A Liszt Intézet Sepsiszentgyörgy az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházzal együttműködésben és a Barcsay Jenő Képzőművészeti Alapítvány támogatásával, BARCSAY JENŐ (1900-1988) festő- és grafikusművész MŰVÉSZETI ANATÓMIA című könyvének giclée-nyomataiból rendez kiállítást Kolozsváron.
A kiállítás megnyitására 2026. június 5-én, pénteken 18:00 órától kezdődően kerül sor a Györkös Mányi Albert Emlékházban (Republicii / Majális u. 5.), amelyen GREZSA CSABA, Magyarország kolozsvári főkonzulja és KÓS KATALIN, a Györkös-ház vezetője köszönti az egybegyűlteket. A tárlatot SZEBENI ZSUZSANNA, a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet vezetője és KOLOZSI TIBOR szobrászművész, a Barabás Miklós Céh elnöke méltatja.
A kiállítás június 26-ig tekinthető meg.
Nagy szeretettel várnak minden kedves érdeklődőt!
Mi a giclée-nyomat?
A ma elérhető legjobb minőségű nyomtatott termékek, egyben a legkorszerűbb technikával készülnek. A giclée azonban nemcsak technika, hanem egy művészeti kiadási mód is: a művész egyedi, vagy kötött példányszámú sorozatban nyomtatott műtárgyat készíthet számítógépes grafikai alkotásáról, digitális fotográfiájáról, vagy egy létező művének digitalizált reprodukciójáról. (…) A mostani kiállításon látható alkotások a legkorszerűbb giclée-nyomtatással készültek: ez a prémium fine-art eljárás múzeumi minőségben, tűéles részletességgel és az eredeti rajzok minden finomságával adja vissza Barcsay zsenialitását. A digitális reprodukciók ezen legnemesebb formája lehetővé teszi, hogy a művészettörténeti jelentőségű anatómiai tanulmányok esztétikai élményként, önálló műalkotásként is lenyűgözzék a szemlélőt.
A világhírű kiadványban megjelentetett alkotásokról készült giclée-nyomatok a szentendrei Barcsay Jenő Képzőművészeti Alapítvány jóvoltából kerülnek a kolozsvári közönség elé.
🔸 A MŰVÉSZETI ANATÓMIA, az európai művészeti oktatás egyik legjelentősebb tankönyve 1953-ban, a Művelt Nép Könyvkiadónál jelent meg először, 3000 példányban. A kötet azonnal hatalmas sikert aratott, elnyerte Az év legszebb könyve kitüntetést, Barcsay Jenőt pedig Kossuth-díjjal jutalmazták érte. Különös fintora a sorsnak, hogy miközben a könyv elismerést hozott, a szerző konstruktív szemléletű, „modernista” képzőművészetét a szocialista realizmust kötelezően előíró korabeli kultúrpolitika elutasította, így festményeit ekkoriban sehol sem állíthatta ki.
🔸 A Művészeti anatómiát az elmúlt évtizedekben 15 nyelvre (köztük angolra, japánra, kínaira, németre, franciára és spanyolra) fordították le; ezeken a nyelvterületeken a tankönyvet nem csupán a művészeti, de gyakran az orvosi képzésben is haszonnal alkalmazzák.
🔸 A hiánypótló kiadvány nemzetközi sikere nyomán a mester további két művészeti tankönyv elkészítésére is megbízást kapott: 1958-ban az EMBER ÉS DRAPÉRIA, majd 1966-ban a FORMA ÉS TÉR című kötetei kerültek a szakma és a nagyközönség kezébe.
Festészetének korai szakaszát a fény-árnyék hatásokra épülő komor ábrázolásmód jellemzi. Párizsi és itáliai tapasztalatai azután teljesen alakították látásmódját, s ettől kezdve expresszionista stílusban festett. Később számos képét megsemmisítette. 1929-től fokozatosan fejlődött ki teljesen egyéni, senki máséval össze nem téveszthető stílusa. A konstruktivizmus egyfajta sajátos magyar változatát alakította ki, szigorú szerkezeti elemekkel, amelyeket élénk koloritok tesznek hangsúlyossá. Műveiben egyaránt megjelennek a nonfiguratív formák és a figurális ábrázolások. Figyelme a keretezésre is kiterjedt. Munkásságnak ezt a vetületét az 50-es 60-as évek proletkultos „dühöngései” közepette teljessen elhallgatták.
Tanítványainak a budapesti Képzőművészeti Főisklán nem a szakmát tanította, hanem egy tantárgyat – a művészeti anatómiát, amely persze szerves része kellett, hogy legyen művészi szakterületüknek, iskolázottságuknak – , mégis – érthetően – sokan mesterüknek tekintik.
Barcsay Jenőben a hetvenes évek közepén, végén már érlelődött a gondolat, hogy művészi hagyatékának mi legyen a sorsa, s ebben jelentős esemény volt, hogy az általa felajánlott műveiből 1978-ban Szentendrén megnyílt a Barcsay Múzeum. Később Erdélyből Budapestre hozzá költözött testvére, Barcsay Erzsébet, aki a mester minden gondolatát ismerve, azt a szándékot valósította meg, melyre testvére biztatta, s a mester 1988-ban bekövetkezett elhunytát követően elindultak egy későbbi alapítvány előkészítő munkái. Ekkor kapcsolódott be a szervező munkába Kónya Márta, a mester unokahúga és férje Kónya Ferenc, akik azóta is szívügyüknek tekintik az Alapítvány sorsát, tevékenységét. A Barcsay Alapítvány némileg hányatott sorsa ellenére egy biztos: lett légyen szó a Főiskola/Egyetem bármely elmúlt évtizedekbeli időszakáról, az intézmény minden felelős oktatója, vezetője (az említettek és a sok nem említett egyaránt) kiemelten fontos feladatának tekintette a Barcsay – örökség ápolását, továbbvitelét, s ezzel összefüggésben az alapítvány ügyének életben tartását. Végül 2006-tól működik önálló, független szervezetként a Barcsay Jenő Képzőművészeti Alapítvány.
