Élet-módÉpítészetKultúraSzékelyföld

Bánja-e a székely? (26.4.) – Összegzés Szentábrahám községben

Biztató jelek és negatívumok

A Nyikó-vidékének közvetlen szomszédságában található a Gagy-mente, mondhatni azzal párhuzamosan, egy vízválasztóval nyugatabbra, Udvarhelyszék peremén, bár van még egy ütközőzóna, a Székely Partium sávja, amely elválasztja a régiót az egykori Szászföldtől, illetve Marosszéktől. Tulajdonképpen Szentábrahám község beosztott településéit foglalja magába ez a kistáj. Olyan vidék, amelyet az Udvarhelyszékre látogatók ritkábban keresnek fel. Egyrészt azért, mert kissé félreesik a forgalmasabb útvonalaktól. Pedig volt itt élet, van, és lehetne a továbbiakban is. Kissé nehézkesen haladtunk a község falvai bemutatásával.

Több alkalommal is a helyszínen jártunk, mindaddig kutattunk, míg sikerült megtalálnunk a kulcsszereplőket. Adatokat gyűjtöttünk a fellelhető szakirodalomból és – természetesen – elkértük a helyi önkormányzattól is a friss helyi statisztikai adatokat. Kolumbán Dávid vállalkozóval, a megyei tanács RMDSZ-es képviselőjével a község mai állapotáról beszélgettünk, aki mintegy tizennégy évvel ezelőtt költözött ki Székelykeresztúrról Csekefalvára. Személyes tapasztalatai alapján, vállalkozóként, gazdálkodóként, civilként és közösségi feladatvállalóként is illetékes. Sorra vettük a község településeit – ezúttal lentről felfelé haladva –, és készítettünk egy rövid leltárt, amelyet sikerült kiegészítenünk további friss adatokkal is.

Az archív felvételeken (2009, 2015, Mapio-net) jól látni, hogy a falu közelében levő mezőgazdasági területeket művelik, a magasabban levő szántókat (lenti kép) viszont felhagyták

„Vásároltunk egy régi házat, azt újítottuk fel, bővítettük. Én magam keresztúri maradtam volna, hiszen ott nőttem fel. Édesapám az olaszteleki Kolumbán-nemzetségből való, ő a munkája révén került ide, szerszámacélgyártásra szakosodott mérnökként érkezett 1979-ben, amikor a városban létrehozták az öntődét. A feleségemnek volt kötődése Csekefalvához, úgyhogy nem véletlenül esett erre a településre a választásunk. Első pillanattól aktív szereplőivé váltunk az itteni életnek. Református a családunk. Mihelyt beiratkoztunk a helyi gyülekezetbe, mindjárt megválasztottak presbiternek, hamarosan gondnok lettem, 2016-ban aztán bekerültem a megyei tanácsba is. Az a kezdet egyébként szerencsés pillanat volt, hiszem még láthattam az öregeket, tapasztalhattam, hogy ők miként dolgoztak az egyház, a köz javára. Sajnos, többen már nem élnek, vagy visszavonultak a közélettől, de ezzel párhuzamosan fiatalítottunk, olyannyira, hogy még asszonyokat is bevonhattunk a sorainkba. A lelkész ugyancsak a fiatalabb korosztályhoz tartozik, hiszen nincs még ötven éves. Mintegy hat esztendeje szolgál nálunk. Én úgy látom, hogy változott a szellem ilyen téren is, sok szép kezdeményezésünk van, amelyeket még a koronavírus-járvány idejében is meg tudtunk valósítani.”
Fontos megemlíteni az unitárius egyházközséget is, amely lélekszámát tekintve valamivel kisebb, de szintén kompakt és erős. Moldován-Szeredai Noémi tiszteletasszony szép kezdeményezéseket foganatosított meg. Római katolikusok alig élnek a faluban páran. Mivel imaházuk sincs, általában a keresztúri plébániához tartoznak, ott élnek lelki és közösségi életet.

Cserélődik, fiatalodik Csekefalva lakossága

Mi úgy látjuk, ezt tapasztaljuk, ahogy járunk-kelünk az utcákban és szóba elegyedünk az emberekkel. Ezt Kolumbán úr is megerősíti. „Két irányból érkeznek a fiatal családok. Egyrészt helyből elszármazottak gyermekei, akiknek földtulajdonuk, birtokuk van itt, esetleg áll még a nagyszülők portája. Másrészt pedig székelykeresztúriak, vagy pedig a szomszédos településekről valók. Többen külföldön vállalt munka után, készpénzzel és tervekkel jönnek. A kiváltó ok roppant egyszerű: észrevettük, észrevették – szerencsére mások is! –, hogy itt jóval alacsonyabbak az ingatlanárak, mint Keresztúron, vagy Udvarhelyen.” Érdemes nagyon odafigyelni erre a falura, amely, bár nem községközpont, mégis dinamikusan fejlődik. Kicsit nagyzolva elmondhatjuk róla, hogy „elővárosként” működik, hiszen csak két kilométerre fekszik Keresztúrtól. Említsek egy példát: én hamarabb beérek reggelente a gyermekeimmel az iskolába, mint az, aki a város másik széléről jön. Mi a Zeyk Domokos Szakközépiskolában vagyunk érintettek, oda járunk, de ott a szomszédban a napközi is. Ez autóval három perc.”

Cskefalva főutcája télen

Csekefalva népessége a következő módon alakult az utóbbi másfél évszázadban: 1850-ben 468, 1910-ben 571, 1930-ban 482, 1941-ben 496, 1956-ban 463, 1977-ben 493, 1992-ben 495 lakost írtak össze. A tíz évvel ezelőtti népszámláláskor 508 lélek lakta. A 2022-es év elején – a polgármesteri hivatal közlése alapján – 538 lakosa van. Igazolódni látszik Kolumbán úr meglátása, a gyarapodás érzékelhető, főleg akkor, ha korfát is készítenek. Sok a gyermek és a fiatal. Mindezeket a most zajló népszámlálás is igazolni fogja, bár annak végleges eredményeit csak 2023 első hónapjaiban teszik majd közzé.

Korábban Székelykeresztúrra, Székelykeresztúrra, Segesvárra ingáztak innét a munkavállalók. Napjainkra azonban ez is megváltozott. Nyilvánvaló, hogy biztonságot jelent a viszonylag stabil nyugdíj az idősebb korosztálynak, ami egyáltalán nem mellékes. „Nincsen túl sok ipari munkalehetőség a faluban. Van egy fafeldolgozó-bútorgyártó üzem, ahová Keresztúrról is járnak néhányan. A helyiek főként a mezőgazdaságban tevékenykednek. A fiatalok is. A határ kiválóan alkalmas gabonafélék termesztésére, de vetett takarmányt is lehet előállítani bőven. Jellemző a szarvasmarhatartás. Két tejfeldolgozó a bogárfalvi Gordon és a Târnalact, azaz a Keresztúri márkajelű termékek gyártója a két fő felvásárló. Egy nagyobb mezőgazdasági irányultságú, állattartó vállalkozás van, amely messze túlmutat a hagyományos gazdaság szintjén. Két család kertészetet tart fenn. Másik gyakori foglalkozási ág a teherfuvarozás. Több fiatal jelenleg külföldön dolgozik, akiknek a céljai nem világosak számunkra, de látni azt, hogy folyamatosan zajlanak építkezések, tehát a családi hajlékok létrehozása az első szempont.”

Nyílt napok Moldován-Szeredai Noémi levendulaültetvényén (archív, 2019)

Az unitárius tiszteletes-asszony, Moldován-Szeredai Noémi levendula-ültetvénye messze túlmutat, túllép a település határain. Éves rendszerességgel szervez Levendula Fesztivált. „Volt idő, amikor egy-két napra hirdette meg, de az időjárás nem kiszámítható, a virágzás késhet. Virágozzon, vagy csak kezdődjék a virágzás, az lenne a lényeg, hogy minél látványosabb élményt nyújtson az idelátogatóknak, akik valamilyen módon részt vesznek szimbolikusan a munkálatokban, gyűjthetnek levendulát, részesülnek a felajánlott programokból, azáltal, hogy tevékeny szereplőkké válnak. Aztán kialakult egy olyan munkarend, hogy egy egész héten át fogad kisebb-nagyobb csoportokat ezekben az időszakokban, és arra szervez rá mindenféle kulturális, kézműves, illetve gasztronómiai programokat. Ezt a járvány idején is fenn lehetett tartani. Hírét vitte és viszi a falunak, mert egyike a legelső ilyen ültetvényeknek Erdélyben.

Van még egy másik hasonló kezdeményezés, a Csíki Emeséé, Szentábrahámon. Nem csak a kert, hanem a szépen karbantartott épületek is példa gyanánt szolgálhatnak. Termesztenek ott levendulát, de ezen túl fűszer- és gyógynövényeket, gyűjtenek vadon termőket is, és ez már termék formájában, ízléses csomagolásban, helyi márkaként a piacon is megjelenik. Azért is érdekes, mert ezen a vidéken valaha volt még eredményes gyógy- és fűszernövénytermesztés; főleg a menta hozott szép eredményt, amelyet egy vállalkozó szellemű, nyugati egyetemeket megjárt szakember, dr. Orosz Pál szorgalmazott a múlt század harmincas éveiben. Kiválóan működött, egész a Kis-Küküllő mentéig, Bordosig, Raváig, Véckéig, Székelyszállásig, Magyarzsákodig átterjedt a szövetkezeti hálózat, amely termeltette, felvásárolta és értékesítette. Főleg a belga és a német piacra szállított, egész addig, mígnem 1938 táján, a világháború előestéjén be nem vezették Németország ellen a kereskedelmi embargót, és a szállítás ellehetetlenedett. Ennek a kezdeményezésnek a nyomait a szomszédos Románandrásfalva község falvaiban is megpróbáljuk hamarosan feltárni.

A Csíki-kúria és annak kertje – Fotó: Szentabrahami.ro

Szentábrahám faluról azt lehet elmondani, hogy ott erősebb az unitárius közösség, de élnek szép számban reformátusok is. Ahogy haladunk itt, felfelé a Gagy völgyében, szűkül a völgy, kevesebb a könnyen és jól művelhető földterület, de elmondható, hogy ettől függetlenül kiváló szarvasmarha-tartók. „Itt már idősebbek a gazdák, mint Csekefalván. Az ember egyik kezén meg tudja számolni a negyven alatti magángazdákat. Pozitívum, hogy hegyvidéki településnek számít, olyan a mezőgazdasági besorolása, ez némi szubvenciós többletet is jelent, a pénz azonban nem minden.”
Magyarandrásfalva olyan szinten vegyes, protestáns, unitárius és református a helyi őslakosság, hogy még a templomuk is közös. Kismedeséren csak néhány gazdaság működik. Sok a lakatlan ház. Viszont új jelenség, hogy több elszármazott, illetve máshonnan érkező bebíró szépen karbantartja az ingatlanokat, hétvégi házként, illetve, ha olyan a közegészségügyi helyzet, akkor idegenforgalmi célokra is próbálja hasznosítani. Akik gazdálkodnak, azok is többnyire szarvasmarhákkal foglalkoznak. Van ott egy fűrésztelep és egy szénégető vállalkozás, amely azonban máshonnan toborozza a hozzáértő dolgozókat. Firtosmartonos, sajnos, eléggé kiürült. Minél inkább eltávolodunk a Nagyküküllőtől, annál szűkebb a völgy, egyre kevesebb a rendelkezésre álló földterület, egyre korlátozottabbak, sivárabbak a rendelkezésre álló földbirtokok. Martonos már nagyjából egyforma távolságra van Keresztúrtól és Udvarhelytől is. Volt mind a két városnak elszívó hatása, de innen ingázni már nem lehetett, és most sem lehet, bár történtek fejlesztések mind a két irányban, jobbak a megyei kezelésű utak, mint korábban. Korábban nagyon elhanyagolták ezt a kisrégiót. Manapság már igen jelentékeny a mobilitás, sok a személyautó és a haszongépjármű egyaránt, de ez azt is jelenti, hogy a mobilitás és a közutakon történő áruszállítás felerősödése meg is terheli az utakat, hamarabb rongálódnak, elhasználódnak is, és folyamatos javításokat, karbantartásokat igényelnek. A 135-ös út például, illetve a 134A-jelű, amely Keresztúrt Kissolymossal összeköti – viszonylag új projektekről van szó, amely még jelenleg is tart – mindjárt komoly hatással bírnak az ingatlanokra. A házak már nem eladók, és a tulajdonosok egyre többet költenek a felújításukra. Egyre többen választják a kétlaki életmódot: városban dolgoznak, de a falvakba járnak haza. Én úgy érzékelem, hogy az elmúlt két esztendő, amióta tart, tartott a koronavírus-járvány már el is kezdődött ez a folyamat. Azt gondolom, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy van az embernek valahol társasházban egy méregdrága lakása, amelynek fenntartása sem egyszerű a folyamatosan emelkedő tendenciát mutató energiahordozók idején, vagy van egy saját tulajdonú területre épített magánháza, ahol jóval nagyobb az energetikai függetlensége…

Szentábrahám unitárius templom (1970 k.) – Fotó: Léstyán Ferenc

A Firtosi-lázon két olyan család lakik, életvitelszerűen ott élnek és gazdálkodnak is. A többi bennvalót elszármazottak bírják, illetve városiak kezében van, akik nem mindig rendelkeznek itteni gyökerekkel, de ettől függetlenül szeretik a helyet és nagy bennük a ragaszkodás. Mivel tehetősebb emberek, hajlandók költeni a karbantartásra és a felújításra. Ha olyan a közegészségügyi helyzet és békesség van a világban, akkor itt már a fizető-vendéglátás csírái is léteznek. Jelenleg 36 állandó lakost tartanak nyilván ebben a tanyavilágban. Valaha sokkal jelentősebb volt a népessége; tíz évvel ezelőtt 49-en lakták, 1956-ban 137 lakosa volt, 1966-ban 92, a rendszerváltozás idejére pedig 38 lélekre apadt. Feltételezhető, hogy amennyiben nem következik be 1962-ben a kollektivizálás, ha ehelyett utakat építenek és bekötik az elektromos áramot, akkor ez a Firtosmartonosból történt kirajzást ma akár új, falu-jellegű településként tarthatnánk számon. A Solymosi-láz önkormányzatilag Szentábrahámhoz tartozik, de a lakók maguk Kis-, illetve Nagysolymosból érkeztek. A birtokaik miatt „ragadtak” itt, de ma is inkább a Solymosok felé közlekednek, inkább a másik vízválasztóterületéhez kötődnek. Jól látható, érzékelhető, hogy folyamatosan csökken a lakossága, míg 2011-ben 48-an lakták, napjainkban 45-en; 2002-ben 43, 1966-ban 133, 1956-ban 130 lakosa volt. Itt is az utak és az elektromos áram hiánya okozhatta a népességcsökkenést.

A község demográfiai és gazdasági állapotáról

A friss önkormányzati adatok szerint – 2022 elején – összesen 2465 lelket tartottak nyilván. Ebből a községközpontban 805-en, Csekefalván, ahogy fentebb is írtuk, 538-an, Magyarandrásfalván 136-an, Gagyban 602-en, Kismedeséren 45-an, Firtosmartonosban 206-an, a Solymosi-lázon 45-en, a Firtosi-lázon 36-an éltek.

Csekefalva református temploma (1970 k.) – Fotó: Léstyán Ferenc

A község mezőgazdasági területe összesen 3685 hektár, és nincs közbirtokosság. A növénytermesztést többségében a kukorica teszi ki (60%), emellett termesztenek még búzát (20%), árpát és zabot (10%) valamint egyéb gabona- és zöldségféléket (10%). Állattartás szempontjából a szarvasmarha és a juh a jellemző. A községben egy nagyobb farm található, valamint körülbelül 23 nagyobb gazdaság, amiből 10-et jegyeztek be egyéni vagy családi vállalkozásként.

A csekefalvi felújított református templom felszentelése alkalmából készült csoportkép (2021. szeptember 4.) – Fotó: Csekefalvi Református Egyházközség

A községben működő 109 bejegyzett összesen 260 alkalmazottat foglalkoztat. Az ingázók többségben Székelykeresztúrról járnak a községbe, és a tanügyben valamint a polgármesteri hivatalban dolgoznak. Az idetelepedett cégek fafeldolgozással, anyagmegmunkálással foglalkoznak, munkahelyet biztosítanak a községben élők számára. Az elmúlt 4 évben összesen 9 építkezési engedélyt adtak. Arra a kérdésünkre, hogy tudják-e befolyásolni az építkezések esztétikáját, azaz képesek-e úgy ráhatni az építtetőkre, hogy használják és népszerűsítsék a hagyományos népi formákat, azt a választ adta a hivatal, hogy nagyon nehezen. Ennek a folyamatnak a népszerűsítésében és gyakorlásában jelentős szerep jut a civileknek és a gyülekezeteknek, adott esetben egy-egy jó példát felmutató egyén, vállalkozó, vagy lelkész által alkalmazott építkezési stílus követhető, és követendővé is válhat.

Megszemléltük minden faluban a településképet. Erre vonatkozóan is gyűjtöttünk adatokat. Megfelelő hozzáállással Csekefalván 150 olyan ház van, amely őriz bizonyos motívumokat, olyan építészeti és dekorációs elemeket, amelyek ezen udvarhelyszéki kistájra jellemzők. Szentábrahámon mintegy 200 ilyen házat említenek szám szerint és 17 székelykaput. Fontos szólni arról, hogy a hagyományos udvarhelyszéki kis- és kötött-nagykapu többnyire az utóbbi fél évszázadban honosodott meg itt, kezdetben templomok, parókiák, önkormányzati és közösségi épületek elé állítottak ilyeneket, de aztán a későbbiekben magánházaknál is kezdtek elterjedni, ám számuk nem annyira jelentős. Magyarandrásfalván 45 régi portát tartanak nyilván. A székelykapuk száma mindössze kettő, de azok kimagasló esztétikai értéke vitathatatlan. Egyik a templom, a másik az iskola és a kultúrház közös telke előtt található és a Fazekas János, a faluhoz kötődő egykori miniszter és kisebbségi politikus emlékét idézi. Gagyban 195 hagyományos házat és 5 székelykaput tartanak nyilván, Kismedeséren 17 és 2, Firtosmartonoson 74 ház, illetve 6 székelykapu található. A két tanyabokorban – mivel ott teljesen más a birtok- és az udvarszerkezet, nincsenek faragott kapuk, hiszen a gazdasági épületek és a birtokok a lakóház környezetében helyezkednek el. Lakott és beépített „foltokat” találunk, nem hagyományos, utcahosszan alakuló és halmazos faluvá alakuló településszerkezetet.

Kettős nagykapu Magyarandrásfalván

Különösebb fennakadásokat, szociális problémákat nem okozott a koronavírus-járvány. Az aktív korúak 18,6%-a végzett ez idő alatt is külföldi vendégmunkát. Az is feltételezhető, hogy hosszabb-rövidebb időszakokra ennél jóval többen mennek ki valamelyik tőlünk nyugatabbra fekvő országba, őket azonban nem regisztrálják az önkormányzatnál. Nincsenek feszültségek a székely-magyarok és a helyben élő, nyelvileg és felekezetileg is integrált cigány-magyarok között. Ha jelentkeznek bizonyos nézeteltérések, azt a romák maguk közt gerjesztik.

Firtosmartonos unitárius templom (2020) – Fotó: Szabó Károly – a Székelyudvarhelyi Belvárosi Templom “ikertestvére”, ugyancsak Pákey Lajos tervei szerint épült

A martonosi unitárius templom télen (2022)

Időközben az ukrán-orosz konfliktus miatt olyan változások előszelét látjuk – alig egy hónap leforgása alatt –, amelyben még határozottabban felértékelődhetnek a vidéki életterek. Az építőanyagok, a szakosított munkaerő folyamatos drágulása, a szintén jelentékenyen megemelkedett és folyton változó energiaárak is arra késztethetik majd a Székelyföld vidéki lakosságát, hogy az elődök tapasztalait és gyakorlatát hasznosítva éljen, úgy anyaghasználat terén, mint a termelésben, hiszen ebben a környezetben még a saját fogyasztásra szánt élelmiszer és egyéb javak előállítása sem történt meg a közelmúltban. A generációváltás folyamatában kimaradt a mezőgazdasági érdeklődés, és a „földközeli” ember az importárut forgalmazó üzletláncok olcsó (?) árukínálatából válogathatott.
Akkor van, akkor lesz létjogosultsága és valódi értéke a vidéki életnek, ha nem puszta lakóhelyként, hanem közösségként és termelőhelyként funkcionál, amely anyagi és szellemi erőforrásokat biztosít az urbánus közegben, másutt vagy a közelben élőknek, akik életformájuk és foglalkozásuk révén nincsenek és nem is lehetnek olyan helyzetben, hogy ezeket a javakat és a fogyasztási cikkeket saját szükségletük kielégítésére előállítsák. A globális jelenségek lecsapódásában és a haszonelvűségben keresendő a székely vidék megújhodása. Egyébként megfigyelhető, hogy a múltban is – az első és a második világháborút követő –, a leginkább embert próbáló esztendőkben, amikor a városok ellehetetlenedtek, olyankor erősödött és értékelődött fel a rurális környezet.

A külön meg nem jelölt képeket a szerző készítette

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

'Fel a tetejéhez' gomb