KultúraSzékelyföld

A Könyv Éve Székelyudvarhelyen –szombat: izgalmak bőven mutatkoztak a harmadik napon is (1.)

Folytatás vasárnap délelőtt

Azzal váltunk el a művelődési házban jelen levő barátoktól és ismerősöktől péntek este, hogy szombaton is jövünk, s már a délelőtti órákban folytatjuk. Nem ott, ahol abbahagytuk, hanem előrébb, kicsit tovább lépve. Hiszen voltak közöttünk olyan szereplők, akiket másfelé szólítottak a feladataik. Nem mindenki töltheti itt, a mi szűkebb körünkben, a székely anyavárosban, szerény és vidéki társaságunkban a teljes hétvégét. A standok és a könyvek azonban maradtak. És a színes kínálat úgyszintén. Következtek az újabb programok.

Az volt a feladatunk délelőtt 10 órakor, hogy szervezzünk „ad hoc” egy olyan kerekasztalt, amelyen irodalomról, székelyföldi, azon belül pedig székelyudvarhelyi és udvarhelyszéki szépírásról, az itt élő szerzőkről, a mostani rendezvénysorozatról is beszélgessünk.

Vajon mennyire erős, mennyire ütős? És vajon van-e karaktere A Könyv Évének?

Annak rendje és módja szerint páran összegyűltünk. Néhány kérdés már korábban megfogalmazódott, a kibertérben is terjedt.

Mivel a művelődési ház emeleti előcsarnokában létrejött beszélgetésről nem készült hangfelvétel, nem volt olyan médiaszakember sem jelen, aki kívülállóként megkísérelte volna a rendszerezést, célszerűnek láttuk, hogy kérdéseinket a vasárnap reggel – ugyancsak 10 órás kezdettel – folytatódó „üdvösségszerző” beszélgetésre körbeküldjük a vezérgondolatokat.

1. A Könyv Éve programkínálatában megjelennek-e a régióban élő és az elszármazott alkotók? Együtt vannak? Vagy külön-külön? Esetleg máshol működő kiadók „hátán” érkeznek? Székelyudvarhely és Udvarhelyszék „gondozza-e” az innen induló irodalmárokat? Gondoskodik-e a megtartásukról?

2. Van-e, esetleg megteremthető-e egy olyan „műhely”, vagy „alkotóközösség”, amely „így” és „itt” van együtt? Ha ez a kezdeményezés, mármint „A Könyv Éve” folytatható és fenntartható – nem ötszáz évenként egyszer fordul elő! –, akkor el lehet-e képzelni azt, hogy a következő alkalmakra célzott antológiák szülessenek? Olyan gyűjtemények, amelyeket láthat/ olvashat a közönség, s amelyeket a meghívottak, a „jeles” vendégek, a kiadók is magukkal vihetnek a túlélőcsomagjukban?

3. Létrehozható-e itt olyan környezet, amely odafigyel a feltörekvő tehetségekre?

4. Egyfajta „nosztalgikus” gondolat, de: kell-e, szükséges-e arra is koncentrálni, hogy az írott szó, az olvasás kultúrája kijuthasson a „nép” közé? Vajon be lehetne-e vonni újabb olvasói rétegeket? Nem kellett volna-e „külvárosi” programokat is szervezni a tömbház-negyedekben? Kocsmákban? Állomásokon? Vagy bevonni egyházi szervezeteket? Olyan civileket, akik hasznosíthatók?

5. Vannak-e olyan vonatkozások, amelyeket itt nem érintettünk, de célszerűek lehetnének? – A soron következő beszélgetésen vegyük ezeket is elő, hogy konstruktív módon járulhassunk hozzá a következő ilyen „könyves esztendőkhöz”.

Túlélőcsomag

A szombati nap összegzésével adósok maradtunk ugyan, de hamarosan folytatjuk. Ezeket a gondolatokat a miheztartás és a vasárnap délelőtti beszélgetés létrejöttéhez bocsátjuk, küldjük „magunk elé”.

Simó Márton felvételei

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb