CivilszféraErdélyKultúra

FRISSÍTVE! – Kilencvenöt évvel ezelőtt született Sütő András

Az íróról Székelyudvarhelyen is megemlékeztek

A Kossuth-díjas író, újságíró, drámaíró Pusztakamaráson született 1927. június 17-én, parasztcsaládban, id. Sütő András és Székely Berta gyermekeként. Az általános iskola elvégzése után a nagyenyedi református kollégiumba íratták, majd 1945-től a kolozsvári református gimnáziumban folytatta tanulmányait. Érettségi után felvették a Kolozsváron működő Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola rendezői tagozatára. Mivel már akkor kitűnt szépírói tehetségével, és az új rendszernek szüksége volt fiatal sajtómunkásokra, megszakítva tanulmányait, a Falvak Népe című hetilap főszerkesztője lett, amely feladatot Bukarestből kellett végeznie (1951). Ettől kezdődően haláláig sikeres szép- és közíróként tevékenykedett.

Sütő András 1989 k. – Id Szálasy Ferenc hagytékából

Mivel nem tudott azonosulni az akkori politikai viszonyokkal, 1954-ben lemondott állásáról és Marosvásárhelyre költözött, ahol az Igaz Szó című folyóirat főszerkesztő-helyettese lett. Később (1958 és 1989 közt) a Művészet és az Új Élet című marosvásárhelyi lapok, majd – 1989-es nyugdíjazásáig –  az Erdélyi Figyelő főszerkesztőjeként tevékenykedett.

New Yorkban Kányádi Sándor, Farkas Árpád és Sütő András (1971) – A fotó a Sütő-hagyatékból való

Úgy a letűnt rendszerben, mint a változás után is vállalt közéleti szerepet, Maros megye képviselője a Nagy Nemzetgyűlésben (1965-1977), 1989 decemberében pedig az RMDSZ egyik alapító tagja volt.

A családhoz és a szülőföldhöz való kötődése élete végéig elkísérte. Próza- és drámaíróként egyaránt ebből táplálkozott, az összetartó közösséget erőforrásnak és az erkölcsi eszmények hordozójának tartotta.

Életművének jellemzője a népe iránti hűség, a felelősség és a küldetéstudat. Munkásságáért megkapta a Herder-díjat (1979), a Kossuth-díjat (1992), a Magyar Örökség-díjat (1996). Később Hazám-díjjal (2002) is kitűntették. A Magyar Művészeti Akadémia soraiba fogadták (1996), 2005-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje, 2006-ban pedig a Magyar Kultúra Lovagja kitüntetést vehette át.

A felvétel 1998 szeptemberében készült Sinkovits Imre (b) 70. születésnapján (a háttérben Agárdy Gábor) – A fotó Sütő András hagyatékából való

Székelyudvarhelyen a Sütő András Baráti Társaság (SABT) és az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA) köztéri szobrot állíttatott az írónak, melynek alkotója Zavaczki Walter Levente. Az objektumot 2013. június 23-án leplezték le; a helyi Művelődési Ház utcai főbejárata jobb oldalán található, kissé méltatlanul hátrább tolva, az ott kialakított parkoló mögött, úgyhogy elsősorban azoknak szembeötlő, akik tudnak a létezéséről.

Dr. Ferenczy Ferenc és Lőrincz György Sütő András szobránál

Az író születésének 95. évfordulóján – 2022. június 17-én – déli 12 órakor az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány részéről Lőrincz György író és a Sütő András Baráti Társaság nevében dr. Ferenczy Ferenc ny. főállatorvos, Székelyudvarhely korábbi polgármestere helyezett el koszorút a szobor talapzatánál.

A szobor leleplezése (2013)

Marosvásárhelyen ugyancsak szombat délután, 5 órakor koszorúztak Sütő András sírjánál a református temetőben, majd 6 órától a Bernády Házban emlékülést szerveztek a tiszteletére.

A külön meg nem jelölt fotókat a szerző készítette

Simó Márton

Egy 1977-ben és egy 2006-ban készült televíziós felvétel:

Írásunk a továbbiakban frissül.


FRISSÍTVE!

Sütő András születésének 95. évfordulójára

Tisztelt emlékező és ünneplő közönség!

Emlékbeszédem mottójául, Mészöly Miklós sorait választottam: „Idő lopakodik bennünk, mi meg zavartan gyanakszunk, vajon nem az emlékeink között lappang-e a jövő, s nem a jövő derít-e fényt az emlékeinkre.”

Jeles évfordulók éve 2022-es esztendő. Idén emlékezünk és ünnepeljük Tamási Áron születésének 125-ik esztendejét. A székely magyar író születésének 125. évfordulóján, a művész kivételes öröksége előtt tisztelegve, emlékévet hirdetett a Magyar Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkársága.

Az író portréját Farkas Tamás készítette

És a mai napon, kilencvenöt éve született szavaink nagyfejedelme, Sütő András. Egykori osztálytársammal, barátommal, néhai Farkas Árpáddal együtt vallom: „erdélyi és egyetemes nemzeti közösségünk egyik legtisztábban látója immár nemcsak sorsunkért való küzdelemben kivert fél szemével, de teljes ölelő tekintettel néz le odafentről mireánk.”

Az író szülőháza Pusztakamaráson – Fotó: Nepujsag.ro

Sütő András nevét és tevékenységét még elemista koromban volt szerencsém megismerni. Édesanyám a Székelyudvarhely Rajoni Sajtóterjesztő Osztály vezetője volt, és állandó kapcsolatban állt az erdélyi, meg a fővárosi magyar sajtótermékek vezetőivel, szerkesztőivel – Balogh Edgárral, Gaál Gáborral, Kányádi Sándorral –, így többek között Sütő Andrással is, aki igen fiatalon került Bukarestbe, a Falvak Népéhez, de később is tartották a kapcsolatot, amikor Marosvásárhelyre, az Igaz Szóhoz került.

Feleségével, Sütő Évával – Fotó: Irodalmijelen.hu

Személyes ismeretség a ’70-es évek legelején jött létre köztünk, amikor egy alkalommal feleségem keresztapja, Aszalos Géza – aki a Székely-ágon rokonságban állt Sütő Andrással – , az íróval együtt felkeresett korondi lakásunkban. A megtisztelő látogatás, az ismerkedés és a beszélgetés mellett még egy dedikált példánnyal is gazdagodtunk, az „Anyám könnyű álmot ígér” című, már mindjárt a megjelenést követően (1970) nagy sikernek örvendő könyvét ajándékozta nekünk. Korondi éveink alatt rendszeresen jártunk színházba, Marosvásárhelyen és Székelyudvarhelyen tekinthettük meg a nagy drámáit. Az „A szuzai menyegzőt” Székelyudvarhelyen láthattuk, a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház előadásában, közvetlenül a betiltása előtt. Azokban az időkben, akik emlékeznek rá, és a darabot is ismerik, könnyen párhuzamot vonhattak az előadás mondanivalója és a kor félelmetes visszásságai között. Sütő András drámáit látni akkoriban megdöbbentő, és meghatározó élmény volt számomra.

Avar István, Sütő András, Cserhalmi György és Moór Marianna a Káin és Ábel budapesti bemutatóján (1975 k.) Fotó: Szinhaz.org

Igazán szoros kapcsolatom Sütő Andrással az 1989-es változások után alakult ki. Székelyudvarhely polgármestereként, mi már januárban megvívtuk a csatánkat, az udvarhelyi iskolákban visszaállítottuk az anyanyelvi oktatást. Nem volt könnyű, de amikor az oktatási miniszter lejött hozzánk, alternatívát tudtunk felajánlani a román ajkú diákoknak és ő azt elfogadta. Ettől kezdve szívszorongva követtem a Bolyaiért vívott küzdelmet, a százezres gyertyás felvonulást, melynek élén ott menetelt Sütő András. Havonta felkerestem lakásán, megbeszélni mindennapos teendőinket, hallgatni évtizedes tapasztalatait, helyes meglátásait.

Kern András, Sík Ferenc és Lukács Sándor a Gyulai Várszínházban, Sütő András: Álomkommandó c. darabjának próbái közben (1987 nyara) – Fotó:  Sík Ferenc emlékoldal/ Facebook

A Fekete Március eseményeit követően nem volt könnyű megértetni és otthontartani a székely város üzemeinek mindenre elszánt dolgozóit, a környék férfilakosságával, hogy a Vásárhelyre történő bevonulásukat alig várják Iliescuék, s azonnal ránk zúdítanák a hadsereget. Az eredmény ismeretes, a március 19-i felhergelt csőcselék életveszélybe sodorta, megsebesítették – ekkor vesztette el félszeme világát.

Nem felejthetem az időközben levont következtetést, hogy szabadon, korlátok, megszorítások nélkül bárki bármit belekiálthat a szélbe, nem ez a bátorság. Bátorság az, amit az író tett leírt soraival az erdélyi magyarság egyenjogúsági érdekeinek védelmében. Bátorság az, amit a magyar nyelv használatáért tett szóban és írásban, egy olyan korban, amikor megfoszthatott a hatalom bármitől.

Színpadi műveit, drámáit, mint az Advent a Hargitán, avagy éppen A szuzai menyegző, de az Engedjétek hozzám jönni a szavakat című vallomásos írása is egyebek mellett a hatóságok ellenérzését, tiltakozását, végül a megtorlást váltották ki a karhatalomból. Nyíltan fenyegették, megfigyelték, lehallgatták. Áldozatot hozott az ittélő magyarság jogainak érvényesítéséért – és nem csupán elszenvedett sérüléseivel, hanem a kimondott szó által, a megálmodott szebb jövő megfogalmazásával lelki sebeket is szerzett.

A fentieket figyelembe véve adhattam át neki 1992 októberében Székelyudvarhely díszpolgári címét. Cserébe Sütő András magvas mondandójú beszéddel tette igazából emlékezetessé a napot: „Ebből az alkalomból szellemileg , erkölcsömben és gondolkodásomban még közelebb kerülünk önökhöz, ehhez a városhoz, ennek lakóihoz, e város révén ennek környékéhez, környéke által az egész székelységhez, Székelyországhoz, a Székelyföldhöz . Az által, hogy én közelebb kerülök, tiszteletbeli polgári mivoltom révén óhajtok komolyabban és mélyebben nemcsak együtt érezni, de együtt is küzdeni önökkel. Isten őrizzen mindannyiunkat, de különösen a székely társadalmat, mint az eljövendő romániai magyarság legfőbb biztosítékát a megmaradásban, Isten őrizze meg a Székelyföldet a széthúzás következményeitől, az ún. morbus hungaricus, tehát az ősi magyar betegség következményeitől… El kell fogadnunk a változatos törekvéseket, de meg kell teremtenünk az egységet, fel kell számolnunk azokat a konfliktusokat, amelyek most a székelység kebelében, akárcsak másutt, az erőinket felőrlik.”

2006. szeptember 30-i végső távozásával a magyarok nagy közössége lett szegényebb, de a magyar nyelvet is felbecsülhetetlen veszteség érte. Nemcsak írásaival alkotott feledhetetlent és maradandót, életútjával is bizonyította, hogy cselekedetei által méretik meg az Ember.

2013. június 23-án, a Sütő András Baráti Egyesület székelyudvarhelyi tagjainak, illetve az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány kezdeményezésére, Székelyudvarhelyen szobrot avattunk az író emlékére, tiszteletére.

Pécsi Györgyi, Fekete György és Lőrincz György a Sütő-szobor avatásán – Simó Márton felvételei

Az alkotó, Zawaczki Walter Levente szobrász, Kincses Előd ügyvéd és Balázs Árpád újságíró

Ez alkalomból elhangzott méltatásokból, engedjék meg, hogy egyet említsek: „Sütő Andrást az egyetemes, az oszthatatlan magyar művészet – a beszéd, a zene, a formák és színek – követének tekintjük a szerzők feletti égi trónus előtt, mert igen nagy szükségünk van arra, hogy a múltbéli érdemekre a Teremtő jelenkori bíztatásokkal válaszolhasson” – jelentette ki beszédében a szobor leleplezésén jelen levő Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke.

Tisztelt egybegyültek! Kedves barátaim!

A nemzetiségi jogfosztások és visszaélések ellen a diktatúra után is időszerű még beszélni. Munkájára és munkásságára emlékezve idézünk múltat és jelent. Idővallató kérdéseinkre vajon mi lesz a válasz?

Sírja a marosvásárhelyi rwformátus temetőben – Fotó: Wikipédia

Emlékezni muszáj, és felejteni nem szabad nekünk, mert ettől is függ a jövőnk. Legyen ő példa, mert saját hazájában is tudott próféta lenni. Egy Sütő Andrástól származó „szállóigével” zárom soraimat, idézet egy levélből, amelyet barátjának, Sinkovits Imrének írt 1988 szeptemberében: „Maradok, másként nem tehetek, mert elveszett emberi jogokat még vissza lehet szerezni, ha nem csupán reménykedünk, de küzdünk is értük.”

Székelyudvarhely, 2022. június 17.

Dr. Ferenczy Ferenc

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

"Ezt is ajánljuk"
Bezárás
'Fel a tetejéhez' gomb