A márciusi lapszám gazdag kulturális és történelmi témákban. Az 1848 című rovatban olvasható Borbély Éva Petőfi esete a székelykáposztával című írása, amely a lánglelkű költőóriás gasztronómiai szokásait és kedvelt ételeit mutatja be, és amelyből azt is megtudjuk, hogy honnan ered a székelykáposzta neve.
„Napjainkban hatalmas lett a kínálat a márciuskákból, valósággal tobzódunk bennük február végén, március elején, az ideiglenesen felállított standokon a legolcsóbb, bizsunak is alig nevezhető mütyüröktől az igényes kivitelezésű kerámiákig, tűzzománc dísztárgyacskákig széles a választék” – olvashatók Rostás-Péter Emese gondolatai a Művelődés folyóirat márciusi vezércikkében.
Az Enciklopédia rovatban három írás is olvasható. Lőrincz Márta a Kastélyturizmus Erdélyben című írásában az erdélyi kastélyturizmus lehetőségeit elemzi, különös hangsúlyt fektetve a kulturális örökség megőrzésére és turisztikai hasznosítására. Szika Levente Zoltán Középkori templomaink és váraink útján című riportja első részében a középkori templomok és várak nyomában vezeti végig az olvasót, bemutatva Szatmár és a Felvidék épített örökségét. Boros Ernő a 35 éve jelent meg a Tromf című írásban eleveníti fel a Tromf című nagyváradi szatirikus kiadvány néhány írását, és állít emléket a lapalapító D. Kiss Jánosnak az élclap megjelenésének 35. évfordulóján.
A Könyvesház rovatban Benedek Szabolcs egyetemi hallgató Gagyi József szociográfus Villanyos és öröksége munkáját ismerteti, amelyben a kötet szerzője a modernizáció és a villamosítás társadalmi hatásait vizsgálja; Kodori Tímea egyetemi hallgató pedig a Bárdi Nándor történész szerkesztésében megjelent Hullóidő. Székely identitásépítés a 19–20. században című könyvet ajánlja az olvasóknak Kürtőskalács, medvevadász, népviselet? című recenziójában.
A címlapon az alsórákosi Sükösd–Bethlen-kastély látható, a hátsó borítón a keresdi Bethlen-kastély, mindkettő Demeter Ibolya felvétele. A lapszámban Borbély Éva, Demeter Ibolya, Demeter Zsuzsanna, Nagy-Jenei Erika, Markos Sándor, Püsök Botond, Mircea-Rareș Țetcu fényképeit, illetve illusztrációit használták fel.
