Megtartottuk a VII. HAGYOMÁNYOS NÉPI ÉPÍTÉSZET ESÉLYEI A 21. SZÁZADBAN című tanácskozást, amely egyúttal a Bánja-e a székely?… című riportsorozat I. és II. kötetének bemutatására is szolgált. A székelyudvarhelyi Küküllő Hotel Budvár-termében február 25-26-án összesen 74 ember fordult meg. Egyértelmű, hogy csak a „kemény mag”, 10-12 érdeklődő tartozott a törzsközönséghez, aki végigült minden előadást. Az események rögzítését követően az az érzésünk, hogy mindezek ellenére célt értünk.
Egyrészt megvalósult a nemzetköziség, hiszen volt előadónk a Szentendrei Skanzentől (SZSZNM) és a Mathias Corvinus Colligiumtól (MCC). Másrészt új érdeklődőket sikerült bevonnunk, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa is képviseltette megát. Aztán „intézményt teremtettünk”, amely nem élvez különösebb állami vagy önkormányzati támogatásokat, de teszi a dolgát. Folytatja, amit idestova tíz éve elkezdett.
- A Bánja-e a székely?… – a két első kötet ismertetése és a megírásukhoz alkalmazott munkamódszer bemutatása vetített-képes előadás formájában;
- Önálló kezdeményezések – civil építkezések, felújítások bemutatása – előadók maguk a tulajdonosok, vagy az üzemeltetők;
- Új- vagy „újba tett” közösségi épületek Udvarhelyszéken – községvezetők, tervezőirodák tartanak ide kapcsolódó rövid előadásokat bizonyos projektek megvalósulási folyamatáról;
- Hogyan kell régit felújítani? Hogyan lehet „régi modorban” új épületet létrehozni? Milyen források állnak rendelkezésre? – gyakorló építészek, pályázatírók előadásai;
- Milyen lesz/ milyen lehet a 21. századi székelyföldi/ udvarhelyszéki falu? – vita, kapcsolódó előadások;
- Milyen állapotban van a vidék Magyarországa, illetve hogy néz ki a rurális Románia? Erdély többi része? Milyenek népi építészeti szempontból a Székelyföld egésze? – szociológusok, szociográfusok, néprajzkutatók, kulturális antropológusok, egyéni és csoportos kutatások révén mutatkozó eredmények felvázolása;
- Hogyan vesznek, vehetnek részt az építőanyagforgalmazók a vidék alakításában? – vállalkozások, anyagok, technikák, költséghatékony ill. korszerű módszerek bemutatása;
- A székely falu és az energiaszükséglet – divatok, „őrületek” és a valóság;
- Quo vadis, Parajd? Mi lesz veled, Sóvidék? – összegzés egy katasztrófa nyomán, jövőkép, amelyben felsejlik a majdani fürdőélet és az építészeti összkép, amely esztétikailag kifogástalan, maradandó és igazi szimbólumként mutatkozik majd a múló időben; önkormányzatok, vállalkozások, civilek szerepe a megújhodásban.
A tervezett kilenc tematikából öttel tudtunk foglalkozni, négy kiesett, de jelentkezett egy előadó, aki a biztosítási szakma irányából közelített a munkálatokhoz. Ez a többlet valóban nyereség volt.
Megszólítottuk az udvarhelyszéki önkormányzatokat, a történelmi egyházak lelkészeit, a területen működő vállalkozókat. Jelenlétük messze elmaradt a vártól, annak ellenére, hogy a civilek mellett ők a legfontosabb „táj- és faluképformáló” tényezők.
Köszönjük!
Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácselnöke érdeklődő jelenlétét, Sinka Arnold megyei tanácsos (RMDSZ) segítségét a szervezés folyamatában, köszönjük László János nagyvállalkozó hozzájárulását.
A munka folytatódik.
Azon leszünk, hogy a mostani csapatot tartsuk egyben, levelezzünk, értesítsük egymást a kapcsolódó eseményekről.
Nem a konferenciák a legfontosabbak, hanem a létrejövő és fennmaradó partnerségek!
Ami a Bánja-e a székely I. és II. kötetét illeti, azok a szerzőnél megvásárolhatók.
Kovászna megyébe megyünk át, először Erdővidéken folytatódik a terepmunka. Minden valószínűség szerint egy éven belül kézbe vehetjük majd a III. kötetet is.
Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport és Egyesület
Kapcsolódó írásaink a honlapunkon megtalálhatók, a VII. HAGYOMÁNYOS NÉPI ÉPÍTÉSZET ESÉLYEI A 21. SZÁZADBAN gyűjtőcím alatt előbukkan mind a tizenhét kapcsolódó publikáció!
