ÉletmódPublicisztikaVidék

A borozda

Bálint Elemér Imre publicisztikája

… megvan még a járom, kikezdte kicsit félholdra kanyarított faragását kétfelől a szú, benne vannak a járomszegek, melyek hajlomást mutatnak az utolsó pár ökör vaskos nyaka eránt. Semmi díszítés, szerény miesnapi járom, hacsak nem számoljuk oda a hat öblösen karikázó virágszírmot járomközépen, amit valami küsdék legénke róhatott belé bicskával egyszer valamikor déltájban, mikor pihent az öreg, s kérődztek az állatok, és neki az esze elfutott a föld mellől valami bomlott karincák varrottas virágai közé.

A borozdának íve kellett legyen, harmadévente, ha szántásra esett a vetésforgó még lehetett igazítani rajta, de három évig nem. Ha ökörhúgyosan ámbolygott a vonal, akkor vagy a jószág ina vénült meg, s nem tudott iramra hallgatni, vagy a járomszeg vásott meg, és elébbmozdulva szabad illatott kapott az ökör, vagy pedig rángatott a miskolci eke. A bírtok a belső borozdaéltől a külső borozdaaljáig tartott, mindenki tudta, még a kutya is, aki a semleges borozdaoldalba hagyott itt-ott jeleket.

Összeszedték a szerszámokat, ökröt, ekét, s tagosba ment a föld.

Új irányzat jött, olyan hogy le kell szántani a kulákidőkre emlékeztető borozdákat, szépen-egyben legyen a dolgozó nép földje, ívesborozda-mentesen.

Ellenőrök érkeztek a rajontól, kivonultak a bürgercsizmás „kit-térítő” küldöttek, és számonkérték az elnököt: – Miért nincsenek eltüntetve a borozdák?… Bajuszsirítés, dohányfüsteresztés, és alapos válasz: – Gondoltuk: hátha-hátha… – Miket képzel maga itt a háthájával, vége annak a világnak! – Gondoltuk hátha-hátha, jön egy nagyobbacska eső, s úgyes esszemossa..

…megkajszul a két szegen a járom, az ember szeme megpihen a megmaradt borozdákon, és jólesik, mint egy beigért könnyű álom.

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb