A székelyudvarhelyi fotográfus, többgenerációs fényképész családból származik. Fotográfusi munkáját legelőször szülővárosában méltatták Príma művész-díjjal 2010-ben. A Geofolk-projekt elismeréseként az Európai Parlament Európai Polgári-díjjal tüntette ki 2021-ben. A tavalyi évben megjelent Geofolk című kötete a hagyományőrzés dokumentumának számít, egyfajta vizuális tárház, amelyben a szerző az Európai Unió tagországainak regionális népviseleteit örökíti meg.
A missziós munkává alakult tevékenységéről szóló beszélgetés arra ösztönözhet bennünket, hogy méltó módon éltessük hagyományainkat, fejezhessük ki identitásunkat.
Milyen érzés tölt el, amikor a székelyruhát magadra öltöd?
Gyakorlatias emberként és ötödik generációs városi lakosként a viszonyom a népviselethez alapvetően nem érzelmi vagy rituális, hanem megfigyelői. Életemben összesen háromszor viseltem székelyruhát: egyszer gyerekként egy iskolai ünnepségen, egyszer a ballagásomon, legutóbb pedig tizenöt évvel ezelőtt egy keresztelőn, ahol a meghívóban rögzített dresszkód tette ezt szükségessé. Nincsenek közvetlen falusi gyökereim, nem néptáncolok, és nem veszek részt olyan közösségi tevékenységekben, ahol a népviselet a mindennapi vagy reprezentatív eszköztár része lenne.
Azt szoktam mondani, hogy én nem „megélem” a népviseletet, sokkal inkább munkakapcsolatban állok vele. Ez a távolságtartás segít abban, hogy ne egy idealizált, romantikus képet mutassak a hagyományról, hanem tárgyilagos, szakmai szempontok alapján dokumentáljam…
Az interjú teljes szövege az Újváros online felületén olvasható: ITT
Kapcsolódó:
