Életének 94. évében elhunyt Csíky András, Kossuth- és Jászai Mari-díjas, UNITER-életműdíjas színművész, a Kolozsvári Állami Magyar színház örökös tagja.
Székelyudvarhelyen született, 1930. augusztus 25-én. Szakmai tanulmányait Kolozsváron végezte 1949 és 1953 között, a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben.
Alapító tagja és vezetője volt a Nagybányai Állami Színház magyar tagozatának, a társulat Szatmárnémetibe költözése után pedig a Szatmári Állami Magyar Színház (később Északi Színház) tagja, 1960 és 1969 között igazgatója. 1977-től a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja, örökös tagja. Később a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata is örökös taggá avatta.
A 20. század második felének egyik legmarkánsabb erdélyi magyar színészegyénisége. 1990 után a kolozsvári magyar nyelvű színészképzés egyik újraindítója, éveken át a Babes–Bolyai Tudományegyetem Színházi Tanszékének tanára. Emlékezetes alakításai között az egyetemes drámairodalom nagy szerepeinek egész sorát találjuk. Az ő nevéhez fűződik például John Osborne Dühöngő ifjúságának első romániai bemutatója (Jimmy Porter).
Jelentős alakításait román és magyar filmekben egyaránt láthattuk, többek között a Liviu Ciulei rendezte Akasztottak erdeje című kétrészes filmeposzban, amely az 1965-ös cannes-i filmfesztiválon az egyik legjobb alkotásnak bizonyult.
A kétezres évek második felétől kezdődően fokozatosan visszavonult, 2008 óta nem vállalt fellépéseket.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.
Nyugalma legyen csendes!
„Fölmegy a fény, beborítja a játékteret, megvilágítja a tér és idő határvonalán megjelenő színészt, látjuk a mindig meztelen arcot, majd, mindig váratlanul, lemegy a fény, kihuny, eltávozik, de nem semmisül meg, örök visszatérőként gondolunk rá, boldog rettegéssel, eltökélt várakozással.
Ahogy a fényre, ugyanúgy a színészre is.
Örök visszatérő, igaz tanú, aki, nem tudjuk hogyan, jelen volt a nyelv születésénél, lélegzete ritmusával ezt a hírt közli velünk, a születést, a valóra válást, a megszólalást és megszólíttatást az idő kezdetén. Nem önmagát fejezi ki, noha teljes mértékben ott van, megjelenésében eltűnik, eltűnésében megmutatkozik. Cselekszik, mozdulatlansága ezért felfokozott, mozgása pedig az egyetlen reménye az idő közös és nyilvános megvallásának. Fényből lenni, nem tudtam, hogy így van, a színész arca, az egész teste fényből van, a mindig meglevő, teremtetlen fényességből, amely a személytelent személyesbe fordítja át, és sohasem visszafelé, a személyest a személytelenbe. Amikor feljön, mintegy kikel a sötétségből, halljuk a hangot, az elsőt és az egyetlent.
Nagycsütörtökön minden szó, minden mondat mást jelent, a színház a legteljesebben húsvéti minden művészet között.” (Visky András – Két Faustus)
Akasztottak erdeje (Padurea spanzuratilor) 1965, 170′, román játékfilm – eredeti hanggal, angol felirattal – , amelyben Csíky András Varga főhadnagy szerepében látható. Más jeles erdélyi magyar színészek – Kovács György, Széles Anna – is felbukkannak a Liviu Ciulei által rendezett, Liviu Rebreanu regénye alapján készült filmben, amely Cannes-ban elnyerte a legjobb rendezés díját.
A ménesgazda – 1978, 102′ magyar játékfilmben (részlet) Ághy szerepében bukkan fel. A Kovács András által rendezett filmben, amelynek Koltai Lajos volt az operatőre, több erdélyi vagy erdélyi származású színésztársával – Madaras József, Ambrus András, Fábián Ferenc, Sinka Károly, Ferenczy Csongor, Bíró Levente – láthatjuk.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház, ill. az Index.hu közlése nyomán
