Életének 92. évében elhunyt Király Károly – jelentette be a gyászhírt testvére, Király Ibolya. Király Károly életének utolsó szakaszát Magyarországon töltötte. Az egyetlen RMDSZ politikus volt, aki az alkotmányozó bizottság tagjaként nem írta alá Románia 1991. november 13-án előterjesztett Alkotmányát, és szenátorként tartózkodott annak megszavazásától is. Tisztségéről ugyanazon év december 12-én lemondott és eltávolodott az országos politizálástól.
Neve a múlt század hetvenes éveitől kezdve vált közismertté, amikor nemzetközi fórumokon is tiltakozott az erdélyi magyarságot ért jogsérelmek ellen… Tovább
Úgy KISZ aktivistaként, mind – az 1968-ban történt megyésítést követően – Kovászna megye tanácsának elnökeként, sokat tett azért, hogy felértékelődjenek a történelmi és a kulturális emlékezetben őrzött események és személyiségek, hogy ismét kialakuljon egy olyan diskurzus, amelyben helyet kaphatnak a nemzeti-nemzetiségi értékek és szimbólumok. Gyárigazgatóként, befolyásos vezetőként a nyolcvanas években is számos alkalommal segített magyarságukért üldözött személyeken. Baloldali beállítottságú vezető, karakteres értelmiségi volt, aki korán felismerte a Ceauşescu-féle nacionál-szocializmus veszélyeit, és szálegyedül képes volt szembe helyezkedni az akkori politikai kurzussal.
Király a rendszerváltást követően sem illeszkedett be abba a politikai kultúrába, amely az erdélyi magyarság térfelén apró lépésekkel haladva igyekezett ezt-azt kicsikarni, vagy valamilyen úton-módon megszerezni a többségtől. Hiányolta az országban élő magyarok és a románok közötti társadalmi szerződést, azt a fajta megbékélést, amely véget vethetett volna a Nagy-Románia létrejöttét követő nemzeti arroganciának és annak a többségi oldalról érkező becstelenségnek és megaláztatás-sorozatnak, amely ellenünk rendszereken átívelően megnyilvánult és napjainkig tart.
„Románia szuverén, egységes és oszthatatlan nemzeti állam” – így kezdődik az 1991-ben elfogadott, többször változtatott, de ma is érvényben levő Alkotmány. Király Károly az alkotmányozó bizottság tagjaként úgy vélte, hogy ez az állítás nem helytálló. Véleménye mellett kitartott, annak ellenére, hogy az itteni magyar kisebbség más vezető személyiségei nem fogalmazták meg ilyen vehemensen kapcsolódó aggályaikat, és nem léptek fel közösen.
Talán egészen másképp alakult volna a politikai környezet, talán másfajta tankönyvek kerültek volna a diákok kezébe, ha más az „alkotmányos szoftver”, és megváltozott volna az a fajta nemzeti mentalitás is, amely legendai ködből merített események mentén épít történelmet, amely gyakran áltudományos ferdítéseket emel akadémiai piedesztálra, másodrendűnek tekintve a környezetében élő etnikumokat, azok kulturális értékeit és gazdasági érdekeit.
Talán a társnemzet fogalmának a bevezetése, a kisebbségek nemzetalkotó szerepének el- és felismerése, a szövetségi állam létrehozása jelenthette volna azt a megoldást, amely valóban méltóvá tette volna ezt az országot, hogy a hajdanán tisztelt és nagyra becsült Európai Unió tagja legyen.
Király Károly egy másfajta Európát, benne másfajta Romániát, egy ember- és valóban értékközpontú jövőt képzelt el. Egyike azoknak a kevésszámú elöljáróinknak, akik elsősorban nem politikusnak, hanem államférfinak számítanak.
Visszaemlékezéseit két kötetben jelentette meg Budapesten (1995, 1999).
Személyében egy karizmatikus és bátor ember távozott az élők sorából, aki elveiért nehéz időkben is kiállt. Mindvégig a becsület-, a kötelességtudat, és saját, valamint közösségi igazságérzete vezérelte.
Nyugodjék békében!
Kapcsolódó
Emlék-repeszek – könyv Király Károly életútjáról
