KultúraPublicisztikaSzékelyföldVallás

Változás/fejlődés/haladás?

Kilenckedd 5.

A napokban, egyik iskolában a pályaválasztásról tartottak ötletbörzét, és hangsúlyozták az előadók, hogy napjainkban élethosszig tartó tanulásra kell berendezkednünk. Nem úgy van, mint régen, hogy választottam egy szakmát, s egész életemben azt kell végeznem.

Ma mindig újat és újat kell tanulnunk ahhoz, hogy megálljuk a helyünket az életben. Csak azt felejtették el, hangsúlyozni a diákoknak, hogy ezzel az állandó kapkodással 50 éves fejjel még mindig nincs sem munkahelyünk, sem régiségünk, sem egy becsületes szakmánk (hivatásunk), amiben kiteljesednénk, s amiből megélhetnénk.

Nagy Bandó András börtönavató beszéde jut eszembe, ahol így köszönti a fegyintézet lakóit: – Drága barátaim, látom, itt minden új. Új padlócsempe, új ablakok, új zárak, új arcok, új(j) lenyomatok…!

Engem is állandóan izgat a téma: mi az új, mi a változandó, s mi a maradandó az életben?

Gyermekkorunk óta szüntelenül változunk, alakulunk. Változtat az iskola, az új közeg, a házasság, a munkahely, megváltoztat a hatalom, a pozíció, a pénz, az idegen környezet…, és sorolhatnánk. De vajon ez fejlődés-e, vagy csak reagálunk a hatásokra?…

Mi változott eddig bennünk?

Figyeljük meg, hogy megváltozik a viszonyunk eszmékhez, értékekhez a média nyomására… És hogy megváltozunk a félelem, vagy az öröm közepette. Hogy megváltozik a lelkiállapotunk egy új helyzetben, egy ismeretlen helyen… Pedig lehet bármilyen civilizációs fejlődés, vagy haladás, bizonyos dolgok nem változnak. A haladásnak nevezett jelszavak mögött nem egyszer a dekadencia, a hanyatlás, a lazítás, a régi folyton újra cserélése figyelhető meg…

Képeslap 1910-ből

Csejtei Dezső (1951) professzor Nicolas Gómez Dávila (1913-1994) haladásról írt széljegyzeteihez fűzött kommentárjában megjegyzi, hogy az elmúlt 250 év alatt haladás helyett az emberiség elhülyülése következett be. Ami mára odáig fajult, hogy a buta haladáspártiak most mindent ki akarnak irtani, ami homofób, macsóista, antifeminista, rasszista – egyszóval fehér. Mint fogalmaz: a haladás azért lélegzik nehezen a Parnasszuson, mert vagy túl gyorsan kapaszkodott fel oda és kifulladt, vagy pedig azért, mert még lélegzete is elállt attól, ami ott elébe tárult. De aztán hamar erőt vett magán, a túloldalon leereszkedett, és az óta feléje sem néz, csak halad tovább…

Nicolas Gómez Dávila

A spanyol szerző szerint a haladásba vetett hit a történelmet illető tudatlanság gyermeke. Ezt Csejtei Dezső a következő példával illusztrálja: hajdanán az ember a teremtés koronájának számított, s ennek megfelelően a fején is koronát viselt. A francia forradalom lepofozta onnan a koronát és a helyébe frígiai sapkát tett. Ezt aztán, a cilinder és a nyúlszőrkalap rövid ideig tartó uralmát követően, felváltotta a sofőr- és Lenin-sapka, a tányérsapka, a baseball-sapka, végül pedig, az egész megkoronázásaként, napjainkban a csörgősipka. Ezek változásán tökéletesen lemérhető a haladás.


Egy újságcikk kapcsán én is eleresztettem fantáziámat Székelyföld jövőjével kapcsolatban – ha már fejlődni kell – , és íme ez jött ki belőle: „Székelyföld felvirágzik, lesznek gyárak, munkahelyek, virul a mezőgazdaság, exportálunk pityókát, lesz húsüzemünk. Az angliai és németországi székelyek mind hazajönnek, mert jobb lesz itthon a megélhetés. A tűzifát tüzelni is lehet használni, a meg nem kaszált kertekben, hegyoldalakon hetente lesz kaszás verseny, legalább 130 jelentkezővel. Medvéktől és kóbor kutyáktól nem kell félni éjjel sem, biciklisávok lesznek a gyorsforgalmi út mellett Fel- és Alcsíkon, plusz Hargitafürdő és Fügéstelek között, Csobányostól – Kotormányon keresztül – a Rez Nyakáig, lesz saját multink, vállalkozásunk, kiűzzük a ’dedemánt, kaflandot, a penit, a lidlit’, s lesz saját kereskedelmi hálózatunk, egyetemi kutatóközpontjaink. A kínaiak idetelepítik az űrközpontot és az atomreaktorokat, ők fogják varrni nekünk olcsó munkaerőként a csihányzsákot, és fonják a vesszőkosarat, világhírű rendezvénysorozatok és turisztikai látványosságok vonzzák majd ide a vendégeket az Óperencián túlról. A FED-nek – az amerikai nemzeti banknak, vagy minek – mi adunk kölcsönt, s még az oroszok is tőlünk veszik majd az aranyat. Majd elfelejtem: drónokkal fognak dolgozni a futárszolgálatok és a csaracsói reptéren A380-asok szállnak le és lesz Boeing747-es, Jumbo-s charterjárat Brassóba is saját légitársasággal. Új világrend van készülőben, bizony.”

És most hadd töprengjünk el naivul néhány magától nem értetődő dolgon:
• Falvainkon egyre fogynak a háziállatok, miközben a városokban annál többen tartanak házi kedvencet: pincsit, hörcsögöt, kígyót-békát… Vajon miért?
• Nő a Föld lakossága, mégis fogy a munkaerő és a robotok veszik át a helyünket. Vajon miért?
• Felgyorsult az életsebességünk, virtuálisan szinte mindent elérhetünk, mégis úgy érezzük, kevés az időnk. Hogy lehet ez?…
• Hídra sosem építünk házat. Vajon miért?
• Egyre divatosabb a napszemüveg este is. Ennek mi az értelme? És miért nem vesszük le, amikor valaki szemébe nézünk?
• Amikor reggel felkelünk, először miért a lábunk éri a földet?
• Amikor a rolleres elüti a járdán a gyalogost, mégis miért ő esik el?
• Miért van az, hogy akármilyen szuperbiztos számítógépes programot találunk fel, a hackerek mégis pillanatok alatt feltörik a kódját?… Miért kell egyre nagyobb energiákat vírusvédelemre fordítani, holott kompúterek tűzfallal védettek és biztonságosak…?
• Miért nem lehet egér ízű macskaeledelt találni az üzletekben?
• Miért van az, hogy a pizzafutár hamarabb megérkezik, mint a mentő?
• Miért cseréljük a törülközőt gyakran a mosakodás után, amikor elvileg tiszták vagyunk?
• Miért szükséges minden cégnél, intézménynél etikai kódex, ha a tízparancsolat (elvileg) érvényben van?
• Eutanázia előtt miért kell sterilizálni (fertőtleníteni) az injekciós tűt?
• Miért van rokkantparkoló a korcsolyapálya előtt?
• Az éjjel-nappali boltok ajtaján miért van zár?

Fotó: Filmtekercs.hu

A természet nem változik. Az állatok csak szükségből ölnek, pontosabban esznek. Egy gazellacsorda nyugodtan legelészik oroszlánok közelében, mert tudják, hogy amazok nem éhesek. Ha pedig igen, akkor menekülnek, és akkor az oroszlán azt kapja el, amelyik lemarad, mert öreg, mert beteg, vagy gyenge. Azt is mondhatjuk, szelektál. Az oroszlán csak legritkább esetben eszi meg a saját fajtáját. (Az oroszlán nem ölte meg a majomkölyköt, hogy visszakaphassa a majomtól az elrabolt oroszlánkölyköt… – dokumentumfilm.)

Mondhatjuk, a természetben mindennek van értelme. De nincs fejlődés. Az emberi természet sem változik. Lelki fejlődés viszont lehetséges.

Segít az életkor, hajszol a világ, kényszerítenek a körülmények.

Ki kell nőnünk a gyerekkorból. Éretté kell válnunk, pofoz az élet, meg kell értenünk az idők változásait, jeleit, de van egy állandóság is. A gyökerek, az alapok, a forrás, amelyből szüntelenül merítenünk kell, hogy élhessünk.

Azonban nem minden változás jelent fejlődést. Lehet visszaesés, eltorzulás belőle. Megszokjuk a jót, megkeményedünk. Rutinná, gépiessé válik bennünk a szeretet, a kötelességérzet. Talán már identitásunk is zavaró lesz és le szeretnénk rázni. Amikor már csak sodródunk, és közben hanyatlunk.

És olyanok sem lettünk, mint amilyenek voltunk…

De nem dobhatjuk el istengyermekségünket, belső énünket. Ami az igazi önmagunk. A személyiségünk érintetlen, megváltott magja. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap ma és mindörökké. Isten szeretete állandó. Isten nem fejlődik, és nem változik. Ez unalmas, vagy biztonságos?… (Ferenc pápa hasonlata: poliéder testek, sokszögű felületek…) Isten mindig friss. Ő mindig aktuális, ő nem öregszik, ő nem változik a korral. Csak a megismerésünk töredékes. Ezért fontos, hogy elmélyítsük szeretetünket, hogy a változó világban az ő változatlan szeretetére most is igent mondjunk. A rossz nem fejlődik jóvá, csak legföljebb kikezdi a jót, de aztán Isten kegyelme és a bűnbánat megsemmisíti. Tehát bármennyire halad és fejlődik a világ, csak Isten képes átalakítani minket. Őt soha nem lehet túlhaladni. Nélküle meg örök halál az osztályrészünk.


Wilhelm Hünermann (1900-1975) lelkész, egyházi író Krétakör című novellája egy köztiszteletben álló, becsületes szabómesterről szól – nevezzük Jókedvű Jánosnak (Hansjürg Wohlgemuth) – , aki vígan élt volna halála napjáig, hacsak közben nem állított volna be műhelyébe egy különös ficsúr, egy utazó diák. Ez a fiatalember, ahogy szétnézett a műhelyben, és látta, milyen olcsón dolgozik a mester, latin tudását fitogtatva, lassan kioktatta a szabót, emelnie kellene az árakon, a szolgáltatás díjain, ha nem akarja idejekorán alulról szagolni az ibolyát a temetőben. Hiszen ilyen alacsony árak mellett lassan felkopik az álla. „In terra nummus rex, hoc tempore summus…” 
– A világ legnagyobb királya mostanában a pénz, a drága!
Majd elővett zsebéből egy krétát és öles betűkkel felírta a falra. Pont a feszület alá. Majd azt ajánlotta a szabónak, ha úgy akarja, hogy ez a varázsige hasson, vegye le ezt a szomorú fakeresztet, s dugja a ládába a foltnak valók közé. Aztán a kereszt helyére a krétákkal egy arannyal teli zsákot rajzolt, amelyben ördögfiókák játszanak jókedvűen. Utána egy kört rajzolt a mester mellére, a köpenyre.
A diák látva, hogy a mester meglepődik, rákérdezett:
– Miért vág ilyen képet?
– Csak azért – mondja a szabó megszeppenve – , mert úgy éreztem, hogy miközben maga a krétájával rajzolt a kabátomon, a szívem kővé változott…
– Ne törődjön, megszokja – vigyorgott a diák, majd elviharzott.
A történet azzal folytatódik, hogy a szabó egyre inkább bekeményít, szívtelen, pénzéhes mesterré válik, aki már a saját gyermekét sem szereti, csak a pénzt. Amióta kicserélte a keresztet a falon az ördög varázsigéjével, mintha őt is kicserélték volna. Mindennap pecsenyét és különféle ételeket eszik, családtagjait elhanyagolja.
Édesanyja, halálos ágyán is kéri:
– Fiam, tedd vissza a keresztet a helyére.
Egyre gazdagabb lesz és keményszívűbb. Aztán néhány év múlva, amikor már a kislánya is elhagyja őt és egy szerzetesközösségben talál otthonra, a városkában, nagyböjt ideje lévén, misztériumjátékot rendeznek Az Antikrisztus játéka címmel.
A szereplők között felismerte a volt diákot, aki most a tömeg közé vegyülve dicsőítette a pénzt, az Antikrisztust, s aki meghajolt, megtapsolta, annak nagy krétakört rajzolt a mellére. A játék részeként nagy villámlás mennydörgés következett, a megszólalt az Úristen hangja: „Dies irae, dies illa” – ama nagy és rettenetes harag napja, eljött…
– „Mária anyánk, te légy menedékünk!” – kiáltottak a kárhozottak, kezüket sápadtan nyújtva az ég felé… – Aztán elhangzott az örök ítélet, a kárhozottak jajkiáltása és az üdvözültek dicsőítése közepette a darab véget ért. A tömeg leverten ment haza. A szabómester is. Éjszaka nem tudott nyugodni. Álmában visszatértek ezek a sokkoló képek. Vajon ő az eltaszítottak között lesz-e? Vagy a gyötrelmek anyja segít rajta?
Másnap dörömböltek az ajtaján: a leánya haldoklik, ha látni akarja, menjen a kolostorba. De mire odaért, már a ravatalon volt a holttest. Az elöljárónő csak annyit mondott:
– A lánya meghalt. Feláldozta az életét önért…
A szabómester, ahogy hazaért, letörölte a krétát a falról. Ládájából elővette a kopott fakeresztet és visszaakasztotta a helyére. Megint a régi, ember lett. De jókedve nem tért vissza. Vagyonát szétosztotta a szegényeknek, és egyszerűen élt, dolgozott, amíg csak tudott. Nemsokára, amikor a halál angyala beköszöntött hozzá, nyugodt szívvel indult Isten ítélőszéke elé…


Testvéreim, valóban, képesek vagyunk változni, alakulni. Isten kegyelme, életünk történéseinek hatására olyanná fejlődhetünk, amilyennek Isten megálmodott.

Csak ismerjük fel mi is a kegyelem érintését, a döntő pillanatot. Időben. Amíg nem késő.


A Szent Antal nagykilenced is – mint minden más kilenced – ősmintája a Jézus Krisztus mennybemenetelétől a pünkösdig eltelt kilenc nap. Ez idő alatt Szűz Mária és az apostolok imádkozva és böjtölve várakoztak Jeruzsálemben a Szentlélek eljövetelére. A Páduai Szent Antal ünnepét, azaz június 13-át megelőző kilenc héten keresztül, keddenként sok katolikus templomban, főként a ferences templomokban a Szent Antal nagykilenced imádságot végzik.

A csíksomylói Kegytemplom YouTube csatornáján élőben és felvételről is követhetők a szentmisék.

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb