merült, a régi tárgyi értékek többsége is eltűnt. A közösség szellemi hagyatékát – a 25. órában! – Lőrincz József nyugalmazott magyartanár, egykor a községben tevékenykedő könyvtáros-pedagógus próbálta összegyűjteni és közkinccsé tenni.
A tájházról
A Kerekes Editék tulajdonában levő bennvaló, amely napjainkban tájházként is üzemel, a falu főutcáján a 250 házszám alatt található.1918-ban épült. Az anyai nagyszülők vásárolták a telket, a nagyapa építtette. A mostani tulajdonos édesanyja – mint legkisebb gyermek örökölte – a házat és haláláig itt élt. Kerekes Edit itt született, itt élt egészen férjhezmeneteléig. Mivel lakatlan maradt, családtagjaival együtt elhatározta, hogy a benne levő berendezési tárgyakat megőrzi, sőt lehetőség szerint gyűjt még további bútordarabokat, kerámiákat, textíliákat. Ily módon sikerült kiegészítenie a meglévő berendezést. Ezt követően határozta el, hogy látogatható tájházként, gyermek- és felnőtt-táborok helyszíneként fogja működtetni.
A lakóépület háromosztatú beosztással rendelkezik: három szoba és egy kamra található benne. Az utcafronton és az udvari oldalon zsalugáteres ablakai vannak, hosszanfutó tornáca, a bejárás a középső szobán át történik, utólagosan öntött betonlépcsőn. Az udvaron megtalálhatók voltak a jellegzetes gazdasági épületek: csűr, sütő, gabonás. A gabonás olyan gyatra állapotba került, hogy 2022-ben le kellett bontani. A ház tetőzetét azonban ekkor felújították, átforgatták a cserepeket. A soron következő terv a csűr rehabilitációja lesz.
A ház első, az utca felőli helyisége a tisztaszoba. Itt vetett ágyat helyeztek el tizenkét párnával, látható egy 1896-ból való intarziás ruhásszekrény, valamint egy régi motívumokkal festett tálas, ugyancsak régi, a múlt századforduló idejéből származó virágos tányérokkal, tulipános mintájú karospad, tulipános almárium, asztal székekkel, régi bölcső pólyapárnás babával. A hozományos láda 1864-ből való. Két népviseletbe öltöztetett bábút is elhelyeztek a szobában. A függönylámpa ugyancsak korhű berendezési tárgy a huszadik század elejére jellemző igényt és a technikai színvonalat idézi. Láthatunk itt lakodalmak alkalmával használt „júgatófát” is.
A második szobában régi főzőkályha, főzőedények, szenesvasaló, kaszten, üveges kredenc, a vetett ágy modernebb formája, fali petróleumos lámpa, staférungos szekrény, szövőszék, csörlő, guzsaly, motolla, tiló, kompona, véka, dagasztóteknő sorakozik, mind-mind olyan eszközök, amelyek a népi foglalatosságokat, a hagyományos falusi életszer önellátását szolgálták.
A falon látható, 1929-ben készült fotográfia az egykori olvasókör tagjait ábrázolja, egy másik felvétel az országos szinten díjazott dalárdáról készült (1958-ban). Kézzel varrott falvédők láthatók a falon, 1895-ből származó, kézi szövésű abrosz található az asztalon.
Betekinthetünk a harmadik szobába is, itt inkább az utóbbi évszázadból való, modernebb tárgyak kaptak helyet.
Kerekes Edit, mivel négy évtizeden át pedagógusként dolgozott, tisztában volt azzal, hogy milyen szerepe lehet egy tájháznak a falu, a környék életében. Az ismeretgyarapítás fontos eszköze a kutatók számára a gyermekeknek, a fiataloknak, a gyermekeknek pedig ismerkedési lehetőség a falu, a paraszti élet letűnt világával. A tájháznál kézműves és néptánc táborokat szerveznek az elszármazottak gyermekeinek és unokáinak. „Nagy öröm – mondja a tulajdonos – , hogy évről-évre egyre többen vesznek részt. A mellett ezek a programok még a járvány ideje alatt is működtek.”
A ház fenntartása magánerőből lehetséges, jelentős mennyiségű pénz- és sok munka ráfordításával.
A téli időszakot leszámítva a ház látogatható, családi események alkalmával fényképek készíthetők bent, illetve az udvaron. Lehetőség van arra, hogy civilek, intézmények partnerségében újabb programokat honosítsanak itt meg.
Elérhetőség: Kerekes Edit-Piroska tel. (+4) 0748-899-506, e-mail: edpiri@yahoo.com.
A SICVLICVM-plakett és emléklap kihelyezésére 2023. június 28-án, szerdán 12:00 órakor fog sor kerülni!
Együttműködő partnerek az Élő Székelyföld Munkacsoport tagjai, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont munkatársai és – természetesen – Kerekes Edit családtagjai, valamint lelkes értékőrző és hagyományszerető helyiek kis csoportja.
Élő Székelyföld Munkacsoport
