EgyházÉlet-mód

Mindenszentek és Halottak Napja

Simó Márton jegyzete

November 1-én Mindenszentek, november 2-án pedig a Halottak Napját tartjuk. A római katolikus egyház 835-ben jelölte meg ünnepnapként november első napját, a november másodikához kapcsolódó hagyomány pedig, amikor elhunyt elődökre emlékeznek a keresztények, később terjedt el a nyugati-európai kultúrkörben, amely szokást később a protestáns felekezetek és a világi gyakorlat is átvett.

A magyar nép – a politikai rendszerektől és az aktuális határoktól, felekezeti hovatartozástól függetlenül – ragaszkodik ahhoz, hogy e két napon emlékezve ünnepeljen és emlékezzék.

Nem csak az otthoni temető képe jut most eszembe, hanem a Farkasréti Budapesten, a kolozsvári Házsongárd is. Mivel ott nincsenek közvetlenül hozzám, a családhoz tartozó halottak, életemben csak egyetlen egyszer jutottam el Halottak Napján a kincses városba. Akkor is véletlenül, csak éppen átutazóban. Nem maga temető, meg az ismert és kevésbé ismert sírok meglátogatása volt emlékezetes számomra, hanem az a kép marad kitörülhetetlen, amelyet akkor láttam, amikor kifelé jövet, a temető kapujánál levő sötét utca torkolatából visszanéztem a temetőkertre.

Nemcsak az utca, hanem a város is sötét volt abban a pillanatban. A sok-sokezer apró gyertyaláng azonban úgy ragyogott alá fentről a városra, mint máskor a házak ablakából a kiszűrődő lámpafény. Mintha ez által az ősök üzentek volt, sok ezren, hogy a hantok alatti örök lakásból, a legőszintébb álomból is figyelnek minket. És ez a hatalmas tömeg erőt adott, biztatást sugallt, hogy voltunk, vagyunk és leszünk…

Házsongárdi temető – Kolozsvár / Fotó: kkghuman.blogspot.com

 

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb