A Magyar Unitárius Egyház 30. püspöke, dr. Szabó Árpád Városfalván született 1935. április 15-én, 2010. szeptember 30-án hunyt el Kolozsváron. Napra pontosan tizenöt évvel ezelőtt helyezték örök nyugalomra a Házsongárdi-temető unitárius parcellájában. Falusfelei és leszármazottai elérkezettnek látták a pillanatot, hogy tiszteletére emléktáblát helyezzenek el a városfalvi templomban és kopjafát állítsanak a templom kertjében.
A jeles püspök ma szolgáló utódát, Nt. Kovács István püspököt kérték fel az emlékező istentisztelet vezérszónokának, meghívták a környéken szolgáló és a nyugalmazott lelkészeket, teológiai oktatókat, világi és egyházi elöljárókat, a gyülekezet apraja-nagyja pedig összefogott, hogy kulturális műsorral és szeretetvendégséggel bővítse a programot.
Az alsó faluvégén a helyi lelkész, Lőrinczi Botond tiszteletes, a kántor, Jakab Lázár községi képviselő, a Homoródmenti Hannover huszárok egy szakasza és presbiterek csoportja fogadta a püspök urat és feleségét, majd lovaskocsin kísérték a gyülekezeti terembe, onnan pedig át az ünnepi istentiszteletre.
Nagy öröm együtt látni ennyi unitárius lelkészt, s ugyancsak nagy öröm volt tapasztalni, hogy a kis templom zsúfolásig megtelt emlékező hívekkel.
„Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket.” (Zsid 13: 7)
– ezekre az alapgondolatokra építette beszédét Nt. Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspöke, felidézve dr. Szabó Árpád életútjának állomásait a szülőfalutól, a székelykeresztúri gimnáziumon át a teológiáig és a lelkészi, majd a tanári, a püspöki feladatkörökig. Kolozsvári lelkészi szolgálatát követően (1958-1974) a Protestáns Teológiai Intézet tanára, majd annak rektora is volt, püspökké 1996-ban választották, amely funkcióban 2008-ig működött.
Nemcsak az unitáriusok körében, hanem Erdély-szerte is közismert, közmegbecsülésnek örvendő vezető volt, aki tevékenyen szerepet vállalt a rendszerváltás követően visszaszolgáltatott ingatlanokban létrehozott új iskolák megerősítésében, egy olyan időszakban, amikor az egyházi intézmények iránt jelentős volt a bizalmatlanság.
Munkásságának egyik jelentős eredménye, hogy Kolozsváron sikerült egyazon épületegyüttesbe tömöríteni a középfokú oktatást, a tudományos munkát és a kollégiumot. Létrejött itt az erdélyi magyarság egyik legszínvonalasabb középiskolája, a János Zsigmond Unitárius Kollégium, de figyelemmel követte a régi unitárius gimnázium visszaállítását és fejlesztését Székelykeresztúron is. Tudását nyugati egyetemeken bővítette, egyházi szakíróként, folyóiratszerkesztőként is alaposan kivette részét az elméleti munkából. Mindezek mellett soha nem szakadt el szülőföldjétől, teológusok generációit irányította a pályakezdés útvesztőiben
A templomkertben – mielőtt sor került volna a kopjafa megáldására – dr. Kovács Sándor teológiai tanár, egyháztörténész, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet jelenlegi rektora rövid beszédében személyes emlékeket idézett. Az első találkozást, amikor arról beszélgettek a néhai püspökkel, aki akkor teológiai tanár volt, hogy az egyházi szolgálatot választaná az érettségijét követően. Ez megtörtént, de nem azonnal, mert csak második próbálkozásra vették fel az intézetbe hallgatónak.
Aztán szólt arról az időszakról is, amikor lelkészként szolgálva képezte magát tovább, de ugyanakkor tanított is a teológián, és fáradtságra meg túlterheltségre hivatkozva szeretett volna kivonulni a gyülekezeti lelkészségből. Erre azt mondta a püspöke, hogy „mindennek eljön az ideje, ki kell fejlődnie a teológiai tanárnak is az emberben.” Szabó Árpád püspök úr jelentős tanári és többezer publikált oldalt kitevő köz- és szakírói munkássága mellett tehetséges közéleti ember volt, akit az Erdélyben működő történelmi magyar egyházak vezetői is tiszteltek. Életpéldája követendő, követhető, de fel növekednie minden utána következő nemzedéknek, mert a mércét anno nagyon magasra állította.
A templomból a kultúrházba vonultak a megemlékezők, ahol a székelyudvarhelyi Boróka Néptáncegyüttes előadását lehetett megtekinteni. Az együttesvezető, Kelemen Erzsébet tanárnő maga is városfalvi, szívesen tér vissza szülőföldjére. A helyiek is kedvelik, támogatják ezt a műkedvelő tánccsoportot, hiszen sok innen származó gyermek és unoka vesz részt a Boróka tevékenységében, amely 1997 óta, kisiskolás kortól érettségiig „foglalkoztatja” a táncoslábú gyermekeket és fiatalokat.
A kulturális műsoron Hátszegi Csaba, a Homoród Fotóklub elnöke készített felvételeket:
ÍRÁSUNK A TOVÁBBIAKBAN FRISSÜL!
A külön meg nem jelölt fotókat a szerző készítette
Simó Márton
