Teljesült Bordi János immár néhai pálpataki plébános végakarata: az általa építtettett templom előkertjében, a sudár magasra nőtt fenyőfák árnyékában fogadta magába földi porait az anyaföld. A fogadott hely. A főtisztelendő papságának 43., Pálpatakán kiteljesedett szolgálatának 38. évében adta vissza lelkét a Teremtőnek.
Sokat dolgozott, könnyen megtalálta a hangot – kettős egyházközsége – pálpataki és fenyőkúti híveivel. 1986-tól a legutolsó időkig – amíg egészségi állapota engedte – , fogadalmához hűen végezte a Rá kiszabott feladatokat.
Életútjával kapcsolatosan ismert, hogy szabómester is lehetett volna, de igen fiatalon vonzotta az egyházi szolgálat. Már a Kántoriskolát is Gyulafehérváron végezte, és számára egyértelművé vált, hogy a Hittudományi Fősikolán kell folytatnia a tanulmányait. Káplánként, fiatal lelkészként Segesváron és Mezőszengyelen működött, majd 1986 őszétől a Pálpataka-Fenyőkút római katolikus egyházközség plébánosa lett. Vegyes vidékről származva mindig az volt a vágya, hogy a Székelyföldön szogálhasson. Isteni kegyelemként és ajándékként élte meg, hogy a Gondviselés ide vezérelte. Már a kezdeti időszakban érezte, hogy nagyon kell a Hegyen élő embereknek a segítség a lelki, a hitéleti és a közösségi munkában. Helyben élő papként kezdte az itteni szolgaidőt.
Tisztában volt azzal, hogy az épületeket bővíteni kell. A rendszerváltozást követően Pálpatakán modernizálták a plébániát, „rendes” templomot építettek, Fenyőkúton is megjavították a régit, sokat csinosították az ottani fatemplomot, székelykaput állítottak elébe…
Olyannyira idetartozónak érezte magát már a kilencvenes években, hogy amikor bemutatkozott az idegeneknek, vagy az őt kevésbé ismerőknek, mindig azt mondta: „Én vagyok a Hegyi Pap!” Egyértelmű volt egy idő után sokak számára, hogy a Hegyi Pap a Korondi Hegyen, Pálpatakán, Fenyőkúton és Szencsedben gondozza a híveket.
Nyitottsága, közvetlensége, találékonysága által igen népszerűvé vált. Személyes kisugárzása, rátermettsége alkalmassá tette arra is, hogy akár nagyobb egyházközségekben szolgáljon. Ő azonban mindig ragaszkodott ehhez a kissé nehezebb terephez, ahol fizikailag jelentős távolságok vannak ugyan a családi fészkek között, hiszen a lakóházak körül azok a birtokok helyezkednek el, amelyeken gazdálkodnak a tulajdonosaik, de az emberek könnyen megnyílnak, tevékeny és áldozatkész katolikusok, ha figyelnek rájuk, ha megismerkednek gondjaikkal-bajaikkal…
Arra kérte a hátramaradókat, hogy sírját egyszerű fakeszereszt jelölje, amelyen a neve mellett álljon ott az is, hogy a Hegyi Pap. A Jóisten és az elhunyt végakaratát teljesítő hívek jóvoltából ez a kereszt, mint memento: a mai naptól ott áll a fenyvek alatt…
Aki mostantól fogva bemegy a kis pálpataki templom kertjébe, a jobb oldalon mindjárt láthatja ezt az emlékjelet… Példakép. Emlékeztető. Akár hasznos és üdvös cselekedetekre serkenthet időst és fiatalt egyaránt.
Nyugodjék békében! És legyen együtt velünk az idő(n)k végezetéig, a boldog feltámadás reményében!
Lehetséges, hogy kiváló szabómester válhatott volna Bordi Jánosból. Ő azonban lelkek ápolója, gyámolítója, irányítója, ügyes szabójává lett, s a gomb nélküli fehér harisnyát harminchárom gombos fekete reverendára váltva, igencsak nagy munkát, maradandó életművet hozott létre, amely a ma élő és az elkövetkező nemzedékekig tartósan átsugárzik…
Csak hinni kell, s vallani azt, ami a néhai Ft. Bordi atya választott vezérgondolatként: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!” Csendben, hittel, könnyedén, kitartóan és mennyei derűvel…
A szerző felvételei
