Egy székely hangszer (elfeledett) diadala

A tambura és citera kombinációja. 80 cm. hosszú, 10 cm. széles négyszögletű hasáb oldallapján fekszik egy asztalkán; felső lapján 6 rézhúr feszül. A hanglyukak fillér nagyságúak. Három húron a játszó a balkéz hüvelykujjára húzott tompa lúdtollal rövidíti meg a húrok hosszát, mlg a másik három húr mint bordóhúr szerepel basszus gyanánt. Mind a 6 húrt a jobb kézben tartott hegyes tollszárral pengetik. timbora – olvassuk a Révai Nagy Lexikona 18. kötetében a ‘timbora’ címszó alatt.

Amelyet Hogygyai László etédi lakos a helybeli dalegylet múlt évi karácsonyi dalestélyén bemutatott, s a néprajzi társaság által rendezendő hangversenyen is bemutatásra kerül. Annak idején lapunk főszerkesztője ismertette ez érdekes hangszert a «Zenelapban» s egyik példányát e hangszernek föl is küldötte a néprajzi múzeumnak. A darabok, melyeket Hogygyai és Lörinczi játszanak érdekes székely apróságok. A Kossuth búsa és vígja; erdőn mezőn elhullott már a virág; Marosszéki pirospáris; Csűrdöngölö; Rákóczi indulója; Lengyel induló; Orbán Balázs nótája; fel fel vitézek; Sóvidéki Butyka Imre nótája mind speciálitás, mely érdemes a bővebb ismertetésre. Lapunk valamelyik közelebbi számában bővebben foglalkozunk e hangszerrel. Székely-Udvarhely, 1896.