Igazi férfinak hiszi magát, de inkább csak kissé műveltebb, akár egy közönséges „ültetvényvezető” rabszolgahajcsár. A balekok úgy lesnek rá, úgy figyelik, mint a felkelő Napot, bár szavai nem egyebek nosztalgikus ostobaságoknál, Sergiu Nicolaescu filmjeinek kliséi és a Hitlerről vagy a Sztálinról szóló dokumentumfilmekre emlékeztető epizódok keveréke. Egy réveteg tekintetű „golan”, aki (adott esetben) dühöngő vadnak, olykor Avram Iancu, máskor Mihai Viteazul szellemének tűnik. Avas szagot áraszt, de mégis sokan Megváltóként idézik. Nyelvén szánalmas átkok születnek, és folyton készen áll a támadásra, de csak akkor cselekszik, ha úgy gondolja, hogy helyzetben van.
Mindig úgy nyilvánul meg (…), mint egy nagy gyáva, aki csak akkor lép fel a falkában, és csak akkor dühöng, ha „valódi férfiak” közvetlen és határozott pillantásokkal biztatják. Mindig valakinek a szolgája és sokak csókosa, azok lakája, akik soha nem mutatják az arcukat nyilvánosan (…). Amikor a Forradalmi Pásztort, a Nagy Főnököt játssza, akkor is bűzös trágyát termel. Bár látszólag sokat olvasott, érdeklődött minden iránt, utazott, törekedett és küszködött, de veleszületett korlátai visszafogják, akár egy bő nadrág túl széles szárai, amelyek akadályozzák a járásban.
Távolról szobornak tűnik, de – amikor alaposabban szemrevételezzük – ez a szobor nem más, mint egy rongyos madár, amelyen foszlott szárnyain hazugságok tollai lógnak. Látod, ahogy bátran szónokol a tereken, és pillanatnyilag vátesznek gondolod, de amint jobban megfigyeled, mit látsz: azt érzékeled, hogy himzett, nemzeti színű csíkoktól ékes inge alól furcsa szőnyegek bukkannak elő, amelyek messzire nyúlnak, a Kreml falai köré tekerednek… Ágáló mivoltában nem más, mint egy sötét színű kakas, semmint kortárs betyár, s ha elkapjuk, és jobban megrázzuk, csak szitok ömlik a csőréből. Pedig milliónyi honfitársam bízná rá balszerencsés sorsát…
„Normális” cselekedetként mi marad belőle: annyi marad meg, hogy látod, amint sírkereszten üldögélve hányja magára ájtatosan a kereszteket, s közben az arcodba köpköd.
Cristian Sandache (1967) habilitált egyetemi tanár Galacon, a nemzetközi kapcsolatok történetének avatott kutatója. 2000 és 2004 között parlamenti képviselő volt a PSD színeiben, de később kilépett a pártból és felhagyott a nagypolitikával. Civil tevékenysége és el nem kötelezett értelmiségi magatartása már-már legendás, következetes és bátor. Történelmi, eszmetörténeti, társadalomtörténeti jellegű esszéket publikált ezidáig mintegy 12 kötetben, száznál több tudományos – folyóiratokban szétszórt – tanulmánya olvasható a világhálón is. Az utóbbi másfél-két évtizedben sokat foglalkozott a romániai magyarság, ezen belül a székelység történetével és jelenével; tanítványai, barátai és olvasói körében a magyar kultúra és történelem jeles személyiségeit, román fordításban is elérhető klasszikusainkat népszerűsíti (Balassi Bálint, Mikes Kelemen, Petőfi Sándor, Ady Endre, Babits Mihály stb.) Az Uz-völgyében lezajlott temetőgyalázás ügyében is megszólalt. Többek között ezt írta akkor: „…mindez szégyen egy civilizált, egy olyan országban, amely az Európai Unió tagja. Megdöbbentő, hogy léteznek itt olyan csoportok, amelyek figyelmen kívül hagyják a bíróság jogerős ítéletét. Még inkább felháborító, hogy ezt a „hazafiságra”, az „emberi méltóságra” hivatkozva teszik, holott semmiképp sem lehetünk többek, jobbak, nagyobbak, ha a törvényeket megtiporva más népek történelmi emlékezetébe gázolunk. Az ország törvényei minden állampolgárra érvényesek. Sajnálatos, hogy az Úz-völgye, az ott zajló események hamarább válnak választási kampánytémává, semmint az ott eltemetett hősök emlékét és nyugalmát szolgálnák. (…) Határozottan állítom, hogy itt egy teljesen értelmezhetetlen gesztusról van szó. (…) Nincsen kapcsolat a kereszténység és a gyűlölet között. Nem szabad egyenlőségjelet tenni a görögkeleti egyház és azon klerikusok között, akik itt megjelentek. Az ortodoxoknak törekedniük kell a jó megértésre az ország állampolgárai között, függetlenül etnikai hovatartozásuktól, vallásuktól; az egyháznak az a küldetése, hogy az igazság, a szeretet, a tisztelet eszméjét mindenekelőtt megvédje. Ez lenne a feladata. (…) Minden szélsőség – legyen jobb- vagy baloldali – egyformán káros. Minden ideológia, amely gyűlöletet, rasszizmust, intoleranciát hirdet, s az emberek megvetésére bújt, egyaránt elítélendő. Nekünk végképp nincs szükségünk ilyen formációkra és ideológiákra. Az oktatás nem megfelelő minősége, a hiteles információk hiánya, az előítéletekmind-mind kiválóan alkalmasak arra, hogy cinikusan manipulálják az embereket. A szakmaiatlanság, a szegénység, a tájékozatlanság termékeny táptalajt jelent ahhoz, hogy ilyen események megtörténhessenek. Én azt veszem észre, hogy időszakonként bosszantják a Hargita és a Kovászna megyében élő magyarokat, hogy bizonytalanodjanak el, hogy ne érezzék jól magukat ebben az országban, amely a hazájuk és az otthonuk. (…) A román-magyar kapcsolatok – főleg Erdélyben – a jó szomszédsági viszony mentén működnek. Sajnos, a média egyrésze sem ezt a célt szolgálja. A kapcsolatok normalizálásához elengedhetetlen a kinyújtott baráti kéz, s ezt gesztust a többségnek a magyarok felé meg kell tennie. (…) A kölcsönös tiszteletre és a fair play ápolására összpontosító oktatás, és nem utolsó sorban a történelem objektív megközelítése, a humanizmus álláspontja az egyetlen megoldás. Időt veszítettünk. Nemzedékeken át fog tartani a lelki építkezés, ez a rendkívül nehéz és bonyolult folyamat.” (2023. július 11.)
Könyvet írt a székelyek történetéről. Erről a Sepsiszentgyörgyön megjelenő Háromszék napilap portáljának archívumában olvashatunk ismertetőt: A történelmi igazságokat ki kell mondani. 2018-ban megszólalt a Mi, székelyek és román barátaink interjúsorozatban, amely magyar és román nyelven is megjelent. A „Mélyen vonzódom a székelyföldi emberekhez” című interjúja ITT olvasható.
Könyvei mindig kuriózumok. A bal oldalon látható fotó a Fények és árnyak a Kárpát-medencében – románok, magyarok és Erdély (2018) borítóját ábrázolja. Fontos és szintén alapműnek számít a Vasgárda sötét korszakáról írott monográfiája Sub semnul Arhanghelului Mihail – O istorie a Miscarii Legionare (Mihály arkangyal jelével/ vagy nevében – A Legionárius Mozgalom története, 2025). A szerző a kötetek alcimében mindig megjelöli, hogy ‘un’, ‘o’, amivel azt közli, hogy egyfajta saját üzenetet, a maga szubjektív gondolkodói látásmódját tartalmazza a szóbanforgó mű.
Cristian Sandache munkái – eredeti nyelven és kiadásban – Romániában számos jobb könyvesboltban megvásárolhatók, illetve fellelhetők a webboltok kínálatában is!
Kapcsolódó:
Nicușor Dan államfőjelölt hétfő este egyedül szerepelt a Digi24 hírtelevízió vitának tervezett választási műsorában, miután George Simion lemondta a részvételt. A független jelölt egyebek mellett beszélt a román-amerikai kapcsolatról, az áfaemelésről és a miniszterelnök-jelölésről.
Nicușor Dan kijelentette: elfogadhatatlan, hogy egy román elnökjelölt örüljön annak, hogy a románoknak továbbra is vízumra van szükségük az Egyesült Államokba történő utazáshoz. Ezzel George Simion közelmúltbeli nyilatkozataira utalt, aki megköszönte az Egyesült Államoknak, hogy „világos üzenetet küldtek, Románia jelenleg nem demokratikus állam, és nem méltó a Visa Waiver programra”… Tovább
