Miután már számos helyen olvashattunk a vírusfertőzés megelőzésére használt arcmaszk hasznáról és ártalmáról, szükségességéről és fölöslegességéről, nemrég amerikai tudósok, az amerikai betegségmegelőzési és járványügyi központ (CDC) szakembereit idézve a hazai sajtó is beszámolt arról, hogy „két, egymáson viselt maszk hatékonyabb a koronavírus terjedésének lelassításában, mint egy maszk viselése”.
Nagyszerű, hogy ezt az információt a tudósvilág mintegy tizenegy hónappal a járvány világméretűvé válása után figyelmünkbe ajánlja, még pontosabban: tudomásunkra hozza! Gratulálhatnánk is, ha tudnánk, kinek kellene vagy lehetne.
Az ember ül ilyenkor és… vakargathatja a fejét. Akkor is, ha nem viszket. Ön, kedves olvasó, aki talán már tud is erről a megállapításról, kísérletek igazolta tényről, de ha nem, a fenti sorokat talán még egyszer elolvasva már maga számára is tényként kezeli. És én is, aki a magam lehetőségeit kihasználva nem mulaszthatom el felhívni erre mások figyelmét.
Tudjuk mindketten, hogy nem viszket a fejünk, mégis vakargatjuk…
Vajon miért?
Ezek a sorok talán nem fognak minden kétséget kizáró választ adni a kérdésre.
Emlékszem, sok hónappal ezelőtt szintén a sajtóból értesülhettünk arról, hogy külföldi tudományos lapban közöltek olyan tanulmányt, ami azt bizonyította: ez ellen a vírus ellen a szájmaszk nem hatásos… Most olvashattuk az ellenkezőjét, de talán jobb lett volna még akkor. Úgy látszik, ilyen sok idő kellett ahhoz, hogy a kísérleteket elvégezzék. Mégsem végezték el teljes körűen, mert a hírben ezt olvashattuk: „A kutatásnak vannak hiányosságai: a kutatók csak egyfajta sebészi maszkot és egyféle textil maszkot használtak, és így nem tudni, hogy ugyanez lenne az eredmény akkor is, ha más termékekkel kísérleteznének.” (Innen persze hiányolunk, a szabatos nyelvhasználat okán, egy kérdőszócskát.) Aztán még következik egy kis szájbarágós útbaigazítás: „a kísérlet azonban megmutatta, hogy a maszk viselése hatékony, és akkor a leghatékonyabb, ha jól fedi az arcot és helyesen viselik azt”. Ezt már a kutatást végző intézmény igazgatójától idézik.
Kinek higgyünk, és mikor? Ha időrendbe állítjuk a két, egymásnak ellentmondó tudományos megállapítást, úgy néz ki, mintha közel egy év kellett volna ahhoz, hogy a maszkviselés hasznosságát minden kéltséget kizáróan megállapítsák. Tudományosan, persze. Ha semmiféle időrendi vonalat nem iktatunk gondolkodásunk logikai menetébe, akkor meg vagy egyik, vagy másik megállapítást hisszük el. Mindkettő a tudomány nevében mondja azt, amit, emiatt ki döntheti el, hogy kinek, kiknek van igaza?
Ezen a ponton azt mondhatni: szép és jó dolog a tudomány, csak mi ezzel semmit nem érünk. Persze ez nem így van, mégis így tűnik, úgy tűnhet.
Egy másik, ugyanebben az időben közreadott interjúban hazai szakember arra hívja fel a figyelmet, hogy a védőoltásokkal kapcsolatosan igyekezzünk hiteles, megbízható forrásokból tájékozódni. Mintha lennének olyan közreadott hírek, amelyekben felhívják az olvasó figyelmét, hogy a leírtakat egyáltalán nem kell figyelembe venni, hitelességük, egészen pontosan hiteltelenségük okán.
Tudom, hogy minden árus a magáét dicséri. És minden tudós a maga megállapítását tartja igaznak, valóságosnak, bizonyítottnak.
Én, minden kísérletet mellőzve, pusztán a logikára alapozva minden kétséget kizáróan megállapítom: egyszerre három maszk „helyes” viselése sokkal hatásosabb, mintha kettőt tennénk arcunkra, de még kettő is hatásosabb, mint egy. Vagy netalántán maszk nélkül jönni-menni.
Nem kell semmi fejvakarás ahhoz, hogy mindenki nekem adjon igazat.
Mindebben azonban az a bökkenő, hogy erről az igazságról nem vagyok, mert nem is lehetek meggyőződve.
Anyai nagyapámnak, Nagy Dénesnek volt egy mondása arról, hogy aki bogár után indul, az mibe lépik.
Ezt a szólást nagyapámon és rajtam kívül nagyon sokan ismerték, ismerik.
Címkép: Marie Claire
2021. február 12.
P. Buzogány Árpád
