KözéletKultúraPublicisztika

A trágár Tempefői

Szentesi Zöldi László írása

Németh László többször írt arról – többek között legvitatottabb munkájában, a Kisebbségben című tanulmányában –, hogy a nyelvújítás előtti magyar nyelv még őrizte a régi, patinás zamatot, amit aztán az újonnan csiholt nyelvészet, szófűzés, mondatszerkesztés végképp eltüntetett. Németh László író kedvencei között természetesen ott találjuk Csokonait is, mint az akkor legkorszerűbb francia valamint a magyar műveltség hordozóját, aki a főurak és a debreceni úri kocsis nyelvét egyaránt remekül értette.

(Csak zárójeles megjegyzés, hogy eredeti, csilingelő mondatait, humoros, néha szókimondó megjegyzéseit a nyugatos Kazinczy és Kölcsey éppen olyan borzadállyal olvasta, ahogyan ma mi is rácsodálkozunk a nyelvújítás egykori vadhajtásaira).

Csokonai szellemi hagyatéka éppúgy feledésbe merülhetett volna, ahogyan kortársai közül más nagyszabású irodalmároké. Szerencsére mindig akadtak értő olvasók, akik tudták, érezték, hogy ennek a debreceni poétának az élete, hányattatása, boldogsága és rövid pályafutása az egész nemzet figyelmére méltó… Tovább

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

"Ezt is ajánljuk"
Bezárás
'Fel a tetejéhez' gomb