Németh László írja: „Mi Duna-népek ott tartunk, ahol a háború előtt, itt élünk egy sorsközösségben, egymásról mit sem tudva. Igazán itt az ideje, hogy megismerjük tejtestvéreinket, akikkel egy sors száraz emlőjét szoptuk.”
Az eltelt csaknem egy évszázad alatt Közép-Európa újra és újra témája lett különböző diszciplínák különböző kutatásainak. Közép-Európa fókusszal adtuk ki ezt a lapszámot, törekedve arra, hogy megjelenítsük e régió közelmúltját és jelenét, abban a komplexitásban, amelyben paradox középnek nevezhető. Történészi, közgazdasági, kisebbségtudományi, szociológiai és vallástudományi nézőpontból vizsgálódó szerzőket kértünk fel, természetesen a régió szépirodalmi történéseit sem hagyva figyelmen kívül.
Olyasféle kérdések izgattak bennünket, hogy milyen értelemben lehet ma Közép-Európáról beszélni, hol húzódnak határai a Nyugattal és a Kelettel szemben. Vannak-e olyan tartós jellegzetességei ennek a régiónak, amelyek tetten érhetők ma is? Mik azok a legfőbb témák, megoldásra váró feladatok, amelyek a régió adott dimenziójában a legsürgetőbbnek tűnnek? Milyen relevanciája van, és mik a határai az olyan elméleti megközelítéseknek, mint kompország, elkésett modernitás, nacionalizmus, populizmus, gyarmat stb.?
A szerkesztőség közlése nyomán