CivilszféraEgyházkiállításKultúraNéprajz

Kiállítás a bútorfestő tábor anyagából

Értékközvetítő és hagyományteremtő szándékkal

Gondolt egy merészet és nagyot Györke Irma nyugalmazott tanítónő, és a Székelyudvarhely Belvárosi Unitárius Egyházközségben működő kézimunkakörben elmondta az ötletét: mi történne, ha szerveznének egy bútorfestő tábort? Megvolt, megvan hozzá a tapasztalata, hiszen korábban, a homoródújfalusi iskolában, ahol hosszú ideig tanított, sok-sok éven át tartottak ilyen jellegű foglalkozásokat.

Györke Irma a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum számára készült zászlóval, amelyet az egyházközség kézimunkakörös asszonyaival közösen varrtak

Úgy képzelte el, hogy kicsiket-nagyokat, nőket-férfiakat is bevonna, ha lenne rá kellő érdeklődés. Miután meghirdették szélesebb körben is, kiderült, hogy 22 érdeklődő jönne. Úgyhogy az augusztus 8 és 12 közötti időszakban meg is tarthatták. Délelőtt 9-12 és délután 15-18 óra között zajlottak a programok, a városból, de még a szomszédos településekről is érkeztek, ezért kellett két turnust tartani az öt napon át mindvégig.

Az volt az elvárás, hogy az érdeklődők hozzanak magukkal nyers tárgyakat, amelyekre megtervezik a motívumokat és szakszerű irányítással fel is festik azokat. Volt, aki egyszerű, apró használati tárgyakat készíttetett, de a merészebbek kisebb bútordarabokkal érkeztek.

A Kriza János Szeretetotthonban zajlottak a foglalkozások, majd augusztus 14-én, a vasárnapi istentiszteletet követően kis ünnepséget és szeretetvendégséget tartottak, amelyen a jelenlevők megtekinthették a frissen elkészült munkákból összeálló kiállítást. A hangulatot Kinda Kinga és Simó Csenge énekkel, Abrán Tünde, Tündenéni szavalattal tette ünnepélyesebbé.

Györke Irma hálás volt, örömmel közölhette a jelenlevőkkel, hogy az elképzelése megfogant. “Ha már megvannak az őseinktől ránk maradt motívumok, ha a tudás is a rendelkezésünkre áll a használatukhoz, akkor kötelességünk magukkal vinnünk és ilyen módon átadnunk a következő generációknak.” Mivel több korosztályból érkeztek a tábor résztvevői, valószínű, hogy ez a fajta értékátadás el is kezdődött. A szépen megmunkált tárgyakat hazavihetik, elajándékozhatják szeretteiknek.

Amikor a kezdeményező rákérdezett a jelenlevőkre, hogy a következőkben legyenek-e ilyen foglalkozások, egyértelmű volt a válasz: igen – hagyományossá kell tenni ezt a tábort, amelynek kisugárzása máris túllépett az egyházközség keretein.

Az archív és a tábor idején készült fotók az egyházközség albumából valók, az istentiszteletet követő kiállításról a szerző készítette a felvételeket. 

Simó Márton

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

'Fel a tetejéhez' gomb