Élet-módKárpát-medenceKultúraSzékelyföld

SEBESTYÉN PÉTER – Tokkal és vonóval – abszurd dráma

Első közlés!

Az történt, hogy Ft. Sebestyén Péter plébános úr, honlapunk régi szerzője tett egy kísérletet: az általa gyűjtött cetliket odaadta őkelmének az EjÁjnak, azzal a kéréssel, hogy kezdjen velük valamit. Mondta nekije, hogy hadd lám: írjál ezek segítségével a színművet. Drámát. Abszurdat. Olyant, amilyen kijön belőled… Aztán lett, ami lett. Ez lett… Nem is az a fontos, hogy ki a szerző, kik a társszerzők, honnan valók a cetlik, hanem az, hogy az olvasó számára élvezhető-e?… És vajon elő lehet-e adni?

TOKKAL ÉS VONÓVAL

Háromfelvonásos kárpát-medencei abszurd dráma

Szereplők:

GAZSI – a prímás / a csángó / a kanonok úr

LAJI – a kontrás / a naiv káplán

I. FELVONÁS

A luxus prolizálása

(A Titanic folyosóján és erkélyén hömpölyög a víz, teljes a pánik. Luxusfülkékbnl hordják ki a széfeket, de Gazsi még mindig csak komótosan szívja a cigit, s lassan sétál lefelé a lépcsőn. Laji a hóna alá csapott hangszerrel, kétségbeesve rohan utána.)

LAJI (idegesen rángatja a hegedns ujját): De Gazsi! Hát nem látod, hogy süllyed a hajó, s te cigizel?!

GAZSI (lassan lefújja a hamut, rágyújt az utolsó szálra): Há’ mi van Lájio, teéd a hajó?

LAJI (pánikolva): De Gazsi, végünk! Hallottad? Kiszóltak a gépházból: „A két férfi halála nem hátráltatja a nyomozást!” Hát mit nyomoznak, amikor mindjárt megfulladunk?! És nézzél már oda, az a milliomos ott a prémbundában! Éppen elkezd egy mondatot, vagy befejez egy másikat, de hogy éppen melyiket mikor csinálja, azt senki nem tudja… Teljes a zűrzavar!

GAZSI (megáll, megigazítja a kalapját): Nyugodj meg, Lajim. A hülyeség anyja feszt várandós, most is épp ikreket vár. Mit vártál? Állami immunitás védi a gazembereket, a kísérleti nyulak között a járulékos pusztulás meg törvényszern. Még csak nem is mnhiba. Törndj bele: a társadalom elpusztítja azt, aki élni akar. Mert a sok gazdag nem a szubsztanciával, hanem csak az optikával foglalkoznak. Nézd meg a lábukat! A gazdagoknak elnször a cipnjét nézd, a mennknek meg a mentncsónakját. Amíg fénylik a lakkcipn, addig nincs vész.

LAJI: De hát a kapitány már a mentncsónakban ül! Azt mondja, ez egy „etnikai fordulat”, amikor a matrózok elviszik a csónakot. Régen ezt egyszernen cigánykeréknek hívták… Most meg behódolás vagy kiállás? Köztes állapot, langyosság nincs!

GAZSI (leül egy süllyedn bnröndre): Laji, a tapasztalat többet ér, mint a spekuláció. Tudod te, ki menekül meg errnl a hajóról? Az, aki havi 23 ezer eurót keres nettóban: a gyógyszerkereskedn, a sportügynök, az IT-menedzser… meg a szakszervezeti vezetn. nk már a szárazföldön vannak. Ebben az országban mindenki uralkodik, amikor nem hozzá beszélnek. A szavak úgyis csak súrolják a gondolatot, amit ki akarnak fejezni. A baloldaliak az egyéni szabadságjogokról zagyválnak, a jobboldaliak a hazáról, de a tnke-pénz uralma alatt a zöldek és a fiatalkultusz harca nem több neomarxista ökohisztérikus nyavalygásnál.

LAJI (bánatosan nézi a hangszerét, remegn ujjakkal a telefonját nyomkodja): Jaj, Gazsi, felmentem a netre, hátha jön a segítség, de a trollok már teljesen elleptek! Írják a kommenteket a süllyedés alá! És mi lesz a kultúrával? Mi lesz a zenével, ha elnyel a hab? „Egy a valóság s ezer a ruhája / a lélek az egy, ez a könnyn pára…” Szabó Lnrincet fújja a szél a jégen!

GAZSI (legyint): Ha nincsenek trolljaid, egy senki vagy, Laji. Ha vannak, nem gynzöd nket etetni. De ne a kijelznt nézd! Ugyan már, a politika fortyogó üstjébe dobott bármilyen fokú emberi érték elvész. Ez a hajó is egy ilyen üst. Tudod te, mi a baj? Az angolok azt hiszik, mindent tudnak. Náluk a szilikon-szilikát-szilícium az angolban szinte egy szó, pedig három különféle anyag! Hát hogy bíznál rájuk egy gnzhajót? Az anyanyelvnek is van immunrendszere. Amíg nem alázkodik meg a másik nyelv elntt, addig nem kapja el a bajt. Mi nem alázkodunk meg. Mi magyarul süllyedünk, Lajim.

LAJI (a fedélzet felé nézve): De nézd azt az angol lordot, ott az imént még azon vitatkozott, hogy a halálhoz való jog felülírja-e az élethez való jogot, roncsként éljen-e vagy eutanázia… Most meg ordít a matrózzal, aki feladata végzése közben ostoroz, s azt kiabálja: „Jolán, hozzál papírt! Szuez után drága lesz a WC-papír!”

GAZSI: Látod? A városi ember falusi romantikáját vetíti ide a tengerre. Azt hitték, a luxushajó olyan, mint a békés vidék. Most meg? Elnször kitörni akartak, hogy ne legyenek lecsúszottak, aztán visszavágynak a szárazföldre, mert megcsömörlöttek a nívótlanságtól. Falusi luxus, városi proli… Itt, a jeges vízben, vakok közt félszemn a király! Tanulj meg egyedül dolgozni, mert sokszor magadra hagynak. Éles helyzetben a küzdelmet neked, magadnak kell megvívnod. A rossz gynzelméhez nem kell más, mint a jó tétlensége. Hát mi ne legyünk tétlenek!

LAJI (lehorgasztott fejjel, felemeli a vonót): De hát nem fog senki tapsolni! Elnyel a sötétség! Akkor… most mi legyen?

GAZSI (feláll, rászorít a vonóra): Mi lenne? A kertvárosi tápos szomszéd ugyanúgy flexel, mint én falun. Úgyhogy te se finomkodj: húzzad neki a kontrát! Nem feltétlenül tapsban mérhetn a siker, Lajim. Sokszor az elnadás értékmérője a csend. Nem a mikrofon köré, hanem a csend köré szerveződik a valódi tisztelet. Az élet belekapcsolódik a halálba, már indulásból. De az életet nem lehet megölni, legfeljebb három napra elhallgattatni… Úgyhogy húzzad, Laji, élőadásban vagyunk!

FÜGGÖNY

II. FELVONÁS

A rövidebb láb elmélete

(A Gyimes-völgye, egy valószínntlenül meredek hegyoldal. A háttérben tehenek legelésznek ferdén. Gazsi egy kaszát fen a hegyen, Laji a kontra húrjait keni szalonnával, hogy bírják a párát. Kicsit odébb egy külföldi turista mereszti a szemét egy méregdrága távcsnvel, gyönyörködik az érintetlen tájban, s csodálja a hegyoldalon kaszálókat.)

TURISTA (lelkesen, tört magyarsággal odalép): Oh, bocsánat, urak! Bácsi, hogyan lehetséges, hogy ezen a borzalmasan meredek hegyoldalon a tehenek képesek megállni, és legelészni, nem gurulnak le a völgybe?!

GAZSI (megáll a fenéssel, lassan rágózik, kiszól a kalap alól): Hát úgy, kérem szépen, hogy figyelje meg jól: a külsn lábuk rövidebb…!

TURISTA (elképedve, mereszti a szemét az állatokra): Oh, naháát, tényleg! Wunderbar! (Jegyzetel a telefonjába, majd sietve továbbáll.)

LAJI (fejét csóválva néz a turista után): Te Gazsi… neked se szakad meg a szíved a hazugságtól. Hát elhitte! A tápos természetjáró… Ahogy te járod a néptáncot, olyan nép nincs is, de ahogy te vezeted meg a népet, olyan sincs.

GAZSI (visszatér a kaszához): Laji, az elbizakodottság generációs probléma. Nem jöhet jobb a helyére. Ha a tápos természetjáró a saját szemének nem hisz, higgyen az én biológiámnak. Különben is, ha a csivava sokat ugat, még a végén felborul. Hát ez a turista is sokat kérdezett, majdnem felborult a meredélyen.

LAJI (felsóhajt, leül a fűbe): Furcsa idők járnak, Gazsi. Olyan ez a világ, mint Vincenzo Natali Kocka című filmje. Olyan rendkívüli ernvel jeleníti meg a fény és a látás kontrasztját, érted? Csapdában vagyunk ebben a kocka-labirintusban, egymásra támadunk, megakadályozva egymást a kijutásban, épp a szabadulás várva-várt pillanatában. És tudod, ki jut ki egyetlenként? Az az autista fiatalember, aki egyszerre képviseli a filozófust, aki magába zárkózik, a zneniális elmét, aki gondolkodik, és a hit titkát nrzn embert. De amikor kijut a szabadba, ott olyan káprázatos fény fogadja, hogy abban semmit sem lát. A nézn sem. A barlangból kijutva megvakulunk, Gazsi! A fénybe ugyanis nem lehet belenézni, ott nincs semmi látnivaló. A színrnl színre látás is megvakulás. Messze túlmutat a szem képességein, mint az emmauszi tanítványok és a Föltámadott… Aki engem lát, látja az Atyát is.

GAZSI (nyugodtan végighúzza az ujját a kasza élén): A teológia és a költészet segíthet, Laji, de a fény homálya megmarad. Dante szavaival élve: csupán visszavert fény az egész. Nézz le a völgybe, mit látsz? Ott a valóság. A Fekete Sziklák (Black Rock) ingatlankezeln már nem hajlandó részt venni Ukrajna újjáépítésében. A több mint 500 milliárd dolláros kárba nem mer befektetni. Így lesz a szomszédos ország lassan olyan, mint az internetes hiba: „404-hiba, az oldal nem található” mintájára: 404 country… Hiba, az ország nem található…

LAJI (megborzong): Van itt minden, mint a jó boltban! Elítéltek egy ukrán dezertnrt Szumiban, aki egészen egyedi megoldást választott a front elhagyására. Ellopott egy francia gyártmányú VAB páncélozott harcjármnvet, feletteseinek azt mondta, tankolni megy, ami meg is történt, csak hát nem a frontra tért vissza, meg sem állt hazáig, Poltaváig! Hét évet kapott egy ukrán börtönben.

GAZSI (elmosolyodik): Na látod, az a katona értette a dolgát. A tapasztalat többet ér, mint a spekuláció. Meg tankolt? Meg. Hazament? Hazament. Csak hát a tízparancsolat életbe ültetése 2000 éve folyamatban van, úgyhogy a dezertálást meg a lopást még mindig büntetik. Vagyis az életbe ültetés még nem történt meg teljesen… khm.

LAJI (szomorúan nézi a messzeséget): Henry Kissinger kérdezte évekkel ezelntt: „Európában kit kell felhívni, ha szeretnék valamit?” Te kit hívnál, Gazsi?

GAZSI (legyint): Én? Volt egy iráni kollégám, jópofa fickó. Kérdeztem tnle, milyen ünnepeket tart meg. Azt mondta: „Én? Mindent.” Karácsony, húsvét, ramadan, mind jöhet. Irán lakosságának egyébként hatvanegy százaléka perzsa, tizenhat az azeri, tíz a kurd és legkevesebbje az arab – mindössze két százalék! Mégis sokszor learabozzák nket, amit kikérnek maguknak, joggal. Na, én nt hívnám fel, n legalább mindent megtart.

LAJI (elgondolkozik, elmosolyodik): Tudod, mi járt a fejemben az éjjel? Álmomban két macska voltam, és játszottunk egymással. GAZSI (ránéz, komolyan): Remélem, nem haraptad meg magad, Laji. Mert ha magaddal is összeveszel, akkor végképp nem marad senki ezen a hegyoldalon. (A völgy felnl felhallatszik Bözsi néni hangja: „Vacsoraaa!”)

GAZSI (leereszti a kaszát, Laji felé fordul): Te Laji… mondtam én valaha Bözsinek, hogy jól fnz?

LAJI: Hát nem…

GAZSI: Akkor mit mind fnz?! Na, gyere, menjünk le a fénybnl a sötét konyhába, ott legalább látunk valami szubsztanciát a tányéron! (Laji rácsap a kontrára, elindulnak lefelé a meredek hegyen, vigyázva, hogy a külsn lábuk legyen a rövidebb.)

FÜGGÖNY

III. FELVONÁS

A termékenység gyakorlása

(Egy nagyvárosi plébánia könyvtárszobája a múlt század kilencvenes éveiben. Éjfél elmúlt. Gazsi, mint Kanonok úr, szellemi ember lévén serényen kopogtatja az antik írógépét, mert nappal nagy a hajtás, s csak ilyenkor tud a tudományos munkának élni s elcsendesedni. A lámpafényben úszik a cigarettafüst. Laji, mint a fiatal káplán, pizsamában, kócosan ront be a szomszéd szobából, mert a kattogás miatt nem tud aludni.)

LAJI (szemét dörzsölve): Kanonok úr, az istenért… mi volt az a kattogás az éjjel? Éjfélkor még hagytam, de már hajnali kettn, utána nagy nehezen belealudtam, de most megint! Nem bírok pihenni!

GAZSI (megáll, lassan hátradnl a székében, leveszi a pápaszemét): Látja, tisztelendn úr, az éjszaka általában két dologra jó, ha az ember nem tud aludni: a testi és a szellemi termékenység gyakorlására. Nekünk az utóbbi jutott… Úgyhogy ne spekuláljon, inkább hozzon egy teát!

LAJI (leül a könyvhalmok mellé, elkeseredetten): De hát mirnl tud ennyit írni, Kanonok úr? Forrong a világ! Hallotta a rádióban? Mindenkinek jobb lenne, ha Oroszország visszavonulna az 1989-es szovjet határok mögé… A szomszédoknál meg olyan brutális kényszersorozások vannak, hogy rossz nézni!

GAZSI (legyint): Ugyan már, tisztelendn úr, ne csodálkozzon a brutális kényszersorozáson: csak teljesítenek egy újabb EU-s csatlakozási fejezetet… Az egész EU-nak az lett volna az értelme, hogy giga iparral ellenpólusa lesz Ázsiának és az USA-nak. Például nagy közös termeln gyárakkal, robosztus, egészséges mezngazdasággal, tanult emberfnkkel. Na pont ezeket építették le! Itt van már a bn évtizedes Boeing-botrány… ugye milyen jó lenne, ha az EU-ban tudnánk szórni kifelé az egyébként sokkal jobb Airbust? EZ LETT VOLNA A LÉNYEG! Csak valahogy a Nyugat féltette megosztani, amije van, de elvette a Kelettnl, ami nekünk volt. Mert valahogy egyébként ez a kapitalizmus természete. Kísérleti nyulak voltunk és vagyunk, már a második évszázada. A kapitalizmus az ember ember általi kizsákmányolása. A szocializmus pedig épp fordítva!

LAJI: De hát a nemzetközi partnerek azt mondják, ez a demokratikus alap…

GAZSI (félbeszakítja, dühösen az asztalra csap): Az a szomorú, fiam, hogy amit nk ilyen demokratikus alapnak gondolnak, abból elnször volt három hónapunk, majd negyven évünk, aztán négy, majd nyolc évünk – és kivétel nélkül mindig elviselhetetlen volt! Semmi okunk rá, hogy a hitványságaikkal foglalkozzunk, és 2012 óta teljesen nyilvánvalóan ez már gyakorlat, és ami a legjobb: nem is kellenek. Na, ez sérti a csnrüket! Lehet, hogy ez a nagy összeborulás még ipari méretekben sem mnködik, lehet, hogy mégiscsak a fránya nemzetállam az igazi, kifelé meg az államérdek. A szocdemek meg pont olyanok, mint egy szekta, de azért lopva imádkoznak, mint egy zugárus.

LAJI (bámulja a falon lévn feszületet): De ha a rendszerek mind kudarcot vallanak, mi marad az Anyaszentegyházból?

GAZSI (elcsendesedik, a hangja mélyebbé válik): Ratzinger megmondta, fiam: az egyetemes egyház nem a helyi egyházak szövetsége, hanem azoknak az anyja. És a szerzetesek sem véletlenül nem a regula betartását ígérik meg, hanem azt, hogy a regula szerint élnek. Óriási különbség! Hirdetés a francia edzntermekben: „A felesége veri magát? Jelentkezzen önvédelmi tanfolyamra az edzntermünkben!” Hát hová lett a teremtési rend? Közben meg a toj-toj celebsztárok életmndíjat kapnak a DJ-szövetségtnl, mert akkora influenszerek, hogy na, miközben kábítószer-fogyasztásra biztatják a mai fiatal nemzedéket, tönkrevágva nket örökre. Úgy beszélnek a világról, mintha mindent tudnának… Olyanok, mint az a szemtelen sportriporter, aki egyszer megkérdezte Franz Beckenbauertnl, a Császártól, hogy „Tudja, hogy ön több pénzt keres, mint a kancellár?”

LAJI (felkapja a fejét): És mit felelt a Császár?

GAZSI (elmosolyodik): Azt mondta: „Tudom, de jobban is focizok…” Na, a mai világban mindenki kancellár akar lenni, de focizni senki sem tud.

LAJI (kinéz a sötét ablakon, a távoli temetn felé): Néha úgy érzem, Kanonok úr, hogy már csak a holtak közt van hnség. Ott a dombon, a sírok között.

GAZSI (mellé lép, a vállára teszi a kezét): A temetnink a ragaszkodás és a hnség látható jeleivel tulajdonképpen a szeretet arra irányuló kísérletei, hogy szeretteinket megtarthassuk, hogy még egy darabka életet adhassunk nekik. Egy kicsit valóban tovább is élnek bennünk – nem nk maguk, hanem csak valami belnlük… Isten viszont nemcsak emlékeket, gondolatokat, utóhatásokat, hanem mindenkit meg tud tartani a maga mivoltában. Ezt jegyezze meg, tisztelendn úr. Ratzinger bíboros úr szavai ezek.

LAJI (megnyugodva bólint): Köszönöm, Kanonok úr. Most már értem, miért kell kopognia annak a gépnek az éjszakában.

GAZSI (visszaül a gép elé, beilleszt egy új lapot, rágyújt): Na, menjen aludni, fiam. Hagyja a világot az Istenre, az EU-t a brüsszeliekre, a sötét éjszakát meg rám. Van még néhány oldalnyi szellemi termékenységem mára! (Laji csendben kimegy. Gazsi ráüt a billentynkre, az írógép fémes, ritmikus kattogása betölti a szobát, ahogy a betnk lassan formát adnak a körülöttünk lévő káosznak.)

FÜGGÖNY

VÉGE

 

Ft. Sebestyén Péter

 

 

 

 

 

A másik feltételezett szerzőt, az EjÁjt – érthető okok miatt – nem tudjuk ábrázolni. De valahol azárt ott van. Létezik. Ha valaki látta, ha tudja, hogy néz ki, akkor küldjön szabadon felhasználható portrét.

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb