Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Ágh István József Attila- és Kossuth-díjas költő, író, műfordító, a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja – tudatta az MMA az MTI-vel.
Mint írják, Ágh István költői-írói világképe nagyszabású és korszerű lírát és epikát eredményezett, amely a maga körén belül választ ad több, az ezredfordulón kiéleződő kérdésre. Így műveinek nemcsak jelene, hanem jövője is van. Ágh Istvánt a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti – áll a közleményben.
Eredeti neve Nagy István volt, de ennek írói foglaltsága miatt első jelentkezésétől (1958) Ágh néven publikált. Írói nevét 1968-ban hivatalosan is felvette. Felsőiszkázon született 1938. március 24-én, parasztcsaládban. Két nővére van, bátyja Nagy László (1925–1978) költő. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, majd Tapolcán járt gimnáziumba. Budapesten az ELTE BTK magyar–könyvtár szakát végezte el (1956–1961).
1968 és 1970 között a Munka című folyóirat kulturális rovatát vezette. 1975-ben az Új Írás versrovat-vezetője volt. 1985 és 1990 között a Magyar Nemzet szerződtette munkatársnak irodalmi publicisztikára. 1997 óta a Hitel munkatársa volt. A közbeeső időszakokban szellemi szabadfoglalkozású íróként alkotott.
Első verseskönyve 1965-ben jelent meg, összegyűjtött verseit Boldog vérem címmel 1979-ben adták ki, válogatott és új versei (Mivé lettél, 1998) mellett tíz szépprózát, esszét és öt gyermekirodalmi műveket tartalmazó munkája látott napvilágot.
Versfordításai jelentek meg a Mile Nedelkoszki versei (Nagy Lászlóval, 1982), a Miodrag Pavlović: Fényes és sötét ünnepek (többekkel, 1988) című kötetekben, továbbá számos antológiában bolgár, cseh, észt, finn, macedón, szerb, szlovén nyelvekből. A Magyar Művészeti Akadémia társadalmi egyesületnek 1992-től tagja. A Nemzet Művésze díjat 2014-ben kapta meg a tágabb ezredforduló magyar irodalmának egyik legjelentősebb teljesítményéért, a líra és epika terén létrehozott egyaránt maradandó alkotásaiért. Ágh István prózakötetei változatos műfaji érdeklődést mutatnak. Műfaji megnevezéseik: szociográfia, vallomás, családtörténet, kispróza, kisregény, regény, elbeszélésciklus, esszé.
A tágabb ezredforduló magyar irodalmának egyik legjelentősebb teljesítménye az övé – írják. Az MMA Kiadó gondozásában a Közelképek írókról sorozatban 2015-ben jelent meg monográfia Ágh Istvánról Márkus Béla tollából. Felidézik azt is, Ágh Istvánt pályatársai és tisztelői nyolcvanadik születésnapja alkalmából 2018. március 23-án a Petőfi Irodalmi Múzeumban köszöntötték. Az esten mutatták be Ágh István Dani uraságnak című, újra megjelenő esszékönyvét is.
Számos díjjal ismerték el munkáját, köztük van a József Attila-díj (1969, 1980), az Ady-jutalomdíj (1978), az Életünk-díj (1984), az Artisjus irodalmi díj (1986), a Kortárs-díj (1989, 1992), a Kossuth-díj (1992), a Nagy Imre-emlékplakett (1993), a Magyar Művészetért Alapítvány díja (1995), az Év Könyve-díj (1998), Tiszatáj-díj (1999), a Déry Tibor-díj (2005) és az Arany János-nagydíj (2007).
2008-ban a Radnóti Biennálé költészeti fődíját vehette át. 2009-ben Prima-díjat kapott. Elnyerte a 2010-es Győri Könyvszalon alkotói díját. 2016-ban megkapta a Kölcsey Társaság által alapított Kölcsey-emlékplakettet. 2023-ban a Magyar Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetéssel ismerték el.
Az MTI és az MMA közlése nyomán
Kapcsolódó:
