KultúraNéprajzSzékelyföldVidék

A posztmodern locsolóversekről – sikeresnek tűnik az NI kezdeményezése

A nethagyomány útján járunk

Nem volt eredménytelen a húsvéthétfői próbálkozásunk arra vonatkozóan, hogy gyűjteni próbáltuk azokat a versikéket, amelyeket a locsolásban részt és szerepet vállaló generációk használnak Udvarhelyszéken, illetve Székelyföld szerte. Megszólított ismerőseink közül többen is válaszoltak és tárták elénk és a világháló népe elé eme értékeket.

Az volt a kérésünk, hogy elsősorban azokat a locsolóverseket küldjék el, amelyeket az időjárás szeszélye ihletett, az a rendkívüli állapot, amikor a nyuszikának bokáig-térdig érő hóban kell bejárnia a vadászterületét, azokat a lányos-asszonyos házakat, ahol öntözésre-locsolásra-priccolásra érdemes női fehérnépek tartózkodnak. Az időjárás azonban ezúttal is kibabrált velünk, hiszen ragyogó napsütéses hétfőre ébredtünk, a hó nagyjából elolvadt ebben 650-750 m-es tengerszint feletti magasságban elhelyezkedő régióban, aminek az lett a következménye, hogy jégvirágos-fagyos tájak helyett a tavasz reménye, a – nyuszikáknak – bokáig-térdig érő sár is fontos motívumként, természeti befolyásoló tényezőként jelentkezett ezekben az alkotásokban.

Többen is szemünkre vetették, hogy elkéstünk

Az a szerény véleményünk, hogy egyáltalán nem késtünk, nem maradtunk le semmiről, hiszen csak dokumentálni szerettünk volna. Nem az a célunk, hogy „visszahassunk” a népre, ahogyan Petőfi Sándor – például – , akinek több népi ihletésű dala él a legszélesebb körökben és a széki lassú dallamát magára öltve foglal helyet a prímások repertoárjában.

Sikerült régi locsolóverset is előbányásznunk a feledés homályából. Találtunk teljesen újkeletű szövegeket. Akkor lesz igazi hatása ennek a gyűjtőmunkának – megkönnyítendő a szereplők feladatát, kiindulási alapot nyújtva számukra – , ha majd ismét ilyen szeszélyes és télies húsvétunk lesz.

Amikor a nyúl viszi a… kölnit

A gyűjtést nem tekintjük lezártnak. Mindössze egy fázis zajlott le, és a feldolgozás folytatódik. Munkatásaink és olvasóink köréből továbbra is várjuk a friss költői élményeket, azt a felhozatalt, amely in situ, a locsolkodás olykor már borgőzös, illetve mindenféle pálinkákkal és egyéb szerekkel módosított tudatállapotokban keletkeztek, amint háztól-házig járva, nyuszikáknak álcázva, olykor már kapatosan járták be a maguk rögös pályáját, a vállalt húsvéti odisszeát a népi hősök. Egyáltalán nem könnyű ez a feladat, hiszen időnként emlékezetkiesés is előfordul, s aztán néprajzos legyen a talpán, aki az ily módon szétáztatott agytekervényekből elő tudja varázsolni ezeket a produktumokat. De hátha!


Ízelítőnek bemutatunk néhány tipikus alkalmi költeményt, amelyek a 21. század harmadik évtizedének elejéről maradtak fenn.

Havas réten fut a nyuszi,
Tojására kéne puszi
Répájával sose viccel
Ne harapd meg meg: telespriccel.
     (Felcsík, 2023 – Románia) 

Én kiskertész legény
Régóta nem vagyok
Városi srác lévén
Csetszobában lakok.
Rózsafákat én csak az erkélyen láttam
Öntözte a szomszéd, s alatta eláztam.
Locsolóverset is csak a netről szedtem
Szerénységem miatt a fészbukra feltettem.
Zöld erdőben sose jártam,
Nincs ott wifi, s nincsen áram
mobilom vettem, s onlájn kapáltam.
Kenelben a pincsim fekszik,
Nyuszi kinn a hóban,
Pirost tojást tojik éppen,
fehér kimonóban.
Karanténból rég kijöttem, kölnimet is feltöltöttem: szabade locsolni?
     (Felcsík, 2023 – Románia)

Itt egy archaikus, tiszta forrásból származó vers az analóg idők mélyéről:

Nagysolymosi locsoló

Görgénykő tetejéről
Sebes léptekkel,
Ledemér kútjából
Merített vízzel
Jöttem megöntözni
E szép virágszálat.
El ne hervadjon!
Tovább virítson!Tovább virítson!
     (Nagysolymos, 2023 – Udvarhelyszék/ Románia)

Megjegyzés: néhai Fülöp Józsiné Sipos Ágnestől tanulta gyermekkorában Faluvégi Sándor (76 éves, Nagysolymos, Hargita megye/ Udvarhelyszék). Elhangzott locsolás közben 2023. április 10-én. Görgénykő, Ledemér – dűlőnevek.


Igyekeztünk megtartani a sajátos helyesírást, úgy adjuk tovább a szövegeket, ahogyan azokat adatközlőink leírták. Egyértelmű, hogy ez a napjainkban kvázi függetlenséget élvező régió, a Székelyföld/ Szeklerland abban az időszakban Románia része volt. Ragaszkodunk a történelmi előzményekhez és a mindenkori politikai/ közigazgatási felosztás szerint írjuk le a hivatalos földrajzi neveket.

Ez a nagysolymosi szöveg szép példája annak, hogy az alkalmi versek olykor képesek voltak túlélni a kommunizmus öt évtizedét, majd az utána következő posztdemokrácia vagy mások szerint újkapitalizmus első harminc-negyven évét, amikor általános jelenséggé vált világszerte a konzumidiotizmus és az internetről történő zabolátlan táplálkozás.

Bebizonyosodott, hogy az NI, a Józan Paraszti Ész – gyengébbek kedvéért: Natural Intelligence – működik. Egyelőre csak a jéghegy csúcsa látszik.

Hamarosan a népköltészet újabb húsvéthétfői remekeivel jelentkezünk!

Élő Székelyföld Munkacsoport

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb