Az örök balladák honába távozott közülünk Ráduly János tanár, folklorista, költő, műfordító, a rovásírás kevés szakembereinek egyike életének kilencvenedik évében 2027. július 15-én. Gazdag életműve népe iránti elkötelezettségét bizonyítja, szinte határtalan szorgalommal kutatta, jegyezte le és értelmezte a székelyek népköltészetét, számos közlésében népszerűsítette a székely művelődéstörténeti vonatkozásokat. Szerteágazó érdeklődése a népköltészeten kívül kiterjedt a közművelődésre, rovásírásra, versei, gyermekversei és román költők versfordításai több önálló kiadványban jelentek meg.
1937. október 27-én született Korondon. A marosvásárhelyi Bolyai Líceumban érettségizett (1955), a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakon végzett (1966). 1962 óta Kibéden lakott. A településen és környékén végzett népköltészeti gyűjtéséből (ballada, népmese, monda, találós kérdés stb.) számos kötet jelent meg. A szakterületen egyedülálló módon több kötetet publikált ismert és újabban felfedezett, általa megfejtett rovásírásos emlékekről. Közölt verset, gyermekverset, románból fordított, Eminescu Luceafărul c. költeményének magyarra fordításáért román állami elismerést kapott. Tagja volt a kolozsvári székhelyű Kriza János Néprajzi Társaságnak, mely életműdíjjal tüntette ki, a Magyar Írók Szövetségének.
Az általa Kibéden gyűjtött és közölt epikai alkotások száma meghaladja az ezret, ezzel választott faluja első helyen áll a magyar nyelvterületen. Ráduly több vonatkozásban is tárgyalta Bartók Béla első népdallejegyzéseit (1904, Gerlicepuszta), melyek a kibédi születésű Dósa Liditől valók, majd annak testvérétől, Dósa Annától is gyűjtött Budapesten.
Önálló kötetekben jelentek meg a hetvenes évektől a kibédi népmesék, az idősödő nemzedék könyvespolcain még ott vannak a gyemekkori olvasmányok (A vízitündér leánya. Kis-Küküllő menti népmesék. Kolozsvár, 1978, Tündérszép Mosolygó Ilona. Kibédi népmesék. Bukarest, 1980, Az álomfejtő fiú. Kis-Küküllő menti népmesék. Kolozsvár, 1985, Villám Palkó. Kis-Küüllő menti népmesék. Buk., 1989). A hazai rendszerváltást követően népmesék, találós kérdések, mondák, illetve anekdoták, néprajzi tanulmányok sűrű egymásutánban megjelent kötetei jelezték Ráduly János elapadhatatlan munkabírását. Mindig „fabrikál” valamit, vagyis dolgozik valamivel, mondta, ha munkáiról kérdeztük.
A kilencvenes évektől egy újabb nemzedék könyvespolcain sorakoztak kötetei. Munkásságában sosem szorult háttérbe a felnövő nemzedék, mert a népmesék, mondák, találós kérdések gyűjtése és közreadása, illetve gyermekverseinek megjelentetése azt mutatja, hogy Ráduly János nyugdíjasként is örök nevelő maradt. Segítőkész szakember, önzetlen ismerős és közvetlen barát volt sokak számára. Kiterjedt levelezést folytatott számos ismerősével. Szíves házigazdaként fogadta látogatóit. Kedves figyelmesség, önzetlenség jellemezte a mindennapi életben. A vele való találkozások és beszélgetések számunkra is élményként, jó emlékként maradnak meg.
Fiatalabb pályatársainak munkásságát érdeklődéssel követte, őket magához emelte, 1996-ban kiadott verskötete címe szerint Fény és gondolat volt számukra.
2017. május 24-én EMKE-díjjal tüntették ki. A méltatásban barátja, Bölöni Domokos így fogalmazott: Rangját nem címek és érdemek, diplomák és kitüntetések jelzik, hanem a széles körű megbecsültség, az őszinte elismerés, a tisztelet és szeretet, nem utolsó sorban a népszerűség, amellyel teljesítményét nemcsak a szűkebb pátriában, a Sóvidéken, Erdélyben, hanem határokon túl, szakmai körökben, mindenek előtt pedig az „egyszerű” olvasók népes táborában is nagyra értékelik.
