Ahogy akorábbi években, idén is a Homoródmenti Hagyományőrző Hannover Huszárok Egyesületére hárult a bálszervezés. Demeter Zoltán huszárkapitány, az egyesület képviselője köszöntőjében elmondta, hogy most is úgy kezdődött, mint máskor: a beszélgetés során arról volt szó eleinte, hogy miért nem lehet ezt az eseményt idén megtartani: mert recesszió van, mert magasak az adók, mert semmire nincsen pénz, s jobb lesz, ha elmarad, mert nincsen értelme a kínlódásnak.
A kapitányné, Demeter Ibolya – korábban közlegény, azaz közleány – , aki most vehette át őrmesteri kinevezését, nem hagyta magát, s addig jött-ment, míg összeállt a kép: Hargita Megye Tanácsa, az érintett községek vezetése – mármint Kápolnásfalu, Szentegyháza, Lövéte, Homoródszentmárton, Homoródalmás és Oklánd polgármesteri hivatalai – , a területen működő közbirtokosságok is konkrét támogató szándékkal kapcsolódtak be… Mégiscsak jó, ha a huszárnak van felesége, s vele egy húron pendül. Holott a huszár általában legény maradt a múltban, csak idősebb korábban, obsitosként nősült, ha megérte, bár akkortájt ez fölöttébb ritka lehetett. Most azonban más idők járnak, a huszárkodás főleg hagyományőrzésről szól, s ami megmaradt korábbi szellemiségéből, az a közös cselekvés…
A kitüntetések és emléklapok átadása után kulturális műsor következett. Előbb maguk a vendéglátó egyesület huszárai adtak elő katonadalokat a színpadon, majd Ballók-Bathó Emőke, homoródszentpéteri óvonő és Nagy Csilla énekelt népdalokat, a Tűzvirág Néptánccsoport pedig mezőségi táncokat mutatott be.
Demeter Zoltán huszárkapitány úgy látja, hogy eredményes volt múlt összel a huszártoborzás, hiszen csapatuk két újonccal gyarapodott. Megköszönte Kádár Lászlónak, a Székely Virtus Hagyományőrző Huszárcsapat alezredesének, hogy hozzáállásával és szakmai tapasztalatával segítette ezt a munkát. Reményét látják annak, hogy ez a fajta hagyományőrző mozgalom fejlődik majd a két Homoród-mentén, hiszen lassan körvonalaazódni látszik az utánpótlás.
A szerző felvételei
