A vasárnap úgy indult számunkra, hogy üdvösségszerző cselekedet – szentmise- vagy istentisztelet-hallgatás – helyett már 10 órakor beültünk a művelődési ház emeleti előterébe, és vártuk a kortárs szerzőket, akikkel irodalomról, kultúráról, könyvkiadásról, szerep- és kötelezettség-vállalásról szerettünk volna beszélgetni. Ez nem okozott semmi gondot, nem olyan volt, mint az átkosban szervezett figyelemelterelő ateista szeánszok. A földszinti termekben – két helyszínen is – elkezdődtek a meghirdetett programok.
Kicsi mise, nagy mise, esperesi igehirdetés, meg más templomi alkalmak, mi a könyv általi „üdvözülés” útjait próbáltuk megtalálni. A kérdéseink a világhálón is terjedtek, úgyhogy nem is volt szükség a 8-10 meghívott fizikai jelenlétére, a válaszok is többnyire elektronikus csatornákon érkeztek, a tervezett beszélgetés később kezdődött, viszont a nap hosszán mindvégig folytatódott. Ötletek, meglátások, jövőre vonatkozó elképzelések modellezték forma a következő ilyen könyves eseményeket. Úgyhogy mégiscsak érdemes volt ezt az eszmefuttatást kezdeményezni. Megérte és hasznos volt. Az összegzés később következik. Ettől a tervezgetéstől függetlenül a meghirdetett programok elkezdődtek. Két helyszínen, a nagyterem előterében és a koncertteremben is. Jutott nép ide is, meg oda is, az érdeklődők közben vándoroltak… Tovább
Kapcsolódó
Körkérdések egy karekasztal mellett
Simó Márton
