Közeledik a helyhatósági és az EP-választás – Ott leszek, mert ott kell lennem…
Székely Ferenc írása
Örömmel olvastam a marosvásárhelyi Népújság május 14-i számában id. Szász-Köpeczi István székelyudvarhelyi úriember írását – Az erdélyi magyarság jövője – , amelyben a közelgő romániai választásokon való részvétel fontosságáról értekezik.
Valóban el kell mennünk, és felre kell tennünk minden vélt vagy valós sérelmet, amit az utóbbi időkben elszenvedtünk vagy részesei voltunk. Sőt: a tömegkommunikáció, a média, az okos telefonos platformok tele vannak olyan információáradattal, amely emberi mivoltunkba gázol bele, évezredes ittlétünket megkérdőjelezi, múltunk értékeinek felfedése nélkül igyekszik megfesteni és „átrajzolni” egy történelmi régió létezését. Mintha minden, ami minket körülvesz, tegnap-tegnapelőtt született volna…
Olyan hangok terjednek, hogy magyar fiatalok tömegesen akarnak az „aranyos” pártra szavazni, mert az megígérte, hogy megmutatja az emberi boldogság felé vezető „csodálatos” utat… Melyik utat? Hát nem hiszem el, hogy egyetlen magyar fiatal is ilyen naivnak szülessen, hogy ne a nemzetiségi alapon létrejött pártjában, hanem egy merő szélsőséges pártban lássa a saját és gyermei/unokái boldogságát és jövőjét. Egyébként nem hallottam arról, hogy ez a párt programjában felvállalja a hazai magyar oktatás fejlesztését, az identitás-megőrzést, épített örökségünk rehabilitációját, amivel minden fejlett európai – és nemcsak európai – államban foglalkoznak. (Zárójelben mondom: ahol nem igényelték vissza az épített örökséget, ott a helyi önkormányzatok kell kézbe vegyék ezek sorsát, hogy egyetlen udvarház, kastély vagy vár se vesszen kárba, hanem kerüljön feljavításra és megőrzésre.)
Tudatában kell lennünk annak, hogy aki június 9-én és a következő, 2024-es választási alkalmakkor nem megy el szavazni, az kétszeresen veszít, azaz: a „másik” szavaz helyette is… Érthető, ugye? Elmarad az én szavazatom, de a másik ott lesz, ő leadja, és így lesz: 0-2 az eredmény.
Tudom, hogy sok helyütt talpraesett, biztos befutók indulnak a helyhatósági választáson, akiknek nincs is kihívójuk, egyedül méretkeznek meg. Ők a biztos nyertesek! De, ha oda sem megyek – kényelemből, elfoglaltság miatt stb – , akkor elmarad az én szavazatom/választási lehetőségem a megyei és a parlamentáris vonalon is. Pedig ez is épp olyan fontos, hogy ne csak falusi, községi, városi szinten legyen megfelelő, rátermett vezetés, hanem megyei és brüsszeli szinten is – utóbbi, sajnos, egyre kevesebbet gondol és tesz a nemzetiségek fennmaradása érdekében. Ha Európa porondjáról eltűnnek a nemzetiségek és lesz egy gyökértelen fa, amiről azt sem tudni, hogy milyen fa, akkor kár, hogy egyszer volt egy Mohács, egy Nándorfehérvár, egy Piski, egy Fehéregyháza – és még sorolhatnám – sok-sok áldozattal, nemzetiségünkből vétetett veszteséggel.
Egészen friss hír: a napokban galád módra lefestették Medgyes, Székelyudvarhely, Csíkszereda, és sorolhatnám még más – zömében székelyföldi település – magyar megfelelőjét. Stílusosan fogalmazva: lekopott a barátság festéke… Újra kéne „mázolni” ezt, uraim… Ezt pedig csakis úgy lehet, ha mindenki elmegy szavazni.
Ha nem akarsz elmenni, gondolj a családodra, gyerekeidre, utódaidra, embertársaidra, s azokra, akik holnap is Petőfi nyelvén szeretnék mondani: Édesanyám!
Még nem késő!
