Történelem és kollektív emlékezet viszonyának alakulását tárgyalja a Korunk legfrissebb lapszáma. Megemlékezni az egyén és a társadalom, illetve az állam egyaránt egyszeri, jelentős, meghatározó jelentőségű eseményekről szokott. Az ezek között eltelő hosszabb időszakaszok is nyomot hagynak, mégpedig változó nyomot a (kollektív) emlékezetben, s természetesen előfordul az is, hogy feledésbe mennek valaha jelentősként számon tartott események, elhalványulnak hosszú időtartamok, akár mert jelentéktelenekké válnak, akár mert éppen nem azok, csak „jobb rájuk nem gondolni”.
Hogyan alakult Trianon emlékezete a magyarországi közvéleményben? Mi olvasható az arisztokrata memoárokban? Hogyan él az emlékezetben a szovjet fogság vagy a rendszerváltás időszaka? Ezekre és hasonló kérésekre keresi a választ az összeállítás.
A tartalomból: Fehér Andrea: Genealógiai emlékezet és tudatosság. A sárospataki Pataki család levéltára; Bazsalya Balázs: Trianon emlékezete a magyarországi közvéleményben; Kovács Éva: „Post-testimony”. A tanúságtétel helye a soá történeti elbeszélésében; Stark Tamás: A szovjet fogság emlékezete; Gyáni Gábor: Mire hogyan emlékeznek az arisztokrata memoárszerzők?; Völgyesi Orsolya: Bulányi György alternatív egyháztörténete. A bázisközösségek és a magyar katolikus hierarchia viszonya az 1945 utáni évtizedekben; Somlai Katalin: „Megjött a rendszerváltás”. A rendszerváltás emlékezete humán- és szakértelmiségiek életúttörténeteiben; Romsics Gergely: A Birodalom ellen: újrahangolt emlékezetpolitika Magyarországon.
A szerkesztőség közlése nyomán
