Tudjátok-e, hogy ez a mi napunk? Köszönöm nektek!
Lucian Mîndruță publicisztikája
December elseje egy olyan ünnep, amellyel mi, romániai magyarok, s magyarokul – szerte a világban – úgy általában képtelenek vagyunk azonosulni. Elvárják tőlünk, hogy repessen bennünk a boldogság, amikor csonkoltatásunkra emlékezünk. Énekeljük világgá, hogy milyen jó nekünk nyomoréknak lenni…
Alig hallani olyan szavakat a másik térfélről, amelyek arra biztatnák a többséget is, hogy tegyen végre valamit annak érdekében, hogy a sok-sok etnikumból formálódott ország, a nemzet együtt lehessen ilyenkor, s a múltat, egymást vállalva tudjon ünnepelni. Ilyen lelki békét és konszenzust vágyó hangon szólal meg rendszerint Lucian Mîndruță publicista, egyetemi tanár, ismert médiaszemélyiség. (A Szerk.)
Köszönöm nektek ezt a napot!
Kedves magyarok, köszönjük nektek Erdély gyönyörű városait, amelyekre talán jobban is vigyázhattunk volna! Köszönöm nektek, mert tudom, hogy milyen nehéz manapság nektek, amikor mi az ország nagyobbodását ünnepeljük, ti pedig kénytelenek vagytok megelégedni egy kisebbel.
Köszönöm nektek, kedves németek! Nemcsak a lovagvárakért és az erődtemplomokért vagyok hálás, ahová hétvégeken elvisszük a gyermekeinket csodát látni, és gyakran elfelejtjük nekik megmondani, hogy ki építette őket, hanem a királyért is, akit nekünk adtatok: a Hohenzolern-Sigmaringen családból való I. Károlyért! Az ő érdeme is, hogy ma ilyen és ekkora, és nagyszerű országunk van, olyan szabályokkal, amelyek betartását még ma is csak próbálgatjuk!
Köszönjük nektek, kedves törökök és tatárok a keleti fűszereket, amelyek igazából most is a tieitek, ám ezekkel ízesítjük mi a nemzeti ételeinket! Köszönjük Naszreddin Hodzsát, aki megannyi népé a világban, így a miénk is!
Köszönjük, kedves bolgárok, hogy száz évvel ezelőtt kihevertétek Dobrudzsa tartomány elvesztését, hogy mi elmehessünk a saját tengerpartunkra, bár láthatjátok, hogy mégis inkább nálatok nyaralunk!…
Köszönjük nektek is, kedves zsidók, bár üldöztünk olykor titeket, köszönjük, hogy oly sok generációnyi orvost és tanárt, matematikust és költőt adtatok nekünk. Köszönet Tristan Tzaráért, aki világra szólóan, a teljes világra nyitó művészeti mozgalmat, a dadaizmust alapította, és Mihail Sebastianért is, alias Iosif Mendel Hechterért, akivel olyan rosszul bánt a nagyszüleim generációja!…
Kifelejtettem valakit? Hát persze, hogy igen: Romániát cigányok, örmények, görögök, olaszok és zsidók, sőt franciák gyúrták össze ilyenné és alakítják ma is. Nos, igen, vajon miért viseli Carol Davila nevét a bukaresti orvosi és gyógyszerészeti egyetem?…
Köszönöm mindenkinek a hozzájárulását, és sajnálom, hogy ilyen sokan elmentetek!
És gyakran belém sajdul, hogy az itthon maradottak közül sokan nem mindig érzik jól magukat az általuk és általunk, a közösen felépített Romániában. Csak azt akarom mondani, hogy tudjátok: számomra világos, hogy itt van a ti hazátok is. Mert így gazdagabbak lehetünk mindannyian. Szebb a történelemünk, ha igaz és közös. Szegényebb vagyunk, ha már nem dolgoztok és nem álmodtok velünk.
Gondoltam, elmondom mindezeket nektek, ezen a napon, amikor folyton harsogják azt felénk, hogy „román”…
Románia számomra csak veletek kerekedik egésszé!… Magyarok és németek, törökök és bolgárok, tatárok és zsidók…
